Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

À nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 387 minden kritika nélkül csak azért, mert ők tagjai annak; a nagy egységes regimentnek, itt ülnek ebben a Házban és mindenféle javaslatot minden kritika nélkül megszavaznak, nem törődnek azzal, hogy erről az oldalról ki beszél, mit mond, okosat beszél-e. életrevaló indítványa lesz-ie és amikor éveken keresztül nem fordult elő egyetlenegy esetben sem, ha bárkinek ezen az oldalon megváltó nagy eszméje, felséges nemzetmentő ideája támadt, hogy a túlsó oldalon tapsra zendültek volna a kezek, hogy a túlsó oldalról azt indítványozták volna, gyerünk elő ezziel a javaslattal és tegyük magunkévá; amikor éveken keresztül mem fordul elő, hogy a baloldalnak véleményét meghallgatná ez a kormányzat és a túloldal: akkor mi itt ezt a Házat nem tarthatjuk komoly törvényhozótestületnek, hanem az abszolutizmus színházának, az abszolutizmus báteziinhiáaánalki. (.'. (Propper Sándor: És fügefalevelének!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok a Ház méltóságának megsértése miatt rendreutasítani. (Dénes István: Lendvai követelte ennek a parlamentizmusnak megszüntetését és eltörlését! — Egy hang a szélsőből oldalon: A latrok barlangjának nevezte!) Drozdy Győző:... csupán olyan testületnek tekinthetjük, amelynek nincs önálló véleménye, hanem amely csak parancsszóra szavaz. (Dénes István: A baloldalt kivéve!) Elnök: A képviselő urat másodszor rendreutasítom. Méltóztassék parlamentáris hangot használni, mert különben kénytelen leszek megvonni a szót. (Graeffl Jenő közbeszól. — Dénes István: Nem a 7800 holdasok szájaize szerint beszél! — Propper Sándor: Ez volt Graeffl képviselő ur szüzbeszéde!) Drozdy Győző: Ebben a Házban a kritika joga nem teljesen szabad. Örökké emlékezetes előttem, mert talán a világ összes parlamentjei közül csak velem történt meg az az,'eset, hogy szűzbeszédein alkalmával megvonta tőlem az elnök a szót. Nem akarok tehát most abba a hibába esni, de meg kell állapitanom, hogy ez a nemzetgyűlés tulajdonképen nem is képviselheti a nemzet akaratát, (Kiss Menyhért: Igaz! Születési hibában szenved!) mert minden egyes egészséges parlamentnek szakasztott olyannak kell lennie kicsinyben, mint amilyen az ország társadalma nagyban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az ország társadalma nagyban agrárius, kisebb része iparososztály, még kisebb része lateinen, tisztviselő, legkisebb része pedig bankár és nagykapitalista, akkor a parlamentnek is Így kellene tagozódnia. (Dénes István: Fordított arányban ülünk itt!) Itt kellene ülnie a nagy magyar mezők munkásainak (Kiss Menyhért: A mezőgazdasági munkásoknak!) itt kellene lenni a milliónyi főt számláló magyar földmunkásság képviselői közül nem egynek, kettőnek, négynek, mint ahogy most látjuk, hanem egy egész seregnek, a magyar törpebirtokos- és kisgazdaosztályt itt kellene képviselni, nem olyan kirakat-képviselőkkel, akiket csak azért hozott be ide a t. korimányzat, hogy megmutathassa az országnak, őrizkedjetek tőle, mert lássátok ilyen a paraszt, mikor képviselő. (Derültség a szélsőbaloldalion.) Nem ilyenekkel kellene képviselni, hanem olyanokkal, akiket a nép szabad választás, titkos választás utján, a maga lelkiismerete és meggyőződése szerint küldene be ide a parlamentbe. (Propper Sándor: Kuna P. mint elrettentő példa! