Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

36 A nemzetgyűlés 556. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön. a legyőzött nemzetek fűztünk, mindezideig egyáltalán nem váltotta be. r

f. Nemzetgyűlés! Ha egy kissé figyelemre méltatjuk az általános politikai konstellációt, ugy lehetetlen észre nem venni az egyes nemzetek versengését egymással olyan nemzetközi szerződések létesitése céljából, amelyek hatalmi túlsúlyt biztosítanak más nemzetekkel szemben, különösen pedig hatalmi túlsúlyt biztosítanak oly nemzetek számára, amely nemzetek a trianoni békeszerződésben bizonyos jogosulatlan, indokolatlan és igazságtalan előnyökhöz jutottak, ezeknek az előnyöknek, ezeknek az igazságtalan, joogsulatlan és méltánytalan előnyöknek a biztosítására. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezekben a versenyekben annál nagyobb értékkel bir egy-egy nemzetnek a szava, minél nagyobb súlya van a hála megett álló fegyverek hatalmának. Sajnálatos tény gyanánt állapitható tehát meg az, hogy az igazság hivatott mérlegén ma is, mint egyébként évezredek óta, Mars kardja nagyobb súllyal bir magánál az igazságnál. A különbség a jelen és ámult között azonban az. hogy amíg a múltban a vesztes félnek meg volt a reménye ahhoz, hogy a rákényszeritett békének igazságtalanságait a rendelkezésére álló fegyveres erővel, esetleg háború kiküszöbölésével és megindítása nélkül is helyre tudja hozni, addig sajnos, ma ez a legyőzött államokra nézve lefegyverzésük következtében teljesen lehetetlenné vált. Mindaddig, am ig a Nemzetek Szövetsége megmarad mai alakjában és a nemzetek megoszlanak felfegyverzett és leszerelt nemzetekre, rendeltetését és a hozzáfűzött reményeket beváltani ez az intézmény képtelen lesz és az igazságot szolgáltató biróság helyett inkább illeti meg a biztosító társaság elnevezés, a trianoni béke teremtette igazságtalanságok biztosítására. Némi reménysugár csillant meg az emberek szemében akkor, amikor a locarnói szerződés megköttetett, (Lendvai István: Ugyan, ne álltassuk magunkat!) mert azt reméltük, hogy ez a lépés az első lépés lesz ahhoz, hogy a győztes és legyőzött nemzetek egymást megértsék, az első lépés lesz ahhoz, hogy azok a nagy igazságtalanságok, embertelenséget és méltánytalanságok, amelyeket a ránk kényszeritett trianoni békeszerződés okozott, megszüntessenek. Sajnos, azonban eme reményünkben is keserűen kellett csalódnunk. Elegendő e tekintetben egyikére a leghivatottabb embereknek Lloyd Georgenak a véleményére és nyilatkozatára hivatkoznom, aki a locarnói békeszerződés megkötése után, azzal kapcsolatban és erre vonatkozólag a következőket mondta (olvassa): »Mig európai államférfiak leszerelésről beszélnek és Európát megszállta »Locarnó szelleme« az Egyesült-Államok hadügyministere az elnök elé terjesztette évi jelentését. Ebben a rendes hadsereg 150.000 főnyi besorozott létszámának gyarapítását ajánlja. Utal a Panama-csatorna és a Hawaiszigetek megtámadhatóságára és két egy-egy millió főnyi szárazföldi hadsereg számára felhalmozandó muiiició-tartalékról beszél. Európában is vannak olyanok, akikben háborús félelem nyugtalankodik és akik uj háborúkat szimatolnak. Ha Amerikát, mely a veszély zónájától távol esik, hatalmába keríthette a támadásoktól és invázióktól való rettegés, csodálkozhatunk-e, hogy az ellenséges csapatoktól egy évszázadnál alig valamivel több idő alatt három izben elpusztított Franciaország vonakodik a leszereléstől, mellyel biztonságát kockára tenné.