Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

là À nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, heddefl. A mentelmi megkeresések a házszabályok 182. §-a értelmében kiadattak a mentelmi bizottságnak. Klárik Ferenc képviselő ur mentelmi jogsérelmet kivan bejelenteni. Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk.') Ugy gondolom, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek, pártkülönbség nélkül, nemcsak joguk, hanem eminens kötelességük, hogy vagy ritkábban vagy sűrűbben megjelenjenek választóik előtt és beszámoljanak nekik arról, amit tettek, csináltak vagy pedig arról, amit csinálni akartak, de lehetetlen volt megcsinálniuk. (Egy hang a jobboldalon: Szóval amit nem csináltak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen beszámoló gyűlésen vettem én részt Mátraszelén 1926 június 13-án, vasárnap. Ezen a gyűlésen, illetőleg megtartani szándékolt beszámoló gyűlésen nekem, mint a választókerület képviselőjének nem lehetett egyetlen szót* ügyetlen hangot választóimhoz intéznem, mert a kiküldött jegyző ur, névszerint Csekey Sándor, kazári jegyző ezt a maga egészében teljesen lehetetlenné tette. Lehetetlenné tette pedig olyképen. hogy már az elnöklő polgártársnak vagy elvtársnak — hiszen nem szégyeljük ezt a szót — bevezető szavainál a gyűlést karhatalommal feloszlatta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! — Zaj a jobboldalon.) s csendőrökkel kergette szét az ott megjelenteket. (Malasits Géza: Egységespártinak mindent, a többinek semmit sem! Ez a magyar összefogás! — Sütő József: Kormányfőtanácsos lesz minél hamarább! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon-) Ebben az ügyben a holnapi napra interpellációt jegyeztem be az illetékes minister úrhoz, most tehát bővebben ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni. Interpellációin szóbeli előterjesztésénél akarok ezzel a kérdéssel majd nagy bőségében foglalkozni, most egyelőre csak bejelentem ebből az ügyből kifolyólag mentelmi jogom megsértését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt tudomásul venni és ebben a kérdésben az intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur mentelmi jogsérelmének bejelentése a házszabályok 182. §-a értelmében kiadatik a mentelmi bizottságnak. Kéthly Anna képviselőtársunk hasonlókép mentelmi jogsérelmet kivan bejelenteni. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A Klárik t. képviselőtársam által előadott indokok alapján ugyanazon ülésen történt jogsérelmemet én is bejelenteni a t. Nemzetgyűlésnek és kérem, méltóztassék ezt az illetékes bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Majd lesz idő, amikor nem fognak ezen nevetni! — Hebelt Ede: Nem védik, hanem ellenkezőleg uszitják az embereket! — Tankovics János: Nem szabad fenyegetőzni! — Rothenstein Mór: Vagy van mentelmi jog vagy nincs! Nemcsak a kormánypárt részére! — Malasits Géza: Szabadság egyelőre csak az önök számára van. — Ellenmondások a jobboldalon. — Malasits Géza: beszéljenek még egyszer a magyar összefogásról! Keresztény-szovjet! — Propper Sándor: Fehérszovjet! Nem is keresztény csak fehér-szovjet! — Nagy zaj.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk mentelmi jogsérelmének bejelentése áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Nánássy Andor képviselő ur, mint a mentelmi bizottság előadója, kivan jelentést tenni. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának Lingauer Albin képviselő ur egyrendbeli, Vanczák János képviselő ur hétrendbeli mentelmi ügyére vonatkozó jelentését azzal a tiszteletteljes kéréssel beterjeszteni, hogy kegyeskedjék azt kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Elnök: A mentelmi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt annak idején fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Most áttérünk napirendünkre, amely szerint következik a Budapest székesfőváros egyes kölcsöntartozásai tekintetében létrejött egyezménnyel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Láng János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott és kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a magánalkalmazottak nyugdijának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 1009, 1029) folytatólag'os tárgyalása. Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk, ki beszédének elhalsztására az 530-ik ülésben engedélyt kapott. Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Azon az ülésen, amelyen a pénzügyminister ur a magántisztviselői nyugdíj valorizációról beszélt, azzal fejezte be beszédét, hogy szükségesnek tartja, hogy ebben a kérdésben nyugalom jöjjön iétre. Szerintünk ebben a kérdésben legelsősorban az szolgálta volna a nyugalmat, ha ezt a javaslatot ebben a formájában a nemzetgyűlés nem tárgyalná. Szerintünk az szolgálta volna elsősorban a nyugalmat^ ha ez a javaslat csak kellő átformálás, kellő átdolgozás után került volna újra a nemzetgyűlés elé. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások u szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Most mélységes megdöbbenéssel tárgyalják a gyengébb érdekeltek azt, hogy tiltakozásuk ellenére a nemzetgyűlés folytatja ennek a javaslatnak tárgyalását. (Zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Halljuk! Halljuk! Mi ezt Tereferél? — Klárik Ferenc: Menjenek a folyosóra kaszinózni! — Sütő József: Jó hangulatban vannak a vacsora után! — Meskó Zoltán: Az egyetlen nőt sem hallgatják meg! Mit csinálnak, ha 30 nőképviselő lesz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: A nemzetgyűlésnek igen sok tagja van, aki ezt a kérdést nem ismeri közelről, nem ismeri sem magát a magántisztviselői nyugdíj kérdést, sem azokat az eseményeket, amelyek ezzel a valorizációs törvényjavaslattal kapcsolatban felmerültek. Ezért azt hiszem, nem lesz érdektelen a javaslat érdemi bírálata előtt néhány szóval a javaslat megszületésének körülményeiről beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Az a véleményem ugyanis, hogy már igen sok gazdaságpolitikai hiba született meg abból a tényből, hogy azok, akiknek a kérdés felett dönteniök kellett volna, a materiát nem ismerték kellőképen. Egészen bizonyos pl., hogy a trianoni szerződés is máskép ütött volna ki Magyarországi számára a diplomácia és a militarizmus minden bűne ellenére, ha Wilson