Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

122 ~A nemzetgyűlés 572. ülése 1926. vaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint: Kölcsönös a bizalmatlanság!) Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő^ ur a valorizáció kérdésével végezte felszólalását s utalt a hadikölesönök valorizációjára. Megemlékezett különösen az árvavagyonok valorizációja kérdéséről s azt mondotta, hogy a másik oldalról e tárgyban felszólalások nem történtek. Én csak a történeti igazság kedvéért állapítom meg, hogy ez nem felel meg a valóságnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert a másik oldalról is hallottam felszólalásokat az árvavagy on valorizációjára vonatkozólag, de pártomból is három képviselő foglalkozott ezzel a kérdéssel igy Szabó József, Petrovácz Gyula és Frühwiríh Mátyás képviselő urak. A dolog ugy áll, hogy itt is természetesen mindenkinek szive csak igent mondhat, esze azonban az állam financiális helyzetével kapcsolatos érvek előtt kénytelen bizonyos körülmények között meghajolni. Én magam részéről pártolom és változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy az általános valorizáció kérdésében a nadikölcsönök valorizációjának kérdését, de különösen az árvagyon valorizációjának kérdését az államnak valamilyen módon megoldani erkölcsi kötelessége. (Ugy van! Ugy van!) Lehet, hogy azt mondják: hol erre a fedezet? Pillanatnyilag fedezetet is tudok megjelölni és pedig azt mondanám, hogy az állami invesztíciókra szolgáló összegből még fenmaradt 82 millió aranykoronás népszövetségi kölcsönből valamilyen részt erre fordíthatnának. Az én felfogásom szerint az állam hitelérdeke szempontjából ez invesztíciónak lenne minősíthető, mert a hitel kérdésénél a bizalom kérdése az első fontos tényező. A hitelügyleteknél a bizalmat nem tudom a számításból kihagyni, mert hiszen a hitelügyletek kialakulásának egyik főkritériuma a bizalom kérdése. Márpedig, ha a valorizáció kérdésében nem is teljes, nem is általános, de valamelyes valorizáció történik csak, elsősorban az árvavagyonok szempontjából, ez a hitel szempontjából a bizalom visszatérését jelenti az állami kölesönkötvények iránt elsősorban és a leendő állami hitelügyletek iránt, igy tehát pénzügyi vonatkozásban is feltétlenül beruházásnak minősíthető. Szerintem majdnem olyan fontos beruházást jelent, mint az utak megjavítása, A 82 millió aranykoronából tehát valamelyes összeg, — természetesen a fennálló parancsoló szükségletek törvényei előtt mindig meghajlok — de mégis valamelyes összeg a valorizáció megoldásánál, elsősorban pedig az árvavagyonok hadikölcsönbe fektetett részének valorizációjánál felhasználandó, amit pénzügyi szempontból is üdvös cselekedetnek és műveletnek tartok. (Szilágyi Lajos: És addig várjunk ezzel a javaslattal!) Meg kell jegyeznem ugy a magam, mint a pártom részéről, hogy nem fogjuk elmulasztani ezt a kérdést napirenden tartani. (Szilágyi Lajos: Várjunk vele s addig menjünk szabadságra!) Hallottam egységespárti képviselőtársaim részéről is ugyanilyen kívánságok hangoztatását s ettől is eltekintve meg vagyok róla győződve, hogy érzelmi szempontból valamennyien ezen az állásponton vagyunk. Ami pedig a magánalkalmazottak nyugdíj valorizációjának napirenden lévő kérdését illeti, megvallom, nagyon nehéz helyzetben vaévi június hó 18-án, pénteken. gyök. Talán egyetlenegy javaslatnál sem éreztem annyira a küzködés lélektani tényét judiciumom kialakításánál, mint ennél a javaslatnál. Ha a javaslat abban a formában került volna tárgyalás alá, mely formában az beterjesztetett, akkor azt mondanám: difficile est satiram non seribere, de a javaslat — a tárgyilagosság érdekében újra meg kell állapitanom — jelentős változtatáson ment keresztül a benyújtás időpontjától számítva. Kétségtelen, hogy ez volt az első ilyen javaslat, amely kiragadtatott a nagy valorizáció komplexusából. Ma már vitatható, hogy ez az eljárás helyes volt-e? (Szilágyi Lajos: Hamis ürügy alatt ragadták ki!) Abból a szempontból nem volt helyes, hogy a valorizáció kérdése magánjogi életünk egyik legégetőbb problémája s kétségtelen, hogy a törvényhozásnak foglalkoznia kell a valorizáció kérdésével, mint a magánjog egész rendszerének e pillanatban egyik legkardinálisabb ügyével. Az általános valorizációból kiragadni ezt a valorizációt egy kissé kockázatosnak tartom, mert hiszen vannak bizonyos előfeltételek, amelyek a valorizációval kapcsolatosan oldhatók csak még a magántisztviselőkre vonatkozólag is, (Szilágyi Lajos: Ugyanezt mondja Teleszky is!) hogy pl. csak egyet vegyek, a nyugdíjalapok kérdése. A magántisztviselői nyugdíjak kérdésénél nélkülözhetetlen tényező maga a nyugdíjalap, a nyugdíjalap pedig, amint f~ djuk, többnyire állami kötvényekbe lett befektetve, (Felkiáltások a baloldalon: Hadikölcsönbe!) kivéve azokat az eseteket, amikor ingatlanok szerzésére fordították — nagyon helyesen — a nyugdíjalapok egy részét, ami a jelen esetben jelentősem megkönnyíti a kérdés megoldását. De az ingatlanok jövedelmezősége is jelentősen nagyobb lesz abban a pillanatban, amikor felmegy a lakbér 75%-ig s igy az ingatlanok értéke is emelkedni fog. A nyugdíjalapok vagyoni realitása tehát ebből a szempontból javulni fog. Ezért magam is javasoltam a pénzügyi bizottságban, hogy a szavatosság kérdésénél ne állítsuk egyedül a vállalatot előtérbe és ne mellőzzük a nyugdíjalapot abban az esetben, ha a jogalany vagyoni helyzete kedvezőbb a vállalat vagyoni helyzeténél. A minister ur ezt el is fogadta és már a mostani előterjesztésben is benne van, hogy ha a jogalany helyzete kedvezőbb, ugy ezt kell tekintetbe venni a nyugdíjigény megállapításánál. — Remélem, hogy az alapok, mint jogalanyok épen arra való tekintettel, hogy nagyon sok ingatlanba való befektetésről van szó, a jövőben vagyonilag jelentősen javulni fognak. Természetes, hogy az általános valorizáció kérdést ilyen szempontból nehéz volt nélkülözni, dehát végre is egy valorizációs javaslattal állunk szemben és azt hiszem, itt nem lehet más szempont, mint lehetőleg r kiküszöbölni a méltánytalanságot, az igazságtalanságot és a sokat hangoztatott szociális érzést és a szociális szempontokat ebben a vonatkozásban minden körülmények között meg kell valósítani. Én a tömegpsziché szempontjából is az abszolút igazság alapján állok és az abszolút igazság jegyében nem tudnék ogy olyan részletes megoldást elfogadni, amely a valorizációban érdekelteknek kiragadott kontingensét rosszabb elbánásban részesitené, mint majdan az általános valorizációval kapcsolatosan előállott helyzetben. Remélem azonban, hogy mód és lehetőség lesz ezt a kérdést az általános valorizációval kapcsolatban- bizonyos összhangba hozni. Ami a kérdést magát illeti, ez kifejezetten