Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

124 Ä nemzetgyűlés 572. ülése 1926. matos járadékszolgáltatásnál a jogalany teljesítőképességét. Igen természetes, hogy ennél miután egy folyamatos, hosszú járadék szolgáltatásáról van szó, a jogalany teljesítőképessége és ennek konzerválása a pénzügyi kormány egyik feladata. A tételes rendelkezésnél ez meg is történt, de én kérdem a pénzügy min ister urat vájjon a másik oldal jogos igényei ki vannak-e ebben a kérdésben elégítve 1 Itt az arányszám kérdése az a jogalap, amelyre a tételes törvény helyezkedik. Koneedálom, hogy a kodifikátornak nagy nehézsége volt ebben a kérdésben, talán a lehető legnagyobb nehézsége volt azt a jogalapot megtalálni, amelyen belül mind a két rész érdeke kielégíttessék, de én azt mondom, — majd visszatérek erre — hogy itten a méltányosság és az igazság szempontjait mellőzni semmi körülmények között nem lehet. Már most itt döntő szerepet játszott a mérleg kérdése. Igen természetes, hogy abban a pillanatban mikor az arányszámról van szó, a vállalat mérlegének kérdése jön elsősorban tekintetbe. A mérleg ma az ütközőpont, a mérleg ma a leendő birói kogniciónak is az alapja és alapja a tételes rendelkezésnek is. Álljunk meg itt egy pilanatra. Vájjon ez igazságos alap-e ? Vájjon szemet hunyhatunk-e a mérleg keletkezése és belső gazdasági és jogi természetének ténye előtt 1 Vájjon a mérleg az a feltétlenül objektiv alap-e, amely minden vonatkozásban biztositja a relativ igazság érvényesülését 1 Én azt mondom, hogy talán az arányszámnál és a mérlegnél épen az a hiba, hogy az egyik félnek a másik fél közreműködése nélkül megállapított mérlege lesz a jogalap, lesz a mértékadó az egész kérdésben. (Ugy van ! Ugy van !) A másik félnek nincs közreműködése a mérleg megállapításánál, pedig ez a mérleg döntő, s döntő a jogviszonyra vonatkozólag, döntő a birói kognieióra nézve is. (Ugy van ! Ugy van !) Ezt a mérleget megcsinálja az egyik fél, — a nagyon érdekelt fél csinálja meg, — a másik fél minden ingerenciája nélkül. (Ugy van ! Ugy van !) Malmost a mórlegeket abszolút értéküeknek el nem fogadhatjuk s ha nem akarjuk strucc módjára a porba dugni a fejünket, meg kell állapitanunk, hogy a mérlegek abszolút igazságos alapként nem igen vehetők figyelembe, mert — nem akarok erős kifejezésekkel élni — abban a pillanatban amikor indokolok, a birő realitásával és tárgyilagosságával, — nem fogadhatom el alapul egyoldalúan a mérlegeket, mert itt ellenkező érdekek szerepelnek. (Igaz ! Ugy van !) A minister ur őexcellenciája a hitelt védi a mérleggel, a belső hitelt, a belső országos gazdasági érdekeket, a magyar érdekeket védi a körülöttünk levő országokkal szemben. Ez kötelessége. De a hitel szempontjából ép ellenkező a mérleg célja, mint a teljesítés szempontjából (Ugy van ! Ugy van !) s ez a nagy ütközőpont. Hogy én egy mérleget hitel szempontjából jó jogalappá tegyek, ahhoz sok látens tartalékot kell elhelyeznem, és pedig a2ért, hogy a hitel szempontjából a bizalmat alátámasszam. Minél több egy mérlegben a látens tartalék s mennél alacsonyabban vannak értékelve például az ingatlanok, a hitel szempontjából annál megbízhatóbb a mérleg. Igen természetes, hogy ha egy házat, amely tiz milliárdot ér, a mérleg csak fél milliárd értékben tüntet fel (Pikler Emil : Egy pengőben !), akkor a hitelező azt fogja mondani, hogy ez a mérleg reális, mert fedezetet nyújt, mert megvan az elasztieitása. viszont a másik fél, a nyugdíjat kapó fél azt mondja, én egy arányszám alapján állok, amely arányszám aszerint alakul, hogy az a válialat mennyi vagyont mentett át a jelenlegi körülmények között. Ha tehát alacsonyan van értékelve a