« Tovább menve a következőket mondja (olvassa): »Nagybritanniának ebben az évben 144.000 főnyi rendes hadserege van, de erőinek összessége, beleszámítva a tartalékokat ~ territoriális csapatokat stb. — meghaladja az 500.000 főt. Ha kicsiny is, annál költségesebb ez a hadsereg: ezidén 44,500.000 font sterlingbe került. Hajóhada ujabb 60,500.000 font sterlingbe, légi hadereje 5500 fontba kerül, hadifelszerelésre évi 120.500 font sterling kiadás jut. Szörnyű számok ezek. Franciaország minden pénzügyi zavarai mellett körülbelül 700.000 főnyi hadsereget tart fenn. Németország haderőit — tálán szerencséjére — a versaillesi szerződés korlátozza, de Közép-Európában fegyverkezési verseny folyik. Lengyelország egymagában 300.000 főnyi állandó sereggel rendelkezik és tartalékja milliókra rug. Cseh-Szlovákia és Románia állandó hadserege nagyobb, mint Nagybritanniáé és mindegyiknek^ a tartalékjai jóval meghaladják az egy millió főt.« T. Nemzetgyűlés! Ha Lloyd George ily lesújtó módon nyilatkozik magáról a locarnói szerződésről, ha Lloyd George nyilatkozik ily lesújtó kritikával a győztes államok leszerelési akciójáról, akkor én azt hiszem, hogy sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy ez az akció, a győztes hatalmak leszerelési akciója még nagyon is a jövő zenéje. Szükséges azonban, hogy ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozzunk, különösen most, amidőn a nemzetközi sajtóban mind sűrűbben bukkan fel a második Locarno, a középeurópai konföderáció kérdése. A, magam részéről a legnagyobb mértékben és a legmelegebben üdvözölném a tervet és nem hiszem, hogy akadna ebben az országban csak egy magyar ember is, aki ne szeretettel üdvözölné, ha annak tárgyalásánál és később a megkötésénél egyenrangú felekkel ülhetnénk le a zöld asztal mellé. (Lendvai István : Ujabb komédia készül.) Azonban lehet-e igazságos, lehet-e méltányos megállapodásokat, lehet-e erre a lesújtott nemzetre nézve az ő ezeresztendős jogainak megfelelő igazságos egyezséget, megállapodást létesíteni akkor, amikor sztalhoz leülő szerződő felek egyik része hatalmasan, állig felfegyverkezve jelenik meg, a másik része, a legyőzött államok pedig teljesen leszerelt állapotban. Azt hiszem, hogy ily körülmények között addig, amig ez az állapot fennáll, arról, hogy méltányos, igazságos konföderáció létesülhessen Közép-Európa államai között, beszélni sem lehet. Mindezeket szükségesnek tartottam előrebocsátani annak igazolására, hogy reánk nézve a jövőt illetően csak két alternativa lehetséges. Vagy minden erővel arra törekedni, hogy a leszerelés a trianoni békeszerződésnek megfelelően általánosan keresztülvitessék, a győztes államoknál is, amely esetben a Nemzetek Szövetsége a hozzá fűzött reményeket kétségtelenül meg fogja tudni valósítani, vagy pedig hadierőnket fokozatosan fejleszteni oly fokra, hogy a nemzetközi tárgyalások során szavunk megfelelő súllyal bírjon. Sajnos, amilyen messze állunk az első lehetőség megvalósításától, ugyanolyan messze állunk ezidőszerint a másik alternativa megvalósításától is. Áttérve a költségvetés adatainak ismertetésére, azoknál az okoknál fogva, amelyeket be-vezető szavaimban ismertettem, meg kell állapitanom, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetés csupán bizonyos, a tárca keretébe tartozó intézmények keretében véghezvitt módosításokban, egyes szervezeti változtatásokban és az azoknak megfelelő természetes pénzügyi következményeknek feltüntetésében tér el az előbbi költségvetéstől.^ A költségvetés előirányzatánál az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. te. haíározmányai vétettek alapul. Ezek szerint a tervek szerint a honvédelmi tárca költségvetési kerete az 1926/27. költségvetési évre netto 69,500.000 arany-