Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-567
A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, péntehen. 425 pában, mint mikor Teheránba, Mekkába vagy Tokióba kerülnek. Francia, német, olasz, spanyol, mi igaziban egy fajból és kultúrából valók vagyunk, mig Ázsiát Európától egy mély árok választja el. Tehát nekünk európaiaknak nézeteltéréseink, együgyű ellenségeskedéseink dacára is egy közös hazánk van — Európahaza. Tehát az európaiakhoz szólok, az összes európaiakhoz: elérkezett a pillanat — igy szól a konzervatív Richet a Figaróban, — hogy megvédjük szép hazánkat. Mert nagy veszélyben van. A félelmetes veszély, amely az orosz forradalom óta hatalmas méreteket öltött, Ázsiának és Európának összefüggése. Régi történet, nemde? Minthogy már a régi időikben Európa megmentéséhez Miltiades, Themistocles, Leonidas, később Aetius volt szükséges a catalauni mezőn, még később Martell Károly Poitiers-nél. Tehát az ázsiai veszély a hosszú századok alatt felnövekedett és összeesküdött ellenünk. Európa ereje megnövekedett, miközben a hatalmas Ázsia tehetetlen lett. De ime, az 1914-iki háború után a keleti népek a Nyugat ellen egy nem várt erősítést kaptak. Az inkább ázsiai, mint európai szovjet fellázítja a barbár világnak összes állati erejét Európa ellen. Programmjukat nem titkolják. A Nyugatra ügynököket és pénzt küldenek, fellázítják Abd el Krim-et, zavargásokat szitának Indiában, az egyiptomiakat és sziriaiakat felkelésre bujtogatják, táplálják az anarchiát és polgárháborút Kínában; rövidesen egyesülni akarnak az izlámmal és buddhizmussal. Apostolai a vad népek felvilágosításával foglalkoznak. Jelszavuk: Európa el van korhadva és széttagolva. Könnyen lerázhatjátok a Nyugat jármát. Tehát Marokkótól Szíriáig, Egyiptomtól Indiáig, Tibettől Kináig a szent háborút hirdetik. Valóban vakok azok, akik nem látják a keleti dagályt. Akit követni fognak, az nem Mohamed, hanem Lenin. A szovjet propagandája maga után fogja vonni Európa ellen a Kelet minden fanatizált tömegét. Es ez talán gyorsabb lesz, mint volt az Islám propagandája a VIII. században. Vonjuk' le a következtetést: Európa veszélyben van. Egyesülnünk kell, semhogy egymást faljuk fel hitvány okok miatt.« A francia radikálisok hivatalos lapjából, a La Quotidien-ból felesleges idéznem. Ilyen idézetekkel egy egész kötetet produkálhatnék. Mert hiszen ez a lap a radikálisok hivatalos lapja és mint ilyen pacifista. Ez a szellem hozta meg Locarnot, a némettel való kibékülést. Ámde jóval nagyobb vivmány, hogy kezemben tarthatom ma már a francia konzervatív párt hivatalos páneurópai folyóiratát. »Vers l'Unité« címmel, melynek egyik legutóbbi füzetében a jeles báró Fabre Luce a következőket irja (olvassa): »Amit mi az 1918-as francia győzelemnek nevezünk, az egyben egész Európa legnagyobb veresége, melyet a történelem valaha is feljegyzett. Franciaország európai szövetségeseivel együtt tévesen győztesnek hitte magát azon szofizma által, mely szerint a haza dicsőitése az egyedüli fontos, ha az egész földkerekség elvész is... A francia jobboldal mostani kormányában életképtelen. Ha megmarad sovinisztának és európaellenesnek, saját magát kárhoztatja el és Franciaországot az anarchiának szolgáltatja ki. Franciaország szerepe a XX. században az, hogy elsősorban jó európai legyen...« így ir Fabre Luce, a francia konzervativeknek egyik vezéralakja. