Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

372 A nemzetgyűlés 566. ülése 19í és szélesebben kiterjesztett és biztositott uralma az egész ország felett. Nem vette tehát tragikusan, azt hiszem, senki ebben a teremben azt, hogy a parlamentarizmus elvének, a parlamenti kormányzás elvének itt egyszerre — deus ex machina — egy ilyen nagy ellensége pottyant le a magyar nemzetgyűlés termébe. Ezzel kapcsolatban azonban, mintha bizonyos árnyalati összefüggésben lenne: szóvá kell tennem azt, amit itt délelőtt Sándor Pál t. képviselőtársam mondott és ami már hírlapi nyilatkozatokban is kifejezett. Sándor Pál t. képviselőtársam Írásban és élőszóval azt adja itt tudtunkra, hogy mennyire lezüllött a törvényhozó tekintélye, hogy azelőtt mennyire a módnak és rangnak és tekintélynek milyen mag volt az, hogy ha valaki képviselő lehetett, vagy volt, — s mint ő mondotta — a képviselőség az nagy dignitás volt és ezt siratja most ezekben a nyilatkozataiban. T. Nemzetgyűlés ! Én azt mondom, hogy nem érdemes ezt siratni, nincs ezen semmi siratni való és különösen nincs azért, mert nem lehet helyteleníteni, nem lehet kifogásolni, vagy sajnálni azt a viszonyt, amely most a képviselő és a választói között kialakult, amit a képviselő ur lenézve, a dolgok lényegétől messze eltávolodva ugy fejez ki, hogy a képviselő ma semmi egyéb, mint választóinak hordára, (Östör József : Ügynöke !) az tulaj donképen a valóságban az, hogy a képviselő és a választó között közvetlenebb, bizalmasabb lett a viszony ; azt jelenti, hogy a képviselő ma nem áll egy dignitási magaslatban, a hetedik menyországban hozzáférhetetlen választója számára, hanem rendelkezésére áll, védelmezője, pártfogója, támogatója minden olyan ügyben, ami a választók ügyes-bajos életében előfordul. Hogy ezen miért sajnálkozik Sándor Pál t. képviselőtársam, azt igazán nem tudom megérteni. Ne sajnálkozzék ezen és ne sirja vissza azt az időt se, amely elmúlt, amelyet ő a képviselői dignitásnak, a társadalmi rang és egyebek hegyének nevez, mert ha már sajnálkozni való van, akkor talán csak azt lehetne sajnálni, hogy a képviselő, aki eljár ügyes-bajos dolgokban, és mindenesetre kis magánérdekeken keresztül sok közérdekű dologban is jár el, nem talál egyforma fogadtatásra a különböző ministeriumokban és a különböző minister urak részéről. Mert azt meg kell mondanom, hogy némely ministerium és a minister urak egynémelyike is nem az ügyet nézi, nem az ügy igazságát vagy közérdekű voltát, hanem azt, hogy ki támogatja az ügyet és aszerint keletkezik az eredmény is, amint ellenzéki képviselő irta rá nevét a kérvényre vagy pedig kormánypárti. Ebben a tekintetben én bizonyító részletekbe egyelőre nem akarok belemenni, mindenesetre ismételten és sajnálkozva vagyok kénytelen megállapítani, hogy egyes ministeriumok és egyes minister urak azt nézik, hogy ki ajánlotta azt a természetesen és valóságosan igazságos és közérdekű ügyet és nem azt, hogy mi maga az ügy, amelyet elé terjesztenek. T. Nemzetgyűlés ! Amiről tulaj donképen — szintén röviden —- szólani akartam és akarok az a magyar Lovaregylet adóvisszatartásának ügye. Szólani akarok erről annál is inkább (Zaj.) — talán megvárom, amíg az urak befejezik a csevegést — (Halljuk ! Halljuk ! — Elnök csenget.) és szólani akarok erről annál is inkább, mert azok a nyilatkozatok, melyek ebben az ügyben a földmivelésügyi és a pénzügyminister urak részéről történtek, engem egyáltalán nem elégítenek ki és szükségesnek tartom, hogy ezt az ügyet most olyan részletességgel, amennyire az rendelkezé'. évi június hó 2-án, szerdán. semre áll, ismét kiteregessem a t. Nemzetgyűlés színe előtt. Méltóztatnak emlékezni, hogy akkor, amikor ez az ügy itt szóvá tétetett, Mayer földmivelésügyi minister ur azt mondotta, hogy a Magyar Lovaregylet visszafizetés kötelezettsége mellett csakugyan visszatartott bizonyos összegeket, vagyis a Magyar Lovaregylet nem tett eleget ama kötelezettségének, hogy az állampénztárba beszállította volna az általa beszedett adókat. Ezt a földmivelésügyi minister ur is elismerte, sajnálattal kell konstatálnom azonban, hogy a minister ur nem nyilatkozott arról, mekkora az az összeg, amelyet a Magyar Lovaregylet önkényesen és — hangsúlyozom — jogtalanul visszatart, s azt se mondta meg, hogy mikor jár le a visszafizetés határideje, valamint elfelejtett nyilatkozni arról a nem kevésbé fontos körülményről is, hogy vájjon ki hatalmazta fel és mikor a Lo varegyletet, hogy ezeket az összegeket visszatartsa. Az én tudomásom szerint a Lovaregylet által visszatartott összeg 14 és fél milliárd koronát tesz ki. Azt én természetesen nem tudom és nem is tudhatom, hogy mikor jár le a visszafizetés határideje, azt azonban tudom, hogy a visszatartásra senki, de senki nem adott felhatalmazást a Magyar Lo varegyletnek, mert a Lovaregylet ezt önhatalmúlag tartotta vissza és tartja vissza még ma is. Méltóztassék ennél a körülménynél figyelembe venni, hogy ennél az adónál, amelyet visszatart, nem a Lovaregylet adójáról van szó, mert hiszen a maga adóját bárki visszatarthatná, ezzel legfeljebb annak a rizikónak, illetőleg annak a biztos eshetőségnek teszi ki magát, hogy az adóvégrehajtók zaklatják, és azt az adóját, amelyet visszatartott, majd az adóvégrehajtók fogják tőle beszedni. Itt azonban nem a Lovaregylet adójáról van szó, hanem olyan adókról, amelyeket a Magyar Lovaregylet az állam megbízásából az állam részére tartozott beszedni, kezelni és elszámolni és azután az állampénztárba hiánytalanul és késedelem nélkül beszállitani. Ez pedig, azt hiszem, egészen más dolog, mintha a saját adóját tartaná vissza. Ezt csak enyhe szóval és csak nagy engedékenységgel lehet visszatartásnak nevezni, mert ennek más a neve, ez más elnevezést provokál és érdemel meg, amire talán még majd vissza fogok térni. Méltóztassanak csak szembeállitani ezzel az esettel egy másik esetleges körülményt és mondja meg akárki a nemzetgyűlés tagjai közül : ugyan mi történnék egy kereskedővel vagy iparossal, ha a beszedésre és kezelésre rábízott adókat, mondjuk a forgalmi adót vagy az általános kereseti adót önkényesen visszatartaná, ha nem szállítaná be ezeket az államnak pontosan és hiánytalanul a rendes időben ? Ugyan mondják meg önök : mi történnék ebben az esetben egy kereskedővel vagy iparossal ? Ugyebár, az első az volna, hogy sikkasztásért