Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-573

152 À nemzetgyűlés 573. ülése 1926, sainak szabad mozgását korlátozó és ezzel együtt a sajtó szabadságát is sértő rendeletét a buda­pesti államrendőrség főkapitánya haladéktalanul vonja vissza ; 2) hajlandó-e továbbá utasitani a főkapitányt arra, hogy az általa kiadott rendőri sajtótudósitói igazolványokban körülirt jogokat a sajtó mun­kásai részére minden körülmények között biz­tosi tsa 1 Végül 3) hajlandó-e utasitani az államrend­őrség budapesti főkapitányságát, hogy a »Magyar Országos Tudósitó« eimü kőnyomatossal kötött szerződését annyival is inkább bontsa fel, mert ez a kőnyomatos újság képtelen megfelelni ama céloknak, amelyeknek szolgálatára alapitották ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dánfel: T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérnék a negyedórás beszédidőhöz ínég tiz percet. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Várnai képviselő ur beszédidejének tiz perccel való meghosszabbitását engedélyezni, igen vagy nem ! (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. A képviselő urnák tehát 25 perc áll rendelkezé­sére, Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! A sajtó szabadsága és a komoly hirszolgálat érdekében szükségesnek tartom a nemzetgyűlés elé tárni azokat a rendszabályokat, amelyeket a budapesti államrendőrség főkapitánya egy hónappal ezelőtt a sajtó munkásai ellen életbeléptetett. Ezek a rendszabályok sértik a sajtó szabadságát, sértik a sajtó munkásainak mozgási szabadságát, ameny­nyiben erősen korlátozzák őket minden indok nélkül és sértik egyúttal a rendelkezések végre­hajtása közepette a sajtó munkásainak önérzetét és egyéni mozgási szabadságát is és teljességgel ellentétben állanak azokkal az elvekkel, amelye­ket a budapesti államrendőrség főkapitánya a sajtóval kapcsolatban az egy hónappal ezelőtti időig maga is vallott. Az elvek és az egy hónap óta követett főkapi­tányi gyakorlat között nagy differenciák vannak és én azért teszem szóvá ezeket a dolgokat, hogy ezeknek a nagy differenciáknak megszüntetésére hivjam fel a kormányt. Marinovich Jenő, a budapesti államrendőrség főkapitánya több izben tett a rendőri sajtótudó­sitók szindikátusa előtt olyan nyilatkozatokat, amelyek a sajtószabadság elvével vonatkozásban teljesen helytállók. Marinovich főkapitány ur ki­jelentette, ismétlem, nem egyszer, hogy át van hatva attól a gondolattól, hogy a rendőrség és a rendőri riporterek, általában a sajtó együttműkö­désére feltétlenül szükség yam Együttműködés nélkül el sem képzelhető létezésük, mert a ren­dőrségnek a sajtóra, a rendőri riportereknek a rendőrségre feltétlenül szükségük van. Ezekkel az — ismétlem — teljesen helytálló elvekkel szemben miféle gyakorlatot érvényesített a mélyen t. főkapitány ur ? Merném mondani, hogy a gyakorlatban nem az ő elveit valósította életté, hanem másoknak a meggyőződését mások­nak a kényelmi szempontjait, azokat, ámeneket a budapesti államrendőrség sajtórendészeti cso­portjának vezetője, egy rendőrfőtanácsos, hiva­talos minőségben már több izben kinyilvánított. Ezt azért mondom, hogy méltóztassanak egymással szembeállítva látni azt, hogy az állam­rendőrség vezetője igen helytálló tiszteletreméltó elveket vall a sajtóval vonatkozásban, de nem ezek az elvek érvénj^esittetnek, hanem azok, amelyeket egy beosztott alantas tisztviselő, tehát a főkapitányság hatósága alatt álló egyik tiszt­viselő vall, mert viszont a sajtórendészeti cso­portnak vezető tisztviselője a főkapitánnyal szem­ben azt vallja, hogy sem a múltban, sem a jelenben, évi június hó 19-én, szombaton. sem a jövőben nem volt, nincs, és nem