Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

A nemzetgyűlés 572. ülése 1926. Természetesen az lenne a követelésünk, hogy ha már a pénzügyminister ur ki akar ja használni a magyar nemzetgyűlésnek ezt az elernyedségét, közönyét és nemtörődömségét, amelyet a június 17-iki dátum még fokoz is, nem különben a ki­látásba helyezett szünidő, ha ki akarja használni ezt a parlamenti rothadt állapotot (Malasits Géza: Ezért akarja letárgyaltatni!) és mégis le akarja tárgyaltatni ezt a javaslatot, akkor kérném, hogy javaslatában egy összegszerű létminimumot, koro­nákban vagy pengőkben kifejezett létminimumot métóztassék engedélyezni — hogy igy fejezzem ki magam — és azután egy olyan javaslatot méltóztassék akceptálni, amely szerint az arány­számok évről évre, bizonyos fokozat szerint emel­kedhessenek ; továbbá, hogy a nyugdíj kiszámí­tásának alapja legyen a törzsfizetés és a lakás bér együttes összege, amely az alkalmazottat és hoz­zátartozóit az 1924 július 1-én érvényben volt nyugdíj szabály szerint megillette volna és, hogy azok az anyagi kedvezmények, amelyeket 1914 után egész 1924 július l-ig az uj nyugdíjszabályok itt vagy ott megállapító ttak, a legutolsó nyugdíj ­szabályok rendelkezése szerint érvényesüljenek; kérjük azt, hogy e törvény hatálya alól feltétlenül vétessék ki a Dunagőzhajózási Rt egész személy­zete, (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) továbbá a Budapesti Giro és Pénztáregylet, amelynek nem szabad, hogy vagyona legyen és kérjük azt, amit már az igen t. Wolff Károly képviselőtársam is szóvátett, hogy a jogerős birói ítéletek ne érin­tessenek, végül kérjük pedig, hogy az 55. életév betöltése vagy pedig teljes 35 esztendős szolgálat után teljesen valorizált nyugdíjat kapjanak az alkalmazottak, illetve a nyugdíjasok, akár régi nyugdíjasok azok, akár uj nyugdíjasok. Wolff képviselőtársam már megérni itette, hogy_ azon biráskodás ellen, amely ebben a tör­vényjavaslatban kreáltatni^ készül, minő kifo­gások tehetők. Magam részéről helytelennek tar­tom, hogy a kir. Curiát, mint^ elsőfokú és végső­foku fórumot állítja be a törvényjavaslat, sokkal jobban szerettem volna, ha a királyi törvény­székek, amelyek a való élettel közelebbi nexus­ban állanak, Ítélkeztek volna, ha már az ilyen kérdések a független bíróság elé táratnak és csak egy felülvizsgálati fórumnak tartottam volna meg a kir. Curiát. Természetesen a szakértők kér­désében is ugyanaz a véleményem, mint Wolff Károly t. képviselőtársamé, a zárt borítékban el­helyezett szakértői vélemények ellen is, amelyek szörnyű gyanúsak a magánalkalmazottak és nyug­díjasok táborában, természetszerűleg tiltakozom és tiltakozom az ellen a terv ellen, hogy a birói íté­letek indokolásban ne részesüljenek. A részletes , vitánál leszünk bátrak minden egyes paragrafus­nál még a magunk észrevételeit megtenni és a magunk javaslataival a nemzetgyűlés elé járulni. Ismerjük a nemzetgyűlés tagjainak hangulatát épugy a jobboldalon, mint a baloldalon. Elegendő alkalmunk volt eszmecserét folytatni magunk között, de az ankéteken is egymással és az egy­ségespárt tagjairól is tudjuk, hogy amikor feltár­ták az egységespárt érdeklődő tagjai előtt e tör­vényjavaslat lehetetlen határozmányait, ők maguk is szándékoztak befolyásukat abban a tekintetben érvényesíteni, hogy ez a törvényjavaslat törvény­erőre soha ne emelkedjék és ez a törvényjavaslat a magyar törvénytár egyik szégyentörvénye gyanánt itt meg ne szavaztassék. Most nem tudom, mi okozza az egységespárt soraiban a hallgatást, nem tudom, hogyha megnézem a jegyzőknél a feliratkozott szónokok névsorát, miért nem találok a hatalmon lévő egységespárt részéről egyetlen képviselőt sem, aki a maga véleményét ebben a kérdésben elmondaná! Hiszen utóvégre a tárgyalásnak az volna a normális évi június hó 18-án, pénteken. 