Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-556
38 A. nemzetgyűlés 556. ülése 1926. az ország lakosságának megmérhetetlen szenvedéseiről, amelyeket neki az 52 hónapos világháború okozott, sokat tudok mondani, mert hiszen egyik igénytelen krónikása voltam a háborúnak annakidején, a magam katonai szaklapjában. Ha erre visszagondolok, nem lehetek háboruspárti, nem lehetek háborúra uszitó, nem lehetek szélsőséges militarista, hanem igenis, az előbb emiitett szempontokból is, addig, amig körülöttünk állig fegyverkeznek s addig, amig béke nem honol ezen a földtekén, nem lehet más álláspontom, mint amelyet kifejtettem. (Helyeslés jobbfelől.) Meg kell azonban vallanom, hogy ebből az álláspontból nem az következik, hogy egy ilyen szegény, csonka országban, nagy költségek árán, ennél a 35.000 főnyi hadseregnél nagyobb létszámú állandó hadsereget, nagyobb létszámú tényleges hadsereget kivánnék fentartani, hanem, egyedül és kizárólag az általános védkötelezettséget óhajtom, (Helyeslés a jobb- és a baldalon.) azt az általános hadkötelezettséget, amelyet ennek a nemzetnek polgárai sohasem tekintettek tehernek a maguk vállain, (Ugy van! a. jobb- és a baloldalon.) hanem amelyet jóformán jognak tekintettek, (Ugy van ! jobbfelől.) előjognak, (Egy hang jobbfelől : Büszkék voltak rá !) hogy a haza hivására sorompóba álljanak. Általános hadkötelezettséget, mint védőrendszert követelek tehát és annak volnék hive, nem pedig ennek a hitvány, semmirevaló, zsoldos rendszernek, amelyből jó valami nem származhatik senkire és amely még ráadásul még irtózatosan drága is, (Ugy van! jobbfelől.) mert annál drágább hadsereget, mint a zsoldos hadsereg, fentartani valóban luxus. Luxus már egy zsoldoshadsereg fentartása is, ugy hogy az ennél sokkal olcsóbb és előttünk sokkal kedvesebb általános hadkötelezettségi rendszernek vagyok hive, amely csekély létszámon tartja a tényleges hadsereget, ellenben a mindenkire kiterjedő védkötelezettség utján behivja kiképzésre a hadköteles polgárokat (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) és az elmúlt háború gazdag tapasztalatain alapuló, rövid néhány hónapi oktatás után újból visszabocsátja őket a maguk polgári hivatásukhoz. (Ugy vdn ! balfelöl és a jobboldalon.) Ami mármost a mi csekély létszáma nemzeti hadseregünket, a m. kir. honvédséget illeti, arról ellenzéki oldalról is csak a lehető legjobbakat, a lehető legszebbeket lehet mondani. A honvédség fegyelme, belső értéke és a csapatoknak külső megjelenése, igénytelen véleményem szerint, kifogástalan. (Ugy van! a bal- és jobboldalon.) A kiképzés és a tiszti sarj nevelése, a katonai nevelő- és képzőintézetekben az oktatás elsőrangú. Példájára járhatnának a legnagyobb pedagógusok külföldről, annak, hogy minő módon történik az oktatás és \ a nevelés, (Ugy van ! balfelöl és a jobboldalon.) amit az igen t. r közoktatásügyi minister ur előtt, mint a polgári tanintézetek számára is elsőrangú feladatot, voltam bátor megemlíteni. A polgárság és a katonaság közti viszony határozottan megjavult az elmúlt esztendőben; azt kell m egállapi tanom, hogy a honvédség főparancsnokának személyében beállott változás a polgárság és a katonaság közti jóviszonyt helyreállította. Ami a katonatiszteknek a társadalmi életben való szereplését illeti, a legjobb benyomásokat keltette az a változás, amely legutóbb a budapesti katonatiszti tudományos egyesület kebelében végbement, amikor is az egyesület élére József kir. herceg és tábornagy ur őfenségét választották meg. Ezek a személyi változások a polgárság előtt, mint rendkivül rokonszenves intézkedések állanak és ettől egy jobb