Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-558

88 A nemzetgyűlés 558, ülése 1926, dolgára, amely ezzel a frankhamisítással kapcsolatos. (Helyeslés.) A népjóléti tárcánál igen beható, komoly vita folyt szociálpolitikai kérdésekről, amelyek ma legelsősorban érdeklik a népet. Tudjuk, hogy legnagyobb baja Magyarországnak az a szociális nyomorúság, amely mindinkább nagyobb tért foglal és mindinkább ujabb és ujabb rétegeket sújt. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a zálogházak azok az intézmények, amelyek a nyomorúsággal kapcsolatban állanak. Ez a törvényjavaslat foglalkozik a zálogházak problémájával is és én a zálogházak ügyével kapcsolatban kívánok néhány megjegyzést tenni. A zálogházak szerepe az elmúlt időkben, sajnos, igen nagy lett. Mert nemcsak az úgynevezett állandóan szegény néposztály az, amely rászorul a zálogházakra, hanem a középosztálynak is mind nagyobb és nagyobb rétege, úgyhogy a zálogházak forgalma igen lényegesen megnövekedett. A pénztelenség a keresetnélküliség magával hozza hogy akinek van valamije, a legvégső szükség esetén zálogba teszi, nem akar tőle megválni és csak akkor válik meg tőle, amikor más segítség már nincsen. Hiszen mindenki ragaszkodik kis holmijához amelyet munkájával vagy egyébként sikerült megszereznie. A szegény ember tehát, amikor a legelső esetben megszorul, meglevő értéktárgyait a zálogházba viszi. Ismétlem, a zálogházi forgalom az utóbbi időben nagyon megnövekedett. Az a helyzet állt elő azután, hogy a zálogházak részére az állam által rendelkezésre bocsátott összegeket korlátozták, maximálták, úgyhogy a zálogházaknak megfelelő összeg nem áll rendelkezésükre. Nagy baj a szegény néposztály szempontjából, hogy csak bizonyos mennyiségű összeget kapnak a zálogházak és csak bizonyos összeg erejéig vehetnek át rászorulóktól zálogtárgyakat az intézmény részére. Ez nagy baj és meg kellene szüntetni. A másik baj az értéktárgyak értékelésének a mértéke. Ugyanis e tekintetben is rendelkezés történt és csak a napokban történt valami reparáció a kormány részéről, hogy bizonyos mértékben enyhítették az előbbi szigorú rendelkezést, de még mindig fennáll az a helyzet, hogy a záloghazak kötve vannak a rendelkezésükre bocsátott pénzmennyiség miatt, mert egyrészt nem áll elégséges pénz rendelkezésükre, másrészt pedig az elzálogosítandó tárgyakat csak bizonyos meghatározott százalék erejéig szabad értékelniök és csak bizonyos meghatározott összeget szabad erre a célra forditaniok. Ez két olyan megkötöttség, amely a mostani nagy nyomorúság" között kétségtelenül súlyosan sújtja azt a réteget, amely így rászorul a magánzálogházakra, rászorul arra, hogy az állami intézményeken kivül helyezze el a maga kézi zálogait, ahol természetesen még jobban kizsákmányolják és az amúgy is szegény ember még rosszabb helyzetbe jut. Ezekben a magánzálogházakban még nagyobb kamat mellett kell nekik zálogtárgyaikat elzálogositaniok s ennek következtében nyomorúságuk csak fokozódik. Ha beszélünk szociálpolitikáról, ha beszélünk arról, hogy valahogy segíteni kell a neuen, azt hiszem itt van az egyetlen tér, ahol a kormány lényeges intézkedéseket tehet anélkül, hogy ez nagyobb erőmegfeszitésébe kerülne. Csupán arról kellene intézkednie, hogy a zálogtárgyak kellő értékelés mellett vétessenek át és hogy a zálogházaknak megfelelő pénzmennyiség álljon rendelkezésükre. Ez az egyik szempont, amelyet legelsősorhan kell évi május hó 22-én, szombaton. ennél a kérdésnél felvetni. A másik az, hogy a kamat általában magas és ehhez hozzájárul meg a kezelési költség'. Ez a két költség együttvéve nagy és az a szegény nyomorgó népesség, amely ilyen viszonyok közéi jut, hogy kénytelen bizonyos tárgyakat a napi szükséglet ki elegit ése végett zálogba tenni, fizeti a legnagyobb kamatot és a legnagyobb kezelési költséget. (Sándor Pál: Ezt állami uzsorának lehet nevezni!) Ismétlem és hivatkozom

1 arra, hogy mi a népjóléti tárcánál a szociálpolitikára, a nyomorúság enyhítéséire egyetlenegy pengőt sem tudtunk kicsikarni azonfelül, ami elő volt irányozva. A pénzügyminister ur legaláhb itt, ahol a legkétségbeesettebb nyomorúság jelentkezik, tegyen intézkedéseket és egyrészt szállítsa le a kamatokat a minimumra, .másrészt pedig a kezelési költséget törölje el teljesen, mert ha valahol segíteni kell, akkor itt kell elsősorban segíteni. Tessék figyelembe venni azt a szempontot, hogyha valaki ideviszi a maga tárgyait, az már olyan nyomorban van, hogy a kétségbeesés szélén áll. Az államnak segítenie kellene és közbe kellene működnie abban, hojgy ne legyenek kénytelenek ezek az emberek elkótyavetyélni a maguk értéktárgyait, hanem megtarthassák a maguk számára. Ha a kormány módot nyújtana arra, hogy a kezelési költséget maga viselje, a 'kamatot pedig a minimumra leszállítsa,, olyan alacsonyra, hogy ez igazán csak látszat legyen, mert ennél az állami intézménynél ennek csak látszatnak kellene lennie, akkor legalább enyhítené azt a nagy nyomorúságot, amely a gazdasági viszonyok következtében fennáll. Kérem a pénzügyminister urat, legyen szíves ezeket megszívlelni annál is inkább, mert azt hiszem, a Ház minden tagja egyetértett a nép jóléti tárca tárgyalásakor abban, hogy a nyomorúságon segíteni kell. Itt a zálogházakon keresztül az állam megszüntetheti teljesen ennél az állami intézménynél a kezelési költséget és leszállíthatja a kamatokat teljesen a minimumra és pénzt is bocsáthat a rendelkezésükre. Hiszen nem ingyen adja, hanem kamatra és ezzel kétségtelenül segít a nyomoruságon. Szállítsa le a kamatot oly olcsóra, amilyenre csak tudja. Kérnem kell újból a kormányt, nyújtson módot arra, hogy a szegénysós

1 és a nyomorúság ne legyen kénytelen elkótyavetyélni a maga dolgait. Elnök: Szólásra következik? Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kíván-e valaki szólam? Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó ur kivan szólani. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a pénzügyminister ur Farkas István képviselőtársam felszólalására válaszolna, kötelességemnek tartom, mint a pénzügyi bizottság előadója, felhívni szíves figyelmüket a pénzügyi bizottság jelentésére, amely szerint maga a bizottság is ezt a kérdést tárgyalás alá vette es örömmel fogadta a pénzügy ministérnek azt az igéretét, amelyet nemcsak a kölcsönösszeg nagysága, hanem olcsósága tekintetében is tett. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szolul. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Fai-kas István: Halljuk azt az Ígéretet! — Sándor Pái: De dátummal!) Még a t. képviselőtársam felszólalása közben aláirtam azt az intézkedést, amellyel a mai naptól kezdve 20 milliárddal felemeltem a zálogházi tőkét. Ép csak arra akarok rámutatni, hogy a