lesz szük­sége a rendőrségnek a sajtóra. Ha tőlem függne — mondja ő — egyetlen újságíró sem tehetné be a^ lábát a rendőrségre. Az újságíróknak a rendőr­ségen semmi keresnivalójuk nincs. (Farkas István: Ki ez ? Hogy hivják ?) Ez a sajtórendészeti csoport vezetője. A név teljesen mellékes, mert elég szomorú, a főkapitánynak és a legfőbb fel­ügyeleti hatóságnak a belügyministeriumnak igen nagy gyengeségére vall, hogy mégis azok az elvek érvényesíttettek abban a napiparancsban, amelyet a rendőrség főkapitánya május 15-én kiadott. (Farkas István: Ez a politikai megbizott!) Ebben a napiparancsban a főkapitány egy u. n. sajtóirodát kreál a főkapitányságon. Kifeje­zetten hangsúlyozom ezt a szót, hogy »úgyneve­zett«, mert ez a sajtóiroda egyáltalán nem felel meg céljának. Ez a sajtóiroda legfeljabb arra jó, hogy az újságírókat a maguk kötelességének teljesíté­sében akadályozza. Ennek a sajtóirodának kreá­lásával egyidejűen tiltották ki az újságírókat a főkapitányság épületéből és megjelenésüket mind­össze a kapu alatt abba a kis szobába korlátozták, ahol ezt az u. n. sajtóirodát berendezték. Az államrendőrség főkapitányának parancsa, mondom, kitiltja az újságírókat a rendőrségről. Azt mondja (olvassa) : »Azokat a múltban tapasz­talt jelenségeket, hogy egyes rendőri rovatvezetők a bűnügyi osztály és Idetektivtestület folyosóin várakozó felektől szerezzék információjukat, vagy a bűnügyi nyomozásokkal elfoglalt előadók, detek­tívek szobáit felkeresve, a sajtóiroda megkerülé­sével szerezzenek híranyagot, tűrni nem fogom, s már most kijelentem, hogy az ilyen jelenségek ismétlődése a sajtóiroda megszüntetését fogja maga után vonni. A rendőri rovatvezetők kizáró­lag a sajtóiroda személyzetétől kérhetnek egyes ügyekben felvilágosításokat. Ez a kitiltás megismétlődik a parancs másik pontjában, amely így szól (olvassa) : »Minthogy továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy bűnügyi feljelentések és nyomozások részletei a sajtóban előbb nyilvánosságra ne kerüljenek, mielőtt azok­ról a rendőri sajtóiroda vagy a fentebb megne­vezett kőnyomatos — a Magyar Országos Tudó­sitó — bárminemű értesitést kiadott volna, ezút­tal is szigorúan megtiltom az összes rendőrtiszt­viselőknek és közegeknek,hogy egyeshirlapiróknak folyamatban lévő ügyekben információkat, vagy híreket közvetlenül tovább adjanak.« T. Nemzetgyűlés ! Az lehet vitás, hogy a fő­kapitány — rendelkezvén a maga tisztviselőivel, — megtilthatja, hogy az ő rendőrtisztviselői folya­matban lévő ügyekről, vagy bármilyen ügyről bárki számára felvilágosítást adjanak. Ellenben nem tilthat ki senkit egy középületnek a folyosói­ról, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem akadályoz­hat meg senkit rendőrkordonnal abban, hogy a főkapitányság bármely folyosójára betegye a lábát. (Malasits Géza: Nem az ő magántulajdona !) Márpedig ezt csinálják a parancs kiadása következtében. Ha újságíró — noha magánügy­ben is — meg akar jelenni a főkapitányság épü­letében, vagy nem engedik be a fokosokra, vagy pedig, ha idézésre jelent meg a főkapitányság épületében, adnak melléje egy rendőrt (Eszter­gályos János: Hallatlan!) több esetben két rend­őrt is és ezek vezetik be az illetőket. (Györki Imre: A takarékossági bizottság megjelenhetne itt!) így vezetik be az illetékes tisztviselő elé, hogy vájjon csakugyan az idézésben foglalt tárgy érdekében, vagy csakugyan idézésre jelent-e meg a rendőrségen vagy pedig a lapja, tehát a köz­érdek szolgálatában. (Esztergályos János: Ez az egyéni szabadság súlyos megsértése!) Ha méltóz­tatnak megnézni a rendőrségi folyosókat, hogy miféle elemeknek van ott szabad mozgásuk és

Next

/
Thumbnails
Contents