Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 383 hiszen pártunkban is sokszor tanácskoztunk erről és a legjobb szándékaink voltak. (Zaj a jobboldalon.) Mi a mellett, hogy szocialisták vagyunk, magyarok is vagyunk és a munkásság érdekeinek felkarolása egyúttal nemzeti érdek is. Őszintén bevallom, hogy ebből a tépelődésből ma már teljesen kijöttem, most már belátom, hogy kár volt tépelődni, kár volt gondolkodni, mert azt látom, hogy gróf Bethlen István mimsterelnöksége egyenesen katasztrofális volt. Ő kétségtelenül nagy képességeit nem ugy használta fel, amint kellett volna, nem ugy élt ezzel a fegyverrel, amit a természet kegye neki juttatott, mint ahogy kellett volna. Talán jobb lett volna, ha kevesebb képessége van, mert akkor régen elment volna helyéről, sem idegekkel, sem taktikai érzékkel nem birta volna. (Zaj.) Igaz, hogy gróf Bethlen István nem tehet róla, hogy az bölcsője nem a nérj ölében ringott és talán, mert magasan született, azért nem ment át az élet iskoláján, nem áll közel a néphez, nem szereti a nénet és folytat olyan politikát, mint amilyennek tanúi vagyunk. Azt hiszem, négyévi parlamenti szereplésem alatt sohasem voltam a túlzás embere. Mindig megértésre törekedtem és mindig élt bennem a szándék, hogy legalább valami társadalmi nexus legven közöttünk, hiszen egy ország fiai vagyunk, tehát nem helyes, ha ellenségként állunk egymással szemben. De amikor a szomorú jelenségeket látom künn az országban, amikor azt látom, hogv súlyos bűncselekmények maradtak megtorlatlanul csak azért, mert hazafias jelszavakkal követték el azokat: \ amikor szemtanuja voltam annak, hogy éjjel a Népszava és Az Est kirakatát összerombolták is amikor a rendőrség jött. a romboló tömeg a Himnuszt kezdte énekelni, mire a rendőrök hantákot állottak, szóval a tömeg visszaélt a Himnusszal, nrofanizálták azt s igy legalizáltak egy gaztettet... (östör József: Bethlen nem is volt akkor ministerelnök! — Barthos Andor: Ha lett volna, sem lehetne ezt az ő számlájára irai!) Bethlen Istvánnak az a bűne, hogy nem számolt le ezzel a szellemmel és nem irtotia ki, mert őt szellemi ereje, lelki energiája és kvalitásai arra TT>-edesztinálták, hogy második Kossuth Lajosa lehetett volna az országnak, ha akkor, amikor kormányra került, szembeszállott volna ezekkel a sötét hatalmakkal és kiirtotta volna ezeket. (Barthos Andor: Meg is teszi! — Berki Gyula: Várjanak még 15 évig, akkor jár le a ministerelnöksége! — Zaj.) Semmi kifogásom sincs az ellen, ha a ministerelnök ur jó egészségben nem tizenöt évig, hanem még harmincöt évig él, de ezt ne tegye meg a ministerelnöki székben, hanem vonuljon vissza birtokára. (Barthos Andor: Elvették az oláhok!) Majd visszakapja! (Felkiáltások jobb felől: Reméljük f isi — Szabókv Jenő: Kakovszky elvtárs már visszakapta!) Lehetetlen, hogy ha ő magába tér és gondolkodik a multakon, maga is bene lássa, hogy nem jó utón járt. Akárhogy esürjük-csavarjuk a dolgot... (Lendvai István közbeszól. — Derültség jobb felől.) Ezt a csűréscsavarást nem olyan értelemben értem, mint Lendvai képviselőtársam nekem imputálja. Amikor többes számban beszélek, akkor tulaj d önképen t. képviselőtársaimat értem a túloldalon, mert ha magamról beszélek, akkor nem beszélek többes számban. Nem lehet letagadni, hogy amikor a ministerelnök^ ur forradalomról és ellenforradalomról beszél s látszólag a forradalom és ellenforradalom ellen hadakozik, egészen más szavakNAPLÓ. SLIV. kai, egészen más kommentárral, egészen más hangsúlyozással teszi ezt balfelé, mint jobb felé. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha valaki a forradalmi és ellenforradalmi szellem ellen egyformán harcol, de az ellenforradalom, amely legalizálta a maga szellemét ebben az országban, amely az ország intézményeibe, közigazgatásáb ministeriumokba bevitte a maga szellemét és nem az objektiv igazság, hanem az ellenforradalmi igazság alapján birálja el a dolgokat, kell, hogy megbosszulja magát. Belátom, hogy a történelmi erők játéka az, hogy egy levert forradalom után az ellenforradalmi mentalitás virulens erővel lép fel és kegyetlenül igyekszik megtorolni azt, amit az ő felfogása ellen a forradalom vétett, de ezt éveken keresztül állandósítani nem lehet, annál kevésbé, mert, amint az ellenforradalom a történelmi erők kirobbanása, ugy a forradalom is az. És ne feledjük el azt, hogy az 1918. évi forradalom nem is volt forradalom. (Mozgás a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Egy pár zsidógyerek csinálta!) Sem gróf Károlyi Mihály, sem Hock János, sem József főherceg nem volt zsidógyerek, akik pedig hűséget esküdtek a köztársaságnak. (Esztergályos János: Az a huszonhét kormánypárti főispán nem volt zsidógyerek!) Sőt közülök néhányan még most is az önök soraiban ülnek. Nagyatádi Szabó István sem volt zsidógyerek. Ilyen mókákkal ezt elintézni nem lehet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni! Pikler Emil: Nem akarok újra és újra agyoncsépelt dolgokkal előhozakodni csak rá akarok mutatni arra, hogy amig az ellenforradalmi szellem, amely sötét szárnyait^ itt kibontogatta, a maga káros befolyását érvényesiti az állam életében, mindaddig javulásra nincs kilátás. Likvidáljuk a forradalmat és az ellenforradalmat; minden politikai nézeteltérés ellenére bocsássuk meg egymásnak kölcsönösen, amit egymás ellen vétettünk. Rendben van; én belemegyek ebbe az alkuba, csak történjék ez tiszta sziwel és becsületesen. De hogy szegény munkásembereket egy-egy ártatlan elszólásért, egy piros sz-ekfüért agyonkinozzanak, vagy hogyha egy munkás a rendőrségre vagy a hatóság elé kerül, ugy bánjanak el vele, mint a legutolsó csirkefogóval, azért, mert munkás, (Ellenmondások jobbfelől-) ennek végre meg kell szűnnie. Ne lássák önök a munkásokban az ország ellenségeit. (Barthos Andor: Nem is látja senki! — Somogyi Béla közbeszól.) Tessék a munkásokra bízni, kiket akarnak szószólókul. (Lendvai István: Azért fogja ön megszavazni a munka szabadságáról szóló törvényt!) Ön nem a _ munka szabadságát akarja hanem a sztrájk szabadságát akarja meggátolni abba pedig természetszerűleg nem fogunk belemenni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pikler Emil: Az a hangulat és az a meggyőződés, amely bennem egy kissé rapszodikusan megszólalt és amely, mondhatom, teljesen objektiv, győzze meg önöket arról, hogy itt addig javulás nem lehet, amig önök az ellenforradalmi szellemet le nem épitik. Őszintén szólva, én a kormányt bukottnak tekintem. Lehetetlennek tartom, hogy a kormány hatalmon maradhasson; ezt megteheti még néhány hétig vagy két-három hónapig, de erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy ez a kormány helyénmaradjon azok után. amiket a ministerelnök ur Genfben tapasztalni fog. Nem akarok útmutatással szolgálni Genfnek, de már is látjuk abból a sajtókoncertből, Európaszerte fel56