vagyona, a hitelezőnek ez a fedezet jósága szempontjából évi június hó 18-án, pénteken. előnyös, ellenben sújtja a nyugdíjazottat, mert hiszen az arányszám az ilyen reális mérleg után kétségkívül kisebb lesz, mint amilyennek lennie kellene. (Ugy van! Ugy van! — Szilágyi Lajos: Azért égbekiáltó igazságtalanság erőltetni egy ilyen törvényjavaslatot !) Végtelenül sajnálom, hogy ez a kérdés filius ante patremként lett kezelve, kétségkívül előbb a mérlegeknek kellett volna megjelenniük és előbb nem lehetett volna kötelező nyilatkozatot tenni. Ma már a minister ur őexcellenciája kötve van a Háznak tett egy nyilatkozatával ... (Szilágyi Lajos: Akkor miért tárgyalunk, ha a minister ur obiigóban van f Obiigóban van a minister ur ? Ezt tudnunk kelh mert itt hiába nem beszélünk ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! — Barthos Andor : Jelen volt a képviselő ur !) Én a nemzetgyűlés szine előtt történt tények alapján és a napló alapján beszélek — tessék a naplót elolvasni — és kijelentem, hogy nagyon sajnálom, hogy a mérlegek nem jelentek meg előbb. Mit mondtak a vállalatok? Azt, hogy a mérlegek nem jelenhetnek meg a nyugdíj valorizáció előtt. Ez már nem volt helyes álláspont, (Pikler Emil: Rosszhiszemű dolog volt!) sőt bebizonyítom, hogy nem is volt jóhiszemű argumentáció, mert a nyugdíjakat sohase fizették a vagyonból, hanem mindig a jövedelemből. (Ugy van! Ugy van!) Tehát látszik, hogy nem volt jóhiszemű a. vállalatok argumentációja, amikor a mérleg sine qua nonjaként a nyugdíj valorizációt követelték. Ugy látszik féltek, hogy a mérlegek eredményei ezt az ügyet károsan befolyásolhatják. (Szilágyi Lajos: Revolverezték a pénzügyministert!) És valóban igy is van. Egy tőlem igazán távol eső forrásra, a Pester Lloydra hivatkozom. Méltóztatnak elfogadni, hogy ez nem az én szempontomat képviseli és azt se lehet mondani, hogy az alkalmazottak szempontjának reprezentánsa, hanem inkább a vállalatok lapja. Mit mond a Pester Lloyd! A Pester Lloyd 112 részvénytársaság 1913. évi vagyonát állítja szembe a pengőmérlegben kimutatott vagyonnal és fő ágak szerint csoportosítva a vállalatokat, megállapítja, hogy a cukorgyárak 1913. évi vagyona volt pengő milliókban 29*2 pengő millió, az 1925. évi vagyon pedig pengő milliókban 52*8 pengő millió, e szerint tehát a cukorgyárak 180'9%-kal mentették át vagyonukat. A textilgyárak 1913. évi vagyona a mérleg szerint 27'9 millió pengő, míg az 1925. évi vagyona 39*3 millió, itt tehát 1407%-os az átmentés. A sörés szeszgyárak vagyona 1913-ban 41*9 millió volt, ma pedig 57'9 millió, itt 138*l%-os az átmentés. A bányák és téglagyárak vagyona 1913-ban 167'5 millió, ma 1897 millió, tehát 113*2% az átmentés. A malmok 1913. évi vagyona a mérleg szerint 35 millió pengő, ma 35*3 millió, a vasgyáraké 1913-ban 179*6 millió, ma 141*4 millió, itt tehát már bizonyos csökkenés van, csupán 78*7% az átmentés. Az egyéb vállalatok vagyona — a pénzintézetek kivételével — 96'3 millió, az 1925. évi vagyon 83*2 millió, vagyis 86'4%-os az átmentés. Ha a pénzintézeteket tekintem, látom, hogy valóban ezek érezték meg elsősorban a súlyos helyzetet, mert ezeknek 1913. évi vagyona 966 3 millió pengő volt, szemben a mai 244*6 millió pengővel. Az átmentés tehát a pénzintézeteknél a mérlegek szerint 25*3%. (Szilágyi Lajos: Holott az iparvállalatok nagyrésze az övék! — Zaj.) A Gyosz kimutatása szerint a nyugdíjasok zözne az iparvállalatoknál van, nem pedig a pénzintézeteknél. A Gyosz kimutatása 3000 főben mutatja ki az iparvállalatok nyugdíjasait. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Természetes, hogy az átmentés jelentős kihatással lesz az arányszám kialakulására.