Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-573
A nemzetgyűlés 573. ülése 1926. évi június hó 19-én, szombaton. Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - A magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Szilágyi Károly, Malasits Géza, Bud János pénzügy minister, Györki Imre. — A legközelebbi ülés ideiének és napirendjének megállapítása. — A kereskedelemügyi minister Írásbeli válasza gr. Cziráky Józsefnek a szombathelyi Magyar Motor- és Gépgyárüzemek beszüntése tárgyában és a küiügyminister írásbeli válasza Eckhardt Tibornak Valasek Józseffel szemben elkövetett cseh erőszakoskodások tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Interpellációk : Várnai Dániel, az összkorrnányhoz, az államrendőrség budapesti főkapitányának a sajtó hírszolgálatát korlátozó rendelete tárgyában. — Fábián 1.61a, a pénzügyministerhez, Molnár Ferencnek forgalmi adófőellenőrró törtónt kinevezése tárgyában. — Kun Béla, a kereskedelemügyi ministerhez, a Szegedi Ipartestület évi jelentése kapcsán az egész magyar kézműiparosságnak a kormányzati politikával való elégedetlensége tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Bad János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Sciíovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző m% a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Bemutatom a t. Háznak Kiskőrös község közönségének Meskó Zoltán képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a trianoni békeszerződés revíziója tárgyában. A kérvény a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvény! bizottságnak. Napirend szerint következik a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 1009, 1029) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Szilágyi Károly képviselő ur, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésen a nemzetgyűléstől halasztást kapott. Szilágyi Károly képviselő urat illeti aszó! Szilágyi Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a napirenden lévő tárgyhoz szólanék, méltóztassék megengedni, hogy kegyelettel emlékezzem meg mandátumbeli elődömről, néhai Benedek János barátomról, aki a szivnek, a jóságnak, az ellentétek kiegyenlítésének katonája volt (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és mint nemes értelemben vett humanista, mindig a gyengébbek érdekében emelt szót. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Amidőn én a magántisztviselői társadalom érdekében szintén szót emelek, érzem, tudom, hogy az ő nyomdokain haladok és épugy, mint ahogy ő negyedszázados képviselői működése, munkássága alatt soha nem tévesztette szem elől nemzetünk egyetemes KAPLÓ. XLV. érdekeit az ilyen és hasonló kérdések tárgyalásánál sem, iparkodom ezen a vonalon is az ő nemes magyar hagyományait követni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos előttem szóló képviselőtársam kifejtette azokat a taktikai, jogi és egyéb szempontokat, melyek indokolttá tehetik ennek a javaslatnak a visszavonását. Én, aki magam is magántisztviselő vagyok, aki egy emberöltőt töltöttem ezen a pályán és aki par excellence közgazdasági, pénzügyi kérdésekkel foglalkozom, azonkivül mint törvényszéki könyvszakértő, ismerem a bilánsz technikáját is, nagyon természetesen egészen más szempontokból nézem a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, mint azok a képviselőtársaim, akik eddig ehhez hozzászólottak. Hogy most a nemzetgyűlés a magántisztviselők nyugdíjvalorizációját tárgyalhatja, az egy emberöltőt meghaladó hosszú polgári munkának eredménye. Ezt azért tartom szükségesnek kiemelni, mert ujabban ez a kérdés valahogy ugy állíttatott be a köztudatba, mintha ez, — mondjuk a szociáldemokrata törekvéseknek egyik függvénye volna, holott a magántisztviselői kar története — amely nagyjában véve a magyar ipar és kereskedelem története. — ennek ellenkezőjét mutatja. A magántisztviselői mozgalmak akkor kezdődtek, amikor hazánkban kifejlődött az ipar, a kereskedelem. A tulajdonképeni szervezkedés visszanyúlik hazánk talán legnagyobb és legrégibb iparának, a malomiparnak kifejlődéséig. A malomtisztviselők végezték el polgári alapon az úttörő szervezési munkát, majd később ebből fejlődött ki az egyetemes magántisztviselői mozgalom, amely rövid időn belül olyan erőre kapott, hogy egyik képviselőjét itt a fővárosban majdnem mandátumhoz juttatta, (Sándor Pál közbeszól) épen a közbeszóló Sándor Pál t. barátommal szemben. Az ipar- és a kereskedelem fejlődésével ez a mozgalom szakmákra szakadt; pénzintézeti, biztosítási, műszaki tisztviselők vették kezükbe és folytatták azt a munkát. A tendencia az volt, hogy a magántisztviselők 20
