Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

180 *Ä nemzetgyűlés 575, ülésé 1926. éiM június hó 22-én, "kedden. tése, hogy az ankét tárgyalásai alkalmával maguk a nyugdíjasok, képviselőik is belementek egy 30%-os minimumba. Ők belementek, de e tényüknek az volt az alapfeltétele, hogy a •százalék automatikusan emelkedni fog, hogy a 30%-os minimum kvótája évente 10%-kal emelkedni fog, miután azonban ehhez az emelkedéshez nem járul hozzá, nagyon természetes, hogy a 30%-os minimális kiindulópont is elesik. Ez logikus folyománya ennek és talán nem volt egészen lojális az igen t. minister ur részéről, amikor arra hivatkozott, hogy ebbe az alkalmazottak maguk mentek bele. Ebben a helyzetben kívánatos rámutatni még arra is, hogy matematikailag, összegszerűen nem olyan nagy dologról és teherről van szó, még ha a nyugdíjasok illetményeit százszázalékosan valorizáljuk is, ami a pénzintézetek és gazdasági vállalatok nagy részét megrázkódtatni képes volna. Olyan kis többletről van szó, amit a nyugdíjasok a maguk számára igényelnek, amely magasságaiban távol áll a vezérigazgatói, sőt sok igazgatói jövedelemtől is. Vonultassuk fel lelki szemeink előtt a számokat. Éh a pénzügyminister ur által közölt adatokból fogok kiindulni. Magyarország negyven pénzintézete jelenleg nyilvántart 1345 nyugdíjra jogosult tisztviselőt. Ezt az 1345 nyugdíjast — ami horribilis feltevés — ha átlagosan négy millió korona nyugdíjjal dotálnék, ami már igazán a maximum, mert hiszen átlagban egy millió sem jön ki, de mondjuk, hogy négy milliót adnánk átlagban minden nyugdíjasnak, ez az 1345 megszorozva 48 millió korona évi nyugdíjjal, kerek 64 milliárd terhet róna 40 pénzintczíetre. Feltéve, hogy ebből a 64 milliárdból 40%, azaz 25 milliárd esik összesen a kisebb budapesti, valamint a vidéki nagyobb és kisebb pénzintézetekre, marad a tiz legnagyobb budapesti pénzintézetre, névszerint a Kereskedelmi "Bankra, Hitelbankra, Leszámitolóbankra. Hazai "Rankra, Magyar Olasz Bankra, Angol-Magyar Bankra, a Hazai Takarékpénztárra, a Magyar Országos Központi Takarékpénztárra, a Magyar Általános Takarékpénztárra és a Belvárosi Takarékpénztárra összesen 64 milliárd. Ebből le kell vonni a 40%-ot, ami átlagos arányszám lesz a törvény szerint ami 25 milliárdot tesz ki, szóva.1 a többlet 39 milliárd, vagyis a törvény által kontemplált arányszám és a nyugdíjasoknak a légi helyzet szerint őket jogosan megillető nyugdíjra vonatkozó kívánsága között volna 3'9 milliárd egy pénzintézetre a többlet. Minthogy azonban a törvényjavaslat bizonyos nyugdíjat feltétlenül koucedál a 3-9 milliárdból levonandó lesz körülbelül 1-5 milliárd, tehát 2*4 milliárdra redukálódik az a többlet, amit ez a három nagy pénzintézet meg akar tagadni a. nyugdíjas tisztviselőktől. De még ez a 2-4 milliárd is kevesbedik azzal az összegfrel, amit ezentúl, ugy mint a háború előtti időkben, nyuffdíjhoz.zájárulás fejében az aktiv tisztviselőknek fizetniök kell. Az illetményeket folyton levonják s egyes közgyűlések alkalmával a tisztu nyereség egy részével az igazgatóság is dotálja a nyugdíjalapot, ugy hogy az a 2-4 milliárdos átlagos többlet is lényegesen redukálódik. Egészen biztos, hogyha a vezérigazgató urak és igazgató urak az ő tantiémjüknek 15%-át odaadnák erre a célra, akkor ebből a többletetet ki lehetne egyenlíteni, ugy hogy tulajdonképen ez a harc nagy zajzal, óriási csetepatéval folyik itt a