Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. étn június hó 4-én, pénteken. 437 (Esztergályos János: Folyamőrségi lovasitott tábornokunk is van, ami- azelőtt ismeretlen volt!) Ha megnézem a csendőrséget, itt altábornaggyal az élén egész brigád parancsnokságot látunk. Ugyanezt látjuk a folyamőrségnél, a rendőrségnél és ujabban a leventéknél is. Ezeknek élére is ellentengernagyot állítottak, excellenciás urat, mert hiszen itt nálunk ezen alul nem adják. Ha nézzük Franciaországot, azt látjuk, hogy az egész francia csendőrség élén egy ezredes áll. Nálunk altábornagy, azután következik a tábornok és igy lefelé a többi. A Takarékossági Bizottság- ezekkel a felesleges és a mi viszonyainkat messze túlhaladó állásokkal szemben teljesen tehetetlen. Hogy egy kis történelmi reminiszcenciával éljek, élénken eszembe juttatja ez a körülmény a kuruc lázadás idejét. Akkor is Rákóczi kurucai segitségül hívták a hollandus-okai néminemű pénzbeli támogatás irányában. El is jött a holland kiküldött. Bercsényi vezetése mellett a kuruc urak ki akarták tüntetni magukat és a legparádésabb ruhájukba vágták magukat. Olyan diszmagyart vágtak ki, hogy a nap is elsápadt az ő ragyogásuk mögött. Amikor a hollandus meglátta ezeket a felöltözött urakat, összecsapta kezét, azt mondván, uraim, az önök falvaiban a parasztok a háztetőt szedik le és azzal etetik az állatjaikat, önök pedig ilyen ruhában diszelegnek itt. Uraim! Mi a szabadságharcot Spanyolországgal szemben ólomüitykés mentében vívtuk meg és nem fejtettünk ki ilyen parádét. Nem akarom untatni a Házat azzal a válasszal, amelyet a hollandus kapott, csak rá akarok mutatni, hogy mi is körülbelül ilyen helyzetben vagyunk. A Trianon által bocskorra csonkított Magyarországban a helyett, hogy ólompitykés kabátban járnánk és magunkba szállnánk és dolgozni iparkodnék mindenki a maga helyén, azt látjuk, hogy az állami élet minden megnyilvánulásában, elsősorban a magas állásokban olyan túltengés tapasztalható, amely hova-tovább komikummá sülyed. Ezekben a kérdésekben a Takarékossági Bizottság teljesen csődöt mondott, nem tudott elérni semmit. Beszéljek a magyar államvasutakról, ahol a takarékosság abban nyilvánul meg hogy a műhelymunkások nagy részét elbocsátották, a forgalmi személyzetet megritkították az alacsonyabb állásban levő tisztviselők létszámát megszorították, úgyhogy ezeknek most éjjelnappal kell dolgozniok hogy valami eredményt mutathassanak fel ellenben a központi igazgatásban, azokban az állásokban, amelyek fordított piramisban állanak, vagyis ahol minél többen vannak, annál kevesebb munkát végeznek, ott ugyanazt a túltengést tapasztaljuk. Méltóztassék most megnézni egy műhelymérnök vagy egy magasabbrangu forgalmi tiszt helyzetét, azt méltóztatnak tapasztalni, hogy ezek mind, kivétel nélkül agyondolgozott emberek, ellenben a központi igazgatást teljes érintetlen virágzásában meghagyták. Ezért kell nekünk reszketnünk attól hogy az állam újból felállít egy illetékügyi hivataltEzzel ugy van az ember, mint — ahogyan már egyszer voltam bátor említeni — a r korallszigettel: az ember a tengerben nem lát egyebet mint csak egy nontot. Azt hiszem, hogy most még két alkalmazott van az illetékügyi hivatalban, de méltóztassanak f csak figyeni: ha néhány hónap múlva el méltóztatnak menni ebbe az illetékügyi hivatalba azt t

