Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

32 A nemzetgyűlés 556. ülése 19%6. évi május hó 20-an, csütörtökön. módon tehát talán fogunk tudni gondoskodni ennek a célnak nagyobb dotálásáról. Ezek alapján: kérem, hogy a rovatot változatlanul méltóztassék elfogadni. (Heiyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Szeder Ferenc képviselő ur indítványa ellentétes az eredeti szöveggel, igy a kettőt egymással szem'be fogyni állítani. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a rovatot eredeti szöveglétben, szemben Szeder Ferenc képviselő ur indítványával elfogadni, igen vag-y nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a rovatot eredeti szövegezésben elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Töbibság. A Ház a rovatot eredeti szövegezésében fog-adta el s igy Szeder képviselő ur indütványa elesik. Következik az 5. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »5. KJvat. A budapesti állami gyermekmenhelynél a központi kazánház átalakítási költségeire 32.720 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »6. Rovat. A szegedi állami gyermekmenhely vízvezetéki hálózatának kicserélésére 4800 Jt\« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Beruházások. A budapesti állami gyermekmenhelynél a mosókonyhabővitósi munkálatok befejezésére 58.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. A városok és községek által a gyermekgondozási és ellátási költségek fedezésére fiztendő hozzájárulások 5,958.670 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »2. Rovat. Különféle bevételek 74.800 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »5. Cím. Munkásbiztositás, Kiadás. Rendes kiadások. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár igazgatási költségei 787.500 P.« — Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az érvényben lévő munkásbiztositási törvényünk, az 1907 : XIX. te. szerint az állam tartozik fedezni az Országos Munkásbiztositó Pénztár igazgatási költségeit. Már a törvény életbelépte után következett első esztendőben is, amikor az állam a költségvetésben gondoskodott az igazgatási költségek megtérítéséről, sokkal kisebb összeget vettek r fel költségvetésileg, min t amennyire az intézmény kiadásai tényleg rúgtak. Akkor ugy hidalták át ezt, hogy teljesen szabálytalanul és a törvény intencióival ellentétesen különbséget tettek igazgatási és kezelési költségszámla között és a kezelési költségszámlán számolták el az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak azokat a kiadásait, amelyek nem nyertek fedezetet az államháztartás által dotált igazgatási költségszámlán. Mióta a törvény életbe lépett, ez évrőlévre fokozódott. Most különösen aktuálissá válik ennek a kérdésnek rendezése, mégpedig azért, mert a népjóléti minister ur, illetőleg a kormányzat a Kerületi Munkásbiztositó Pénztárt megszüntette és az ő helyi teendőinek ellátásával is az Országos Munkásbiztositó Pénztárt bizta meg. Ebből a kormányrendeletből természetszerűleg kellene következnie annak, hogy tekintettel arra, hogy az 1907. évi XIX. te. rendelkezése szerint az Országos Munkásbiztositó Pénztár igazg-atási költségeiről az állam gondoskodik, már ennek a költségvetésnek keretein belül gondoskodásnak kellett volna történnie az ezen átvállalt feladat folytán előálló kezelési és igazgatási költségekről. Ezt azonban nem látom, sőt az a kiadott ministeri rendelet, amely az egyesítést szabályozza, egy később kiadandó rendeletnek hagyja fenn azt a jogot, hogy a kezelési és igazgatási költségeknek az érdekeltségek és az állam közt való felosztása kérdésében döntsön. Ez az egyik szempont, amelyet a népjóléti minister ur figyelmébe ajánlok: méltóztassék ezt a kérdést rendezni, még pedig a törvény szellemének megfelelően ugy, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztár összes igazgatási költségeit az állam vállalja magára. Minthogy pedig az az összeg, amelyet a költségvetés erre előirányoz, ez a 787.500 pengő nem lehet elégséges erre, — mert a múltban sem volt elégséges — szükségesnek tartom, hogy a minister ur gondoskodjék arról, hogy megfelelő összeg vétessék fel e célra a> költségvetésbe. Még egy másik szempontot is figyelmébe ajánlok az igen t. népjóléti minister urnák, még pedig azt, hogy ha összehasonlitást teszünk a múlt évi költségvetésbe felvett összeg és a jövő évi költségvetésben előirányzott öszszeg- között, azt látjuk, hogy az egész különbö- zot körülbelül 40.000 pengőt tesz ki, ami pedig még- arra sem elégséges, hogy a tisztviselői státusban az idők folyamán előálló előléptetések fizetési különbözeteiben részesüljenek egyesek. Mondhatom, sem az államnál, sern^ a közig-azgatásban nincs egyetlen olyan intézmény, amelynek tisztviselői annyira hátrányos előléptetési viszonyok közt lennének, mint az Országos Pénztár, vag-y akármelyik kerületi pénztár tisztviselői, ideszámítva, mig- meg nem szűnt, a budapesti Kerületi Pénztár tisztviselőit is. Régóta húzódó dolog, íhogy ennek az intézménynek tisztviselői státusát nem rendezték és ebbe a tisztviselői státusba tartozó tisztviselők nem részesültek olyan előléptetésben, mint ahogy szolgálati idejük megkívánta volna és úgyszólván teljesen el voltak vágva az utolsó hat évben attól, hogy bármiféle előléptetésben is részesültek volna. Kérem a népjóléti minister urat, méltóztassék ezt a szempontot is figyelembe venni és ennek megfelelően intézkedni, hogy a tisztviselőknek ezt a nagyon sérelmes -helyzetét valahogy javítsa. Egy harmadik kérdés, amelyet szintén felemlíteni kívánok, ugyancsak a tisztviselői státussal kapcsolatos s ez a nyugdíjasok kérdése. A helyzet az, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztár nyugdíjas tisztviselői között két kategória van: az egyik kategóriához azok tartoznak, akik magában a közvetlen munkában rokkantak meg, illetőleg lettek nyugdíjasokká, akiknek részére a népjóléti minister ur engedélye folytán a munkásbiztositó pénztárak — akár a vidéki kerületi pénztárak, akár az Országos Munkásbiztositó Pénztár — bizonyos nyugdíjpótló 'kiegészítést is engedélyezett Ezzel szemben van ennek a szerencsétlen intézménynek körülbelül 10—12 olyan tisztviselője, akik a kilépés után későbben bekövetkezett időben váltak nyugdíjasokká, rokkantak meg annyira, hogy a nyugdíj megállapításának szüksége merült fel. A helyzet ugyanis az, hogy a Munkásbiztositó Pénztári tisztviselőkre érvényes nyugdíjszabályzat^ lehetővé teszi azt, hogy akik akár a Pénztár szolgálatából kiléptek, akár onnan elbocsáttattak önhibájukon kivül, befizetett nyugdíjukat nem vesztik el, hanem önként tovább fizethetik a nyugdíjat, de vállalni kötelesek azt az összeget, amelyet a munkaadónak, tehát a Kerületi, vagy az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak