Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

A nemzetgyűlés 57 á. ülése 1926, évi június kó 21-én, hétfőn. 173 vaslatánál figyelembe vette volna azt a szempontot, amelyet az alkalmazottak olyan sokszor fölemiitettek és amely teljesen megfosztja ezt a javaslatot attól a lehetőségtől, hogy gazdaságpolitikai okokra lehessen az érdekében hivatkozni, mert nem gazdaságpolitikai érdekekről van itt szó főleg, különösen ami a nyugdíjasokat illeti, hanem tisztán szociálpolitikáról. Kifejtették a pénzügyminister ur előtt több helyen és csodálom, hogy ezt nem vette tudomásul, hogy itt tulaj donképen a vállalatoknak nincsen nagy megterheléséről szó, amikor a nyugdíjkérdés forog szóban, azért nincsen, mert hiszen az évi nyugdíjfedezet nem esik egészében a vállalatok terhére, csak kis mértékben esik az úgynevezett költségszámla terhére, valóban pedig az aktiv alkalmazottak fizetéséből levont százalékok azok, amelyek a múltban is a költségszámla terhére vett csekély teherrel együtt messze túl szokták haladni az évi nyugdíjfedezeti szükségletet. Ma is az aktiv tisztviselők fizetéséből levonják ezeket a járulékokat, t. pénzügyminister ur. A vállalatok ezt felemelhetik és ebben a tekintetben — dicséretükre legyen mondva — annyira szolidárisak az aktiv tisztviselők, hogy nem tiltakoznak az ellen, hogy ez a levonási arány, ez a levonási százalék a múlttal szemben növeltessék és ilyen módon nagyobb legyen a nyugdijíedezet, Ha ma is, mint a békeidőben történt, teljes valorizált nyugdíjat fizetnének a vállalatok, aránylag ez ma sem jelentene nagyobb terhet a vállalatokra nézve. De a nyugdíjfizetésre kötelezett intézetek oly módon is teremthetnek fedezetet, hogy tessék az igazgatókat tantièmjeik után megadóztatni, onnan is levonásokat eszközölni. S talán elvárhatjuk, hogy azok, akik folyton gazdaságpolitikai okokra hivatkoznak, akik nekünk folyton gazdaságpolitikai okokkal argumentálnak, — ezek a nagyvezérek, ezek a nagy vállalatvezérek, akiknek milliárdos fizetéseik vannak — tessék az ő fizetésükből is segítségére sietni ennek az akciónak és engedjenek az ő fizetésükből is megfelelő százalékos levonásokat. Akkor, anélkül, hogy ezek a vállalatok gazdaságilag megrendülnének, igenis fizethetnek megfelelő nyugdíjat azoknak, akik tulajdonkópen jogos, kiérdemelt bérüket követelik, akik mostohább sorsban vannak és akik nem könyörögnek semmi egyébért, mint azért, hogy a mindennapi kenyerük meglegyen. A kérdésnek azt a részét, hogy az aktiv tisztviselőket védelmezzük, hogy azokat ne lehessen könnyen elbocsátani, hogy ne adjunk a vállalatok kezébe visszaélésre alkalmas hatalmat, azért is liberálisan oldhatjuk meg- az aktív tisztviselők érdekében, mert ma már, miután idáig jutottunk a gazdasági fejlődésben vagy romlásban, úgyis minden intézet megszabadult fölös létszámú alkalmazottaitól, mindez a változás már végbement, itt tehát most már úgyis csak arról van szó, hogy csak minimális létszámú tisztviselőt tartottak meg ezek a vállalatok. (Bud János pénzügyminister: Vagy az egyik, vagy a másik áll fenn, de a kettő egyszerre nem állhat fenn!) Arról van szó, hogy most már úgysem kényszerithetjük őket nagyobb teherviselésre. A t. pénzügyminister ur mindig tévedésekből indul ki és szofizmákkal védekezik. (Derültség jobbfelől. — Barthos Andor: Nevetséges ilyent mondani!) Ennek egyik legeklatánsabb bizonyítéka az, amit ma mondott, hogy akkor úgysem bocsátják el a vállalatok az alkalmazottakat. Igenis elbocsátják, t. pénzügyminister ur, azokat az NAPLÓ. XLV. alkalmazottakat, akik esetleg régen ott vannak és nagy fizetésük van s pótolják őket gyengébb és olcsóbb munkaerőkkel. Elbocsátanak 20 éve szolgáló főmérnököket és felvesznek helyettük a technikáról ma kijött kis gyakornokokat. A t. pénzügyminister urnák épen ez a hibája, — nem vonom kétségbe semmiképen sem a jó akaratát— hogy nem nézi meg a dolgokat minden oldalról. A t. pénzügyminister urnák elég, ha az egyik oldalról látta a dolgokat és ott megnyugtatónak találta a megoldást. Akkor belemegy a dologba — hogy ugy mondjam —• hübelebalázs módjára és akkor száz és száz érdeket sért, száz és száz abszurdumot kodifikál. (Barthos Andor: Nagyon igazságtalan a képviselő ur a minister úrral szemben!) Méltóztassék elhinni, ezzel a törvénnyel is ugyanaz lesz, ami a földreformtörvénnyel volt. A földreformtörvény sem ért semmit, meghiúsult, (Ellenmondások jobbfelől.) sőt céljával ellenkező eredményekre vezetett. (Barthos Andor: Ez sem áll! Mindig túlzásokra ragadtatja magát a képviselő ur!) Ezzel a törvénnyel is ugy lesz, hogy visszafelé sül el, ezzel a törvénnyel is ugy lesz, hogy nem a gyengéket fogja védelmezni, hanem a hatalmasokat, az erőseket, amint annak a törvénynek is ez volt az anediménye. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem tehát a képviselő urat, sziveskedjék beszédét befejezni! Rupert Rezső: Hozzájárulok Várnai Dániel t. képviselőtársam indítványához hogy 50%-os legyen a minimum s ez évről-évre fokozódjék ugy, ahogy ő javaslatában tervezi; hozzájárulok ahhoz, hogy a munkaképteleneknek biztosittassék 100%-os dotáció, hozzájárulok ahhoz, hogy az aktiv tisztviselők az elbocsátások ellen megvédelmeztessenek azzal, hogy egyelőre nekik teljes fizetésük járjon legalább is kétesztencleig. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza. Malasiís Géza: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladott voltára és arra, hogy fontos mondanivalóim volnának, kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnapra halaszthassam. Elnök: Minthogy a képviselő urnák jogában áll ezt a kérést előterjeszteni, Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Malasits Géza képviselő ur beszédét a holnapi ülésen mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom. Bemutatom Kun Béla képviselő ur levelét, amelyben bejelenti, hogy folyó hó 19-én a végrehajtásoknak és árveréseknek az aratás előtt való letiltása s a folyamatban levő adófelemelések tárgyában bejegyzett interpellációját a felhíváskor azért nem mondhatta el, mert pár pillanatra számadatokért kiment a teremből s mire visszatért, interpellációja már töröltetett. Minthogy szombaton egész nap a Házban tartózkodott s csak a véletlen folytán történt, hogy mikor rákerült a sor, nem volt a teremben, kéri a t. Nemzetgyűlést, hogy távolmaradása igazoltnak tekintessék. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Kun Béla képviselő ur távolmaradását, igazoltnak tekinteni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot25