Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-567
A nemzetgyűlés 567. ülése 192t főszolgabíró elé állították. Horváthnak véletlenül szerencséje volt, hogy olyan főszolgabíró elé került, aki kissé tovább lát egy gyufaszál világánál és nem hajlandó minden elébe kerülő emberben veszedelmes kommunistát látni. A főszolgabíró kihallgatta és elbocsátotta Horváth Pált. Kérdem: ki téri ti meg ennek az embernek négy napos szenvedését 1 ? Méltóztattak a közelmúlt napokban olvasni arról, hogy Nagykátán a csendőrörs besugásra pár fiatal embert elfogott. Véresre verték őket és több napi fogság után felhozták a pestvidéki ikir. törvényszék elé. Itt az ügyészség kihallgatta és egy kihallgatás elég volt arra, hogy a vizsgálóbíró azonnali szabadlábrahelyezésüket rendelje el. Idáig azt lehet mondani, hogy csak szegény munkásemberekről van szó és — amint az imént említettem — ebben a feudális rendszerben a munkásember nem valami nagy megbecsülésben részesül, ez tehát valahogy hozzátartozik a rendszerhez és sajnos, már rendszerré vált. De most egy másik esetről emlékezem meg. Egy csongrádi gazdaembernél két évvel ezelőtt egy béresgyerek eltűnt. Egy fiatal elmebajos béresfiú feljelentésére az illetőt fogva tartották 1 . Egy hónapig fogságban volt és ez alatt olyan bánásmódban részesült, amelyet nem akarok itt részleteiben illusztrálni a nemzetgyűlés előtt. Elég az hozzá, hogy amikor a csendőrségi vizsgálat véget ért és bíróság elé került a dolog, akkor kiderült, hogy ez a szegény ember az elmebajos fiu bolondériájának lett az áldozata és szabadlábra helyezték az illetőt. Kérdem: ki fizeti meg ennek az embernek szenvedéseit, ki fizeti meg azt a kárt, amelyet a csendőrség okozott neki az által, hogy szükség nélkül hetekig, egy egész hónapig fogságban tartotta őt? Senki a világon. Ennek azután nincs gazdája. Azt kell mondanom: egyetlen egy kulturállamban sem tűrnék el a polgárok azt, hogy a legszentebb alkotmányjoggal, az egyéni szabadsággal olyan módon visszaéljenek, mint itt nálunk visszaélnek. Angolországban évtizedes harcok folytak a Habeas Corpus Aet-ért és Angliában ma is az az elv, hogy maradjon meg a Habeas Corpus Act, maradjon meg a sajtószabadság és a választójog és az angol állampolgár ellent tud állni. Itt Magyarországon addig, ameddig nem fogják az egyéni szabadságot tiszteletben tartani, ameddig itt alaptalan feljelentéseibe becsületes munkásembereket napokig fogságban lehet tartani, megpofozni őket, ameddig büntetlenül lehet tisztességes polgárembereket letartóztatni és a letartóztatás után csak napok múlva a biró elé állítani, addig ne beszéljenek alkotmányos szabadságról, addig ne beszéljenek arról, hogy kormányzásuknak etikai alapja van. A hadsereg után még egy terület van, amely_ennek az uj feudális csoportnak, amely 1919 augusztusában került uralomra, úgynevezett szabad vadászterülete és ez a külügyi szolgálat. Ezért a külügyi szolgálatért a magyar állam adózói épen elég pénzt izzadnak, úgyhogy e tekintetben a külügyi szolgálat vezetőinek nem lehet okuk panaszra. A külügyi szolgálat költsége 225 079 pengővel nagyobb, mint volt az 1925/26. évi költségvetésben. A személyi kiadásoknál ez^ a többlet 126.848 pengő; a költségvetés indokolása szerint egyes külföldi állomáshelyeken r az életviszonyok drágulása tette szükségessé az illetmények felemelését. A költségvetésben semmi adat sincs arra, hogy a követek kifizetése mennyi, ezért csak az 1924/25. évi költségvetésből tudjuk, hogy NAPLÓ. XLIV. évi június hó á-én, pénteken. 439 Magyarország londoni követe illetményeire 5616 angol font volt előirányozva, ami azóta valószínűleg nem csökkent. Ezzel szemben az angol követek fizetése ugyanakkor 2500 font sterling volt. A kiküldetési és átköltözési költségekre 308.045 pengő volt előirányozva 1925/26-ban; ez 1926/27-ben 345.486 pengőre emelkedett. A többlett tehát 37.441 pengő, azaz 468 millió papírkorona. Az indokolás szerint az emelés ezért vált szükségessé, mert az athéni és a madridi külképviseletek felállitása folytán nemcsak az átköltözési költségek emelkedtek, hanem a futárutak is szaporodtak és az eddigi római és párisi futárutak számát is szaporítani kellett. Mindezekből egészen röviden a következő konzekvenciákat lehet levonni. A mi külügyi szolgálatunk rengeteg költséggel dolgozik. Washingtoni követünk fizetése lényegesen meghaladja az angol követ fizetését. Kijelentem, hogy ha e nagykövetünk munkájának eredményeként Magyarország anyagiakban nyerne, akkor nekem még ez ellen sem volna kifogásom. Kissé sokallanám, azt mondanám talán: meg lehet a dolgot olcsóbban is csinálni, de valami élesen nem tiltakoznék ez ellen. De azt látjuk, hogy bár a mi követünk fizetésével szemben az osztrák követ fizetése valóságos borravaló számba megy, az osztrák követ az ő országa számára mégis jelentős eredményeket tud elérni az amerikai pénzembereknél. Én ugyan nem vagyok híve, hogy Magyarország pénzügyileg Amerika gyarmata legyen, de amíg a tőkeképződés Magyarországon nem teszi lehetővé azt, hogy saját erőnkből építsünk vizi műveket, energiatelepeket, hogy saját erőnkből csináljunk hasznos beruházásokat, addig kénytelenségből nekünk sem lehet más álláspontra helyezkednünk, mint arra, hogy annyi külföldi pénzt hozzunk be, amennyit csak lehet. Azt látjuk, hogy az osztrák követek, bárhova állítja is őket kormányuk, mindenütt az egyetemes osztrák közgazdaság szolgálását tekintik főfeladatuknak, ebben az irányban dolgoznak és azok a cikkek, amelyek a különböző amerikai lapokban megjelentek s amelyeket itt bátor vagyok bemutatni, — sajnos, nincs elég időm, hogy ezeket ismertessem — élénken bizonyítják, hogy az osztrák követek az ő őrhelyeiken igenis, becsületesen szolgálják az osztrák közgazdaságot. Ezzel szemben fájó szívvel kell azt látnunk, hogy a washingtoni magyar követ tevékenysége abban^ merül ki, hogy valahogyan megakadályozza Károlyi Mihálynénak Amerikába való kiutazását, Valóságos sajtókampányt, hajtóvadászatot rendeztet Károlyi Mihályné ellen és egyetlen törekvése az, hogy a frankpörben meglehetősen erősen kompromittált kormányt valahogy szebb világításban tüntesse fel az amerikai lapokban. A magyar közgazdasági élet elősegítése, a magyar közgazdasági érdekek szolgálása helyett tehát ez az ur tisztán és kizárólag a kurzus szolgálatában áll és a kurzus halálosan gyűlölt ellenségét, nem is annyira Károlyi Mihályt, mint inkább feleségét üldözi és mindent elkövet arra, hogy ez az asszony Amerikába ne juthasson be. Ennek a tülekedésnek, ennek a marakodásnak, ennek a gyűlölködésnek, ennek a követhez nem méltó magaviseletnek eredménye nem az, amit az urak gondolnak, — hogy ^Amerikában most már mindenki meg van győződve arról, hogy nagyszerűbb, tökéletesebb, ideálisabb uralom nincs is, mint a kurzus uralma — hanem ellenkezőleg az az eredménye, hogy az 63