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Amikor a helyett, hogy ebben a parlamentben a magyar kisiparosságnak és a magyar kereskedőosztálynak is lenne néhány képviselője, látunk itt nagybirtokosokat, még pedig a 16 millió magj^ar holdnak legalább is a felét itt reprezentáló nagybirtokosokat (Dénes István: Keresztény nemzeti alapon! — Lendvai István: l'euermann a 4000 holdjával, ugy-e? — Dénes István: Mándy Samu, mint keresztény-nemzeti !) mikor látunk itt a tisztviselőosztály garmadájából 48 szolgabirót vagy volt főszolgabírót, akik mindenesetre táplálják keblükben azt a gyengéd ambieiót, hogy valamikor alispánok, sőt főispánok lehessenek és ugy kerüljenek vissza pátriájukba, amikor látunk itt 16 papot és főpapot, 20-on felül mágnást és a nemzetnek 2—3000 főnyi tömegét, kicsiny minoritását kitevő ezzel a tömegével szemben a magyar millióknak, a földmunkásságnak képviselői közül nem látunk itt csak hármat, négyet: akkor könnyű megállapítani, hogy ez a nemzetgyűlés, eredeti fogantatási bűnben szenved, nem képviselheti, nem tudja képviselni a nemzet többségének, a nemzet lakosságának igazi akaratát. (U gy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor olyan politikát tapasztalunk ebben: az országban, hogy erőszakos, mesterséges utón, az ellenzék távolléte alatt megalkotott házszabályokkal olyan helyzetet teremthetnek, hogy ha az ellenzék itt az ország bujával-bajával, az adófizetők gondjaival akar foglalkozni, akkor vagy önmagának beszél, önmagának prelegál, vagy pedig kénytelen eltűrni azt, hogy a túlsó oldalak esténként szépen kiürülnek, (Esztergályos János: Az egységespárt 12 órai munkaidőt szavazott meg és egy árva egységespárti képviselő ül benn! — Zsirkay János: Csak a drámaírók képviselik! — Derültség!) amikor fentartanak egy olyan parlamentet, amelyben este 8 órakor csak az ellenzék beszél, de kinyiinak ugyanakkor a Kossuth Lajosutcai bársonyos fotelü márványos kaszinó termei, itt becsukódik a parlament, eltávoznak innen, de benépesül az egységespárt a maga olcsó vacsorájával (Esztergályos János: Ugy van, kezdődik a ferbli!) amikor olyan politikát inaugurál itt a kormányzat, amely ezt a parlamenti képet teremti meg, hogy szólóban hallgatja itt végig a túlsó oldalon a nemzet panaszát nagy Dantonnak a megértője, (Derültség a baloldalon.) akkor elkeseredik az ember, ökölbe szorul a keze, hogy micsoda frivol játék folyik ebben az országban az adózókkal. Mert ha komolyan venné a túloldal a maga hivatását és kötelességét, akkor nemcsak hogy néki is volna mondanivalója, hanem legalább is megszívlelné azokat a józan, bölcs és okos tanácsokat, okos gondolatokat, amelyeket elvégre is a mag"yar nép önzetlen képviselői hangoztatnak erről az ollalról. (Esztergályos János: Háromnegyed 9-kor ketten voltak és most kimegy az egyik! — Derültség a baloldalon. — Dénes István: Mindegy, hogy hol alusznak, itt vagy otthon!) Pedig hogy ez a parlamentarizmus tovább ebben a mederben és ebben az irányban nem folytatódhatik, azt bizonyítani nem kell. (Dénes István: Éljen a diktatúra!) Elképzelheti-e például az igen t. kormányzat azt, hogy ennek a parlamentnek nagy műve, a földreform sokáig életben marad és hogy ujabb reformtervvel, ujabb reformköveteléssel nem fogjuk döngetni a kapuit"? Elképzeli-e a ministerelnök ur, hogy elfelejtettük azt a megszentelt Ígéretet, amelyet december hó 8-án, mikor a földreform-törvényt temettük, itt a nemzetgyűlésen és a pártközi konferiencián hangoztatott, hogy a földreformot nem zárja le, mert annak folytatásaképen fogja megoldani a hitbizományok reformját? Azt hiszi az igen t. kormányzat, hogy mi nem tart-