méltóztatnak majd tapasztalni, hogy annak élén már egy címzetes • ministeri tanácsos áll. akinek szolgája van az előszobában és iktató hivatala van, később pedig tapasztalni fogják azt, hogy ez a hivatal egy egész emeletet foglal el és akkor az élén már egy valóságos ministeri tanácsos lesz; egy félévvel később ez a hivatal két emeletet foglal el és van segédhivatali igazgatója és az élén már egy államtitkár áll» így szaporodik a korall-sziget s egy szép napon azon vesszük magunkat észre, hogy egy egész hatalmas apparátus áll rendelkezésre. Itt van az adóügyi útmutató hivatal. Pár tisztviselővel indult meg. Méltóztassék oda elmenni, nem messze van innen, a Rudolf-rakparton van; akármelyik képviselőtársunk meggyőződhetik róla, hogy egy hatalmas nagy palota, a pincétől fel a padlásig, ezzel az egy hivatallal van tele- Az adó mindig kevesebb lesz, mert az adóalanyok kimerülnek, ellenben az adóügyi útmutatóban annál többen vannak benn. Ennek a rendszernek lehet azt betudni, hogy .mig Ausztriában az adóbehajtás az adók 1-1% -át teszi ki, addig nálunk az adóbehajtás 3-3%-ot emészt fel. Tehát drága a mi egész katonai apparátusunk, drága az egész adóügyi adminisztráció, drága minden más administráció, mert fenn a takarékossági bizottság hatalmas keze ellankadt. Ezen a téren tehát ez a helyzet. Hozzá akarok még ehhez valamit fűzni. Azt, hogy mennyire nem takarékoskodunk és hogy bizonyos körök számára az állami pénz mennyire nem szent és nem tabu, legyen szabad a következőkkel igazolni: A közelmúltban tartottak egy lovas versenyt itt Budapesten. Semmi kifogásom nincs az ellen, ha ezek az urak lovagolni akarnak és ha vannak ehhez meg-felelő utak vagy akár árkon-bokron keresztül cross-country-t akarnak lovagolni, ez ellen semmi kifogásom nincs, mindenki ugy mulat és ugy szórakozik, ahogyan neki jól esik. De ezen lovagló versenyen, ezen a terepversenyen az történt, hogy egész kis ármádiát mozgósítottak, több millióba került csak a telegráfdrótok körülhuzása, egy egész ezred katona volt elfoglalva azzal, hogy az utakat markírozza és őrizze. Ki fizette ezeket? Méltóztassanak megnézni, hogy amikor a polgárember ráérne arra, hogy vasárnap kimenjen egy kicsit a Svábhegyre a tüdejét friss levegővel megtölteni, akkor rendezik a tourist-trophyt! Nézzék meg azt ai rendőri hadsereget, amely | ki van rendelve a tourist-trophy utvonalának \őrzésére! Nekem ilyenkor mindig eszembe jut iaz öreg Ferencz József, aki, amikor jelentették neki, hogy dicsőséges flottánk ma kifutott a ^pólai kikötőből, akkor az öreg, reszkető betükr ikel mindig ráírta a jelentésre: »Wer zahlt die : Kohlen?« Ki fizeti a szenet? Én is kérdem, ki à fizeti ennek a tereplovaglásnak költségeit? iHogy ezek az urak nem fizetik, az bizonyos, ; ezzel tisztában lehetünk, mert övék a hatalom, az ország és a dicsőség. Azt a sokmilliós költséget, amelybe ilyen tereplovaglás, a touristl trophy őrzése és az egész csomó parádé kerül,— I amelyek csak egészen szűk társadalmi f kört \ érintenek, viszont az adófizető közönségnek \ rengeteg millióiba kerülnek — kellene minidének előtt megszüntetni és rászorítani józan •takarékosságra azokat az osztályokat, amelyek •nem a maguk pénzéből, hanem az adózók -keservesen megkeresett pénzéből ilyen luxust «űznek. Van azután ennek a pénzügyi helyzetnek • még egy kinövése, amely ugyancsak arra multat, hogy nálunk az egész kormányzati rend• szeren bizonyos feudális szellemmel van telítve. Itt legyen szabad rámutatnom első-sor-» ?ban a belügyi kormányzatra. ...... Elhangzott ma itt Östör József t. képviselőtársam részéről egy analógia Németország és