jövőnek, a katonaság és a polévi május hó 20-án, csütörtökön. gárság közötti teljes és tökéletes egyetértésnek és együttmunkálkodásnak elkövetkezését várjuk. (Helyeslés.) Ami mármost az igen t. honvédelmi minister urnák, mint a Bethlen-kormány egyik tagjának ténykedését illeti, szeretném, ha az igen t. honvédelmi minister ur a ministertanácsokon a hadviseltség jutalmát kérlelhetetlenül követelné és annak érdekében minden egyes törvényhozási intézkedés és kormányrendelkezés alkalmával szót emelne. Nem lehetünk megelégedve a kormánnyal abban a tekintetben, hogy a hadviseltség ez ország területén kellőleg jutalmazva volna, sőt ha végigfutunk az elmúlt esztendők törvényalkotásain és a törvények egyes paragrafusain, sajnálattal . kell konstatálnunk, hogy a frontérdemek jutalmazása Magyarországon nem teljes, az nagyon sok kívánnivalót hagy hátra. Amikor a háború áldozatairól beszéltünk ma a népjóléti és munkaügyi tárca keretében, akkor a honvédelmi minister úrhoz is apellálunk: méltóztassék honvédelmi érdekből, a jövőre való tekintetből is a népjóléti minister urnái odahatni, hogy ez a kérés végre valahára-törvényileg közmegelégedésre szabályoztassék, mert lehetetlen fentartani a mai állapotokat, lehetetlen különösen az 50 és 25 százalékos hadirokkantak, a hadi özvegyek és hadi árvák sorsát a mai állapotban hagyni. Ugyancsak apellálok az igen t. honvédelmi minister úrhoz, akivel a háború alatt a katonai közigazgatásban együttműködni szerencsém volt: emlékszik-e azokra a rendelkezésekre, amelyet a parancsnokságok, katonai hatóságok és intézetek a háború alatt kiadtak, amikor alárendeltjeiket hadikölcsön jegyzésére kényszeriíették 1 (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Emlékszik-e a honvédelmi minister ur arra az agitációra, amelyet a fronton a tábori papok folytattak a hadikölcsönjegyzés érdekében? És ha erre visszagondol, még az igen t. honvédelmi minister urnák, mint a katonatisztek anyagi sorsát és jólétét előmozdító ministernek felhívom figyelmét a katonatiszti házassági óvadékokból jegyzett mérhetetlen öszszegü hadikölcsönökre. Kérdem a minister urat: tudja-e, érzi-e kötelezettségét a katonatisztekkel szemben, akiktől hivatali elődjei ilyen óvadékot követeltek, mielőtt megengedték, hogy a házasságkötés megtörténjék? Hiszen ezeket^a tiszteket arra kényszeritették házasságuk előtt, hogy bizonyos, jegyzékben felsorolt biztos papírokat mutassanak fel, mint házassági óvadékot, mint házassági mellékjövedelmet. Akkor, amikor a katonatisztek ezrei ilyen hadikölcsönöket jegyeztek, arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy részint honvédelmi szempontból a jövő érdekeire való tekintettel, részint szociális szempontból, részint pedig saját védenceinek, saját katonatisztjeinek sorsát szem előtt tartva, méltóztassék teljes erővel odahatni, hogy ez a kérdés mielőbb megöldassék. (Helyeslés a középen.) Beszédemet befejezve, az igen t. honvédelmi minister urnái érdedklődni akarok az iránt az ellenőrzés iránt, amely miatt pirulok, amely engem, mint magyar embert bánt, amelyről keveset olvasok, de annál többet tudok. Itt ugyanis még ma is egy entente-ellenőrző-bizottság tartózkodik, (Kiss Menyhért: Mi fizetjük az árát!) amelynek költségeit ugyan nem fizetjük közvetlenül, de amelynek költségei a jóvátételbe számittatnak bele. Érdeklődöm tehát ez iránt a bizottság iránt, mert hallom, hogy a^ bizottság még mindig itt van. 'Nem értem, miért vannak itt, nem értem, mit keresnek még rajtunk, in it akarnak még tőlünk, mit kivannak többet a magyar honvédelmi ministertől, hiszen a magyar honvédelmi ministert naponta kellene támadni a