nemzetgyűlésen és kint a nagy társadalomban anélkül, hogy erre matematikailag szükség lett volna- Nem a szegény ember szempontjából de a nagy és gazdag vállalatok szempontjából igazán olyan csekélységről van szó. hogy a legridegebb kapitalista önzés és szűkkeblűség szülhette csak azt az állapotot, amelyből kifolyólag a nyugdíjasok jogos igényeiért nagy harcot kell folytatnunk a nemzetgyűlés padjain. Amikor négymillióval kontempláltam az átlagos havi nyugdíjat, igen nagy összeget mondottam. Ha ezt hárommillióra redukáljuk, akkor — nem akarom ismertetni, amiket az előbb ismertettem — 5-4 milliárd volna a tíz legnagyobb pénzintézetnél az évi külömbség, melyről szó van. A pénzügyminister urnák be kell látnia, hogy nemcsak a szociális szempontok vannak kikapcsolva ebből a törvényjavaslatból és különösen annak a 3. §-ából, amelyről most szó van, hanem még a gazdaságpolitikai szempontok, amelyekre a pénzügyminister ur kötelességszerüíeg hivatkozott, — és nem tagadom hogy azokat is meg kell óvnia — sem állanak fenn, mert a vagyoni leromlás egyáltalán nem olyan szomorú, mint amilyen szomorú színben ezt a t. Tébe a pénzügyminister urnák beadta. Annak igazolásául, mennyire igaz az, amit előadtam, leszek bátor itt felolvasni azokat az adatokat, amelyek arról szólnak, hogy a legutóbb kibocsátott pengőmérlegek alapján a nyugdíjmegállapitás alapjául szolgáló milyen arányszámok keletkeznek. Ezekből meg lehet állapítani, hogy azoknál a nagy pénzintézeteknél, amelyeknek nyugdíjalapjuk nincs, — amelyeknek tehát semmi okuk sem volt arra, hogy az arányszámot leszállítsák és a mérleget félig-meddig becsületesen adták közre, — milyen arányszámok keletkeznek, szemben azokkal a pénzintézetekkel, amelyeknek nyugdíjalapjuk van. A Földhitelbanknak nincs nyugdíjalapja, tehát 133%-os nyers arányszámot mutat ki. Az Ingatlanbanknak szintén nincs nyugdíjalapja, tehát 182%-os nyers arányszámot mutat ki. A Forgalmi Banknak talán négy-öt nyugdíjasa van, ez még mindig 68%-ot mutat ki. Ezzel szemben azok a nagy intézetek, amelyeknek nyugdíjalapjuk van, a következő arányszámot mutatják ki: az Angol-Magyar Bank 9%-ot, a Hermes 29%-ot, a Hitelbank 39%-ot, a Jelzálogbank 6'1%-ot, a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank 31%-ot, a Leszámítoló és Pénzváltó Bank 20%-ot, a Kereskedelmi Bank 27%-ot, a Belvárosi Takarékpénztár 15%-ot. Méltóztatik látni. t. pénzügyminister nr, hogy itt kilóg a, lóláb, itt láthatjuk az egész dolog tendenciáját. Egészen nyilvánvaló, hogy ezek a mérlegek ugy készültek, hogy a szerencsétlen nyugdíjasok jogos igényeiktől ilyen alapon megfosztassanak. I)e ugyanez áll az iparvállalatokra is. így néldául a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, amelynek vezérigazgatója Biró Pál t. képviselőtársunk, 37%-ot. az Újlaki Téglagyár 35%-ot. a Győrff y

—Wolff -gyár 43%-ot, a Magyar Általános Gépgyár 40%-ot, az Első Magyar Szövőgyár 40%-ot, a Hungária Műtrágyagyár 41'5%-ot. a Magyar Ruggyantaárugyár 44%-ot mutat ki. Ezek az iparvállalatok, amelyeket felolvastam, mind kitűnő

t konjunktúrákon mentek keresztül és egészen jó üzleteket csináltak, vagyoni leromlásukat nem látjuk. Ha a békebeli vagyonnak egyrésze . egyiknél-másiknál talán el is veszett, de még mindig abban a helyzetben vannak, hogy a nyugdíjasok igényeit kielégíthetnék a régi jog alapján. Egyébként hivatkozom azokra a kommentárokra, amelyeket az egyes bankok igazgató-