Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

là À nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, heddefl. A mentelmi megkeresések a házszabályok 182. §-a értelmében kiadattak a mentelmi bi­zottságnak. Klárik Ferenc képviselő ur mentelmi jog­sérelmet kivan bejelenteni. Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk.') Ugy gondolom, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek, pártkülönbség nélkül, nemcsak joguk, hanem eminens kötelességük, hogy vagy ritkábban vagy sűrűbben megjelenjenek vá­lasztóik előtt és beszámoljanak nekik arról, amit tettek, csináltak vagy pedig arról, amit csinálni akartak, de lehetetlen volt megcsinál­niuk. (Egy hang a jobboldalon: Szóval amit nem csináltak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen beszámoló gyűlésen vettem én részt Mátraszelén 1926 június 13-án, vasárnap. Ezen a gyűlésen, illetőleg megtartani szándékolt be­számoló gyűlésen nekem, mint a választókerü­let képviselőjének nem lehetett egyetlen szót* ügyetlen hangot választóimhoz intéznem, mert a kiküldött jegyző ur, névszerint Csekey Sán­dor, kazári jegyző ezt a maga egészében telje­sen lehetetlenné tette. Lehetetlenné tette pedig olyképen. hogy már az elnöklő polgártársnak vagy elvtársnak — hiszen nem szégyeljük ezt a szót — bevezető szavainál a gyűlést karhata­lommal feloszlatta, (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Pfuj! — Zaj a jobboldalon.) s csend­őrökkel kergette szét az ott megjelenteket. (Malasits Géza: Egységespártinak mindent, a többinek semmit sem! Ez a magyar összefogás! — Sütő József: Kormányfőtanácsos lesz minél hamarább! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon-) Ebben az ügyben a holnapi napra interpel­lációt jegyeztem be az illetékes minister úrhoz, most tehát bővebben ezzel a kérdéssel nem aka­rok foglalkozni. Interpellációin szóbeli előter­jesztésénél akarok ezzel a kérdéssel majd nagy bőségében foglalkozni, most egyelőre csak be­jelentem ebből az ügyből kifolyólag mentelmi jogom megsértését. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Méltóztassék ezt tudomásul venni és ebben a kérdésben az intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur mentelmi jogsérel­mének bejelentése a házszabályok 182. §-a értel­mében kiadatik a mentelmi bizottságnak. Kéthly Anna képviselőtársunk hasonlókép mentelmi jogsérelmet kivan bejelenteni. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A Klárik t. képviselőtársam által előadott indokok alapján ugyanazon ülésen tör­tént jogsérelmemet én is bejelenteni a t. Nem­zetgyűlésnek és kérem, méltóztassék ezt az ille­tékes bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Rothen­stein Mór: Majd lesz idő, amikor nem fognak ezen nevetni! — Hebelt Ede: Nem védik, hanem ellenkezőleg uszitják az embereket! — Tanko­vics János: Nem szabad fenyegetőzni! — Rot­henstein Mór: Vagy van mentelmi jog vagy nincs! Nemcsak a kormánypárt részére! — Malasits Géza: Szabadság egyelőre csak az önök számára van. — Ellenmondások a jobb­oldalon. — Malasits Géza: beszéljenek még egy­szer a magyar összefogásról! Keresztény-szov­jet! — Propper Sándor: Fehérszovjet! Nem is keresztény csak fehér-szovjet! — Nagy zaj.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk men­telmi jogsérelmének bejelentése áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Nánássy Andor képviselő ur, mint a men­telmi bizottság előadója, kivan jelentést tenni. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a nemzet­gyűlés mentelmi bizottságának Lingauer Al­bin képviselő ur egyrendbeli, Vanczák János képviselő ur hétrendbeli mentelmi ügyére vo­natkozó jelentését azzal a tiszteletteljes kérés­sel beterjeszteni, hogy kegyeskedjék azt ki­nyomatni, szétosztatni és annak idején napi­rendre tűzetni. Elnök: A mentelmi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napi­rendre tűzése iránt annak idején fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Most áttérünk napirendünkre, amely sze­rint következik a Budapest székesfőváros egyes kölcsöntartozásai tekintetében létrejött egyezménnyel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavas­latot felolvasni szíveskedjék. Láng János jegyző (olvassa a törvényja­vaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori ol­vasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfo­gadtatott és kihirdetés végett elő fog terjesz­tetni. Napirend szerint következik a magánalkal­mazottak nyugdijának, özvegyeik és árváik el­látási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 1009, 1029) folytatólag'os tárgyalása. Szólásra következik Kéthly Anna képvi­selőtársunk, ki beszédének elhalsztására az 530-ik ülésben engedélyt kapott. Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Azon az ülésen, amelyen a pénzügy­minister ur a magántisztviselői nyugdíj valori­zációról beszélt, azzal fejezte be beszédét, hogy szükségesnek tartja, hogy ebben a kérdésben nyugalom jöjjön iétre. Szerintünk ebben a kérdésben legelsősorban az szolgálta volna a nyugalmat, ha ezt a ja­vaslatot ebben a formájában a nemzetgyűlés nem tárgyalná. Szerintünk az szolgálta volna elsősorban a nyugalmat^ ha ez a javaslat csak kellő átformálás, kellő átdolgozás után került volna újra a nemzetgyűlés elé. (Zaj a jobb­oldalon. — Felkiáltások u szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Most mélységes megdöbbenéssel tárgyal­ják a gyengébb érdekeltek azt, hogy tiltakozá­suk ellenére a nemzetgyűlés folytatja ennek a javaslatnak tárgyalását. (Zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Halljuk! Halljuk! Mi ezt Tereferél? — Klárik Ferenc: Menjenek a folyo­sóra kaszinózni! — Sütő József: Jó hangulat­ban vannak a vacsora után! — Meskó Zoltán: Az egyetlen nőt sem hallgatják meg! Mit csi­nálnak, ha 30 nőképviselő lesz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: A nemzetgyűlésnek igen sok tagja van, aki ezt a kérdést nem ismeri közel­ről, nem ismeri sem magát a magántisztviselői nyugdíj kérdést, sem azokat az eseményeket, amelyek ezzel a valorizációs törvényjavaslat­tal kapcsolatban felmerültek. Ezért azt hiszem, nem lesz érdektelen a javaslat érdemi bírálata előtt néhány szóval a javaslat megszületésének körülményeiről beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Az a véleményem ugyanis, hogy már igen sok gazdaságpolitikai hiba született meg abból a tényből, hogy azok, akiknek a kérdés felett dönteniök kellett volna, a materiát nem ismer­ték kellőképen. Egészen bizonyos pl., hogy a trianoni szerződés is máskép ütött volna ki Magyarországi számára a diplomácia és a mi­litarizmus minden bűne ellenére, ha Wilson

Next

/
Thumbnails
Contents