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felmutathatom a t. Nemzetgyűlésnek a másik francia konzervatív csoportnak, a Renault hírneves író vezetése alatt működő csoportnak néhány hozzám intézett levelét. Arról értesít épen néhány nappal ezelőtt, hogy az Alliance Universelle Contre La Guerre« című konzervatív irányú társaság legközelebb az egész világra kiterjedő páneurópai napilapot indit a világ legnevesebb íróinak közreműködésével. Ebben a levélben még egy igen megtisztelő sajátkezüleg irt utóirattal arra is figyelmeztet, hogy a mellékelt ismertetés 8. pontját különösen mérlegeljem, mert abban a trianoni sérelem reparációjának mikéntje van kidolgozva, amely a legyőzött államokra és igy Magyarországra nézve elsődleges fontossággal bír. Bemutatom Rohan hercegnek, a híres bretagni származású francia hercegnek cikkét is, amely néhány nappal ezelőtt a Neues Wiener Journalban »Wege nach Europa« — »Utak Európába« címmel mint vezércikk jelent meg. Oda konkludál, hogy az európai polgárság számára nem létezik más kivezető ut, mint az Egyesült-Európa. Tulajdonképen a győző államok mozgalma a fontos, mert hiszen a legyőzötteknek természetszerűleg egy páneurópai elgondolás mindig a legkényelmesebb, a legszerencsésebb, mert a trianoni határok lebontását involválja. Nézzük tehát a másik győző nagynatalmasságnak páneurópai magaviseletét. A cseh imperializmus is lazul már és csak néhány héttel ezelőtt alakult meg a cseh páneurópai csoport, amely mozgalom élén a Budapesten nem régen járt és a budapesti tőzsdén nagy ünneplésben részesült Schuster Vencel, a Böhmische Bankverein elnöke áll; az elnökségben rajta kívül résztvesz gróf Ledebourtól, a katholikus párt illusztris vezérétől, valamint dr. Massaryk Alicetől, a cseh köztársasági elnök leányától kezdve minden jóérzésű vezető radikális szocialista politikus is. De vessünk most egy tekintetet a legyőzött államok páneurópai mozgalmára és csoportjaira. A kezemben lévő Vossische Zeitung egyik, eddig már nagyon komoly helyről ellenőrzött híradása szerint, megalakult Berlinben, Németországban is a német csoport, amelynek elnökségét maga a birodalmi gyűlés elnöke, Löbe vállalta, társelnökei pedig Koch és gróf Lerchenfeld, a hírneves bajor konzervatív képviselő és neves közgazdász, az ügyvezető teendőket Wolf, a hírneves egyetemi tanár látja el. Ugyancsak a kezemben tartott Wiener Allgemeine Zeitung által közölt kommüniké hiradása arról számol be, hogy gróf CoudenhoveCalerghy berlini szereplése milyen nagyszerű eredménnyel járt. egyik siker a másikat követte és hogy Németország nagy buzgalommal karolja fel a páneurópai gondolatot. Nem lehet érdektelen e kérdés taglalásánál az a Berlinből címemre nem régen érkezett leA r él, amelyet az ottani Magyar Egyesület elnöke küldött hozzám, aki tudja hogy az eszme iránt nemzetközileg is érdeklődöm. Ezt irja többek között (olvassa): »Gróf CoudenhoveCalerghy a páneurópai mozgalomról május 18-án tartott nagy beszédénél jelen voltam és sikerült előadás után személyesen beszélnem vele. Igen fontos kijelentéseket tett a magyarországi páneurópai mozgalomra vonatkozólag.« T. Nemzetgyűlés, kell, hogy ismertessem az ügyet, mert az a célunk^ hogy ne kertek alatt járjunk, hanem nyíltan tárgyaljuk ezt a kérdést, mert munkánkat nemcsak, hogy nem szégyeljük, hanem arra büszkék is vagyunk és kell, hogy ezt a nemzetgyűlés is tudja. (Tovább olvassa): »Beszélt a magyar résztvevőkről és megállapi61*