131 módja és medre, hogy mi, akik ezzel a törvény­javaslattal nem értünk egyet, akik bíráljuk és támadjuk ezt a javaslatot egészében és részletei­ben, hallanánk ellenérveket azok részéről, akik majdan szavazatukkal ebből a törvényjavaslatból törvényt fognak csinálni. Nem tudom miért ez a nagy hallgatás. (Dréhr Imre előadó : Azért, mert keresztülhajtattak a módosítások l) Nem tudom megérteni, miért nincs a túl­oldalról egy képviselőtársamnak sem szava ehhez. Azt kell, hogy higyjem, hogy csak kritizálni tud­nák ezt a törvényjavaslatot, de nem találnának benne semmi megvédeni valót, nem találnának érveket arra, hogy az ellenzéki oldalról felhangzó kritikát erőtlenitsék és maguk is annak a kény­szernek hatása alatt állanak, amelyet a pártfegye­lem jelent, amilyet Iíákosi Jenő tegnap a Pesti Hirlap vezércikkében nagTszerüen állított be, hogy t. i. Bethlen István minő mindenre kapható fel­sorakoztatott haddal rendelkezik : ez a pártfegye­lem és ezek a pártsorok most szemmel láthatóak e törvényjavaslat tárgyalásánál. (Dréhr Imre előadó : Szerencséje az országnak, hogy ilyen pártja van !) Lehet t. képviselő ur, hogy adott esetben szerencséje ennek az országnak, hogy egy fegyelmezett, hatalmas nagy párt áll a minden­kori kormány mögött, de ennek a törvényjavas­latnak nem volna szabad pártkérdésnek lennie. Nem értek egyet Wolff Károly t. képviselő­társammal, amikor azt mondja, hogy ez a törvény­javaslat gazdasági javaslat és oly módon birálja el csupán. Ez elsősorban szociális törvényjavaslat. Ha ennek a címét nézzük, akkor ez a magántisztvise­lők nyugdíjasairól, özvegyeiről és árváiról kellene, hogy gondoskodjék, e helyett pedig azt látom, hogy ez a vállalatokról gondoskodik meglepetések ellen, az alkalmazottakkal szemben a vállalatokat védi, mintha félne valami agitációtól, amely az alkal­mazottak körében érvényesül. Nem tudom, hogy az igen t. kormány tagjai, különösen a t. pénz­ügyminister ur nem veszi-e észre az ellenzék lojális magatartását a nagygyűléseken és nép­gyűléseken, nem veszi-e észre az igen t. pénzügy­minister ur, hogy mennyire nem élünk vissza azzal a helyzettel, hogy ebben az országban milyen megmérhetetlen nagy a nyomor ! Nem veszi-e észre az igen t. minister ur, hogy a belügyminister ur kollegájától ezekről a nagygyűlésekről sohasem kap olyan jelentést, hogy pártpolitikai agitációvá süllyedt volna ennek vagy annak a mozgalomnak sorsa ? De ugy látszik, hogy ez a magatartás teljesen hiábavaló, ugy látszik, hogy hangosabban kellene nekünk talán beszélnünk, ugy látszik, hogy nem arra kell ösztökélnünk a tömegeket, hogy minden pártpolitikai ellentétet kiküszöböl­jenek egymásból, ugy látszik, hogy helytelen utón járunk, mikor ezeket a szociális kérdéseket ugy fogjuk meg, mert visszaél a mi lojalitásunkkal a pénzügyi diktátor. (Malasits Géza : Ezek szapo­rítják a táborunkat és ezért hálásak vagyunk !) Változtatni lehet és változtatni kell ellenzéki oldalon ezen a helyzeten, ha az igen t. kormány sem parlamentáris utón meg nem győzhető, sem a kivülről jövő jogos követeléseket, amelyek mö­gött a tízezrek állanak, nem engedi füléhez jutni, vagy pedig mint magyarul szokták mondani, egyik fülén be, a másikon ki engedi és azután megy minden tovább, a Duna folyik mindig és következetesen lefelé folyik mindig és be van biztosítva az igen t. pénzügyminister ur, hogy nem fordul egyszer visszafelé, hanem mindig csak megy-megy lefelé. Nagy megnyugvása lehet az igen t. képviselő urnák abban a tekintetben, hogy ebben a parlamentben ilyen ellenzékkel nem fogjuk a pénzügyminister urat meggyőzni és bársonyszékét megostromolni, ilyen szétzüllesztett állapotban levő ellenzékkel szemben nyugodtan 19*

Next

/
Thumbnails
Contents