Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

 nemzetgyűlés 557. ülése 1926. amikor ehhez az ország becsülete van fűzve, akkor a- kapaeitáeió nem használ semmit sem és hiábavaló minden, mert a minister ur épen azért foglalja el ezt az álláspontot, mert a túloldalon még mindig nagyon sokan vannak olyan képviselő urak, akik azon az állásponton vannak, hogy a magyar állam tönkremenne benne, ha a hadikölcsönkötvényeket és a hadiárvák pénzét valorizálnák. Annakidején Tisza István, Teleszky János és minden vezérlő tábornok, valamint minden minister felhivásokat bocsátott közre, amelyekben kijelentették, bogy a nemzet becsülete van ehhez kötve, amelyekben kijelentették először, hogy az ország inkább el fog pusztulni, de a hadikölcsönkötvényeket vissza fogja fizetni. Szóval minden biztosítékot, amit nyújthattak akkor, nyújtottak is és ennek ellenére ma azt tapasztaljuk, hogy hallani sem akarnak a valorizációról és még az u. n, emberbaráti valorizációt illetőleg — vagy nem is tudom, hogyan is nevezi az igen t. minister ur azt a humánus valorizációt, amelyet, ugy látszik, olyan embereknél akar alkalmazni, akik teljesen tönkrementek és koldusokká lettek itt — ezeknek nem mint jogos hitelezőknek fogja megadni az állam azt, ami- ; vei tartozik, hanem könyöradományt, szivarveg-könyöradományt akar odanyújtani nekik. Egy olyan országban, ahol jogról, igazságról, becsületről, tisztességről és morálról beszélnek, ahol a hazának külön nomenklatúrája van és ahol a nacionalizmus a maga lerongyoltságában is görcsösen markolja a háromszínű zászló rúdját, nem lehet ezt a megoldást választani. Tessék levonni a konzekvenciákat és a mai vagyonos osztály, akárki legyen az, nagyobb adókat adjon és gondoskodjék a minister ur olyan alapról, amelynek jövedelméből a hadikölcsön-kötvények kamatait valorizálni_ fogja, r (Meskó r Zoltán közbeszól.) Jól mondja t. képviselőtársam, annakidején többen innen a baloldalról javaslatot tettünk a háborús vagyonok niegadóztatá de I ezenkivül is nagyon sok módja van ennek, hiszen füzeteket és könyveket ismertettem az általános vita alkalmával, hogy milyen tervekkel, plánumokkal jönnek a szakemberek elő, hogyan lehet előteremteni azt az alapot, amely a valorizációt lehetségessé teszi. Mindezt elmondtuk a minister urnák, azonban falrahányt borsó az egész. (Zaj és közbeszólások a t baloldalon.) Arra kérem a minister urat, hogy ha ő a hadsereg szellemének, erkölcsi stabilitásának akar használni, ha ő az általános hadkötelezettség eszméjének, amiért harcolunk, akar használni, ha azt akarja, hoary a mostani kicsiny, liliputi hadsereg tekintélye még nagyobb legyen és az önbizalma még inkább fokozódjék és a polgárság rokonszenvét még nagyobb mértékben akarja megszerezni a kicsi hadsereg iránt, ebben az esetben a legnagyobb eréllyel követelje a hadikölcsön-kötvények valorizálását és köveitelje épen katonai szempontból. Hiszen a politikában használják azt a közmondást, hogy nem lehet sohasem tudni, hogy mi fog történni. Az emberek és nemzetek életére is áll ez a mondás. Ha egyszer mégis európai konfliktus támadna és olyan helyzet adódnék, hogy szükség volna arra, hogy ez

1 a bibliai mag, ez a meghagyott kis magocska felduzzadjon és hatalmassá legyen, más lesz a hangulat az emberekben és az országban akkor, ha a hadikölcsön-kötvényeket valorizálják és más lesz akkor; ha ettől a becsületbeli kötelezettségtől ilyen mereven és ilyen' lelketlenül elzárkózik a magyar kormányzat. Ezek után bátor leszek még egy másik dolévi május hó 21-én, pénteken. 47 got is a minister ur figyelmébe ajánlani. Szóvátettük itt és épen nekem volt nagy csatám annakidején azzal a kellemetlenséggel, amely a hadsereg szállítása körül az u. n. szénapanama dolgában történt. A mélyen t. minister ur letett három szerződést a Ház asztalára. Ezeket a szerződéseket én át is néztem, s ezekre vonatkozólag majd később fogok nyilatkozni, de még mindig fennáll a maga súlyosságában az a tény és valóság, hogy a régi osztrák-magyar monarchia hadseregének hagyományaival, tradicióival és rendszerével szemben egy uj rendszert honosítottak meg a szállításokat illetőleg. Nem tudom, hogy miért vezették be ezt az uj rendszert, mert arról győztek meg engemet illetékes hadbiztos urak és katonák, hogy ha a régi rendszer volna meg, és e tekintetben fennállana a régi rendszer a kincstárnál történő szállításoknál és a régi katonai közigazgatási eljárás szabályai tartatnának be, abban az esetben ez a szénapanama-dolog nem történt volna meg. Épen azért, hogy a jövőre nézve ez kizárassék és hogy ne forduljon elő az, ami most az egyik érdekelt magasrangu katonai méltósággal, egy magasrangu tiszttel megtörtént, akire nézve megállapították, hogy elmebeli hibái és zavarai vannak és be kell szállítani őt valahova, mondom, hogy az ilyen nagyon sajnálatos dolgok ne forduljanak elő, három dologra hivom fel a mélyen t. minister ur figyelmét. Az egyik az, hogy a hadbiztosi állások betöltésnéél a legnagyobb szigorúsággal kell eljárni és én, mint erősen demokrata érzésű politikus, kérem a minister urat, hogy megfelelő vagyonnal biró egyéneket méltóztassék odaállítani. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Hol van!) Ugy látszik, a minister ur tudatában van, hogy mit jelent ez, (Meskó Zoltán: Micsoda beszéd ez! Hát szegény ember már nem is lehet becsületes! Egyszerűen becsületes emberek kellenek!) mert olyan esetben, ha megfelelő vagyonú, megfelelő vagyoni állapotban levő magasabbrangu tisztek állanak az intézmény élén, kevesebb a veszedelem és kevesebb a lehetősége annak, hogy ilyen botrányok történjenek. A második dolog, amelyet a minister ur figyelmébe ajánlok, az, hogy ezeknek a tiszteknek házassági óvadéka tekintetében most egy uj rendszer van bevezetve és ugylátszik, hogy ez a rendszer sokkal engedékenyebb és sokkal alacsonyabban állapitja meg azt az óvadékot, amit le kell tenni. Itt egy lélektani dolo'sra hivom fel a minister ur figyelmét. Az Ördög sohasem alszik és a női lélek, amely luxusra, selymekre, brilliánso'kra vágyakozik, és mindenáron tündökölni akar. a maga finomabb lelkén keresztül nagyon könnyen megejtheti a férfi lelkét és nagyon könnyen ráveszi arra, hogy olyan dolgokba menjen bele, amely dolgok a közmorálba ütköznek. E tekintetben is arra kérem az igen t. minister urat, hogy az óvadék kérdésében legyen tekintettel árra, thosrv az ilyen emberek, akik a hadbiztosi magasabb állásba kerülnek, e tekintetben is erősek legyenek és ne legyenek veszélynek kitéve. Harmadik kérésem az, hogy lehetőleg kiváló csapattiszteket, akiknek miár szolgálatuk van, akik a életet ismerik és különféle városokban, különféle csapatoknál szolgálatot teljesítettek, akiknek tehát érdemes múltjuk van és e mellett kitűnő iskolai bizonyítvánnyal is rendelkeznek, méltóztassák az ilyen veszélyeztetett pozíciókra kinevezni. Nem tudom eléWé hangsúlyozni az isk-olai bizonyitváiny kiváló-