Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

'Â nemzetgyűlés 556. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön. 3 lelő számadataival hasonlítjuk össze. Mert pl. Komániában a születések száma 10.000 lélekre számitva évenkint 145-tel, a cseh-szlovák köztársaságban pedig 122-vel múlja felül a halálozások számát. Ha ezt a szomorú számot tekintem, annak mindkét vonatkozását meg akarom vizsgálni, t. 1 össze akarom hasonlítani a születések és halálozások miként való alakulását, mert a kettő különbözetéből jön ki az általános népesedési szám. Születések dolgában Nagy-Magyarország előnyös helyzetben volt. Rosszul állottunk ugyan mindenkor az élettartam tekintetében, mert Magyarországon az emberek gyorsan elhulottak. de a születés sok volt. Ebben a tekintetben a világstatisztikában minidig előkelő helyet foglaltunk el. Sajnos, most ebben a tekintetben is nagy a leromlás. Az 1906—1910. évek során 367 élőszülött esett 10.000 lélekre, 1923-ban már nem 367, hanem csak 284 újszülött esik 10.000 lélekre. Ennek a rettenetes sülyedésnek főtényezőjét, előidéző okát a tegnapi napon bőven kifejtett egy-gyermek-rendszerben találom. Erről a kérdésről tömérdek szó esett bel- és külföldön egyaránt, én csak azt vagyok bátor röviden jelezni, hogy az egy-gyerniek-rendszernek nem orvosszere a szigorú fellépés, a megtorlás. A magzatelhajtás szigorú megtorlásának, sajnos, nincs kellő hatása; de nem panacea a gazdasági jólét sem, mert mindnyájan tudjuk, hogy épen a legmódosabb földmivelőnépesség körében honol az egy-gyermek-rendszer. A baj erkölcsi és igy a gyógyításnak is erkölcsinek kell lenni. Az erkölcsi szinvonalat kell emelni, az erkölcsi nevelést kell intenzivebbé tenni, ez az egyetlen hatályos gyógyszer. Emellett az orvosi rendnek igen súlyos, lelkiismeretben feladata az, hogy kiküszöbölje a maga soraiból azt, aki a tudományt ilyen aljas szolgálaltokra kívánja felhasjználni, vakv mint elsőrendű fontossággal bir a bábák legszigorúbb ellenőrzése is. A születéseket illetőleg sajnosán konstatálom a visszaesést, Ami a halálozásokat illeti, ebben a tekintetben, sajnos, mi a múltban is mindig vezettünk és ma is vezetünk. 1923-ban 10.000 lélekre nálunk 192 halálozás esett. Ez sokkal rosszabb szám, mint aminő Csehországban vagy Ausztriában van; valamivel jobb, mint Romániában, de Romániában, amint bátor voltam rámutatni, a szaporodások száma sokkal nagyobb és ez ellensúlyozza a halálozások nagyobb számát. Méltóztassanak meggondolni, hogy nálunk 10.000 lélekre 192 halálozás esik, Svédországban és Dániában pedig csak 111 vagy 112. Svédországban és Dániában épen száz év előtt volt olyan halandósági arány, mint ma van Magyarországon. Ennek a hihetetlen nagy halálozási számnak két nagy oka van: az egyik a sürü csecsemő- és gyermekhalandóság, a másik pedig a tuberkulózis pusztítása. A csecsemőhalandósággal és gyermekhalandósággal nem akarok most részletesen foglalkozni, csak egyetlen számra mutatok rá, amelyet Korányi tanár mondott egyik előadásában, hogy nevezetesen 10.000 ujszülöt magyar fiu közül nem. éri el annyi az 5. életévét, mint amennyi 10.000 újszülött svéd fiu közül eléri a 40. életévét; 10.000 újszülött magyar leány közül pedig annyi éri el életének 15. évét, mint amennyi 10.000 svéd leány közül eléri életének 50. esztendejét. (Pikier Emil: Svédországban van az igazi fajvédelem, nem nálunk!) Rettenetes sötét kép ez, amely ebben a tekintetben elénk tárul. Nézetem szerint a nagy csecsemő- és gyermekhalandóság a kultúra kérdése. Ha nagy kultúránk lesz, akkor nem lesz nagy csecsemő- és gyermekhalandóságunk. Főleg az iskoláknak van e téren döntő feladatuk, a leányiskolákra hárul az a nagy feladat, hogy népünket kitanitsák a csecsemő- és gyermektáplálás és gondozás igen nagy, nemzetmentő kérdésére. (Klárik Ferenc: És megélhetési lehetőséget is adjanak hozzá!) Ezeken kivül nagy szükség van gyermek-ambulatoriumokra és itt én is — mint annyian mások — kiemelem a Stefánia Szövetség óriási érdemeit ezen a téren. Feltétlenül szükséges továbbá, hogy kivétel nélkül minden kórházban legyen külön csecsemő- és gyermekosztály szakértő vezetéssel. Ezekután áttérek a tuberkulózis szomorú kérdésére és konstatálnom kell, hogy ma is minden hetedik ember tuberkulózisban hal meg Magyarországon. Ennél az általános számnál sokkal szomorúbb, ha az egyes életkorokat nézem, mert akkor azt kell konstatálnom,, hogy a 7 és 14 év között elhunyt fiuk közül minden ötödik, ugyanezen korban elhunyt leányok közül minden harmadik tüdővészben hal el. És ami a legelszomoritóbb, a munkabirás javában, a 20—34 életév között az elhunyó férfiak 53 -5%-a s az elhunyó nők 57%-a esik a tuberkulózis martalékául. Tehát a legmunkabiróbb korban való halálozások felénél több a tuberkulózis áldozata. Ezek a számok annál szomorúbbak, mert közvetlenül a világháború előtt jelentékeny javulást tudtunk elérni a tüdővész mortalitás kérdésében. A múlt század 80-as évei körül még rettenetes volt a halálozás. Tízezer emberre 40-nél több tuberkulózis halálozás esett évente. Ezt a 40-es számot a század végén 38-ra, 1911 körül 37-re,. 1911—1915 közén 33-r

a sikerült leszorítani. Akkor már erőteljesen megindult a népbetegségek elleni küzdelem, konstatálni kell, hogy nem az állam részéről, hanem a társadalom részéről. Az eredmény igen szép, igen jelentékeny. Azután jött a világháború és felszökött a tuberkulózis-halálozások száma. 1918-ban elérte a tetejét, azután ismét bizonyos normális méretet ért el, úgyhogy ma a tuberkulózis-halálozás megint 3-3 ezrelék, vagyis ma ismét 10.000 emberre esik 33 tuberkulózis-halálozás. Ez a szám nem rosszabb, mint közvetlen a háború előtti, azonban a helyzet mégis romlott a háború előtti helyzethez képest, mert ha az összhalálozásokat veszem, akkor arra az eredményre jutok, hogy 1901-től 1905-ig az összes halálozások 14-9%-a, 1911-től 1915-ig az összes halálozások 13.7%-a esett a tuberkulózisra, ma pedig az összes halálozások 15 '7% -a áll elő tuberkulózis következtében. Csonka Magyarországban minden évben 25.000 ember pusztul el tüdővészben és minthogy a tüdővészben elhaltak haláluk előtt kéthárom esztendeig teljesen munkaképtelenek, csonka Magyarországon állandóan 75.000 ember munkaképtelen a tüdővész miatt. És minthogy a tüdővészben való szenvedés 5—6—7 évre terjed, csonka Magyarországon állandóan 175— 200 ezer tuberkulotikus beteg van. Méltóztassék meggondolni: ha ezt a halálozási arányszámot, amely azt jelenti, hogy 10.000 emberre 32 halálozás esik, le tudnók szállítani a holland halálozási számra, ahol 10.000 ember közül 12 hal meg tuberkulózisban — tehát 32 helyett 12 — micsoda óriási eredményt tudnánk elérni! Ha sikerülne a tuberkulózisban való elhalálozás számát ennyire megjavítani, akkor tíz év alatt csonka Magyarországon 140.000 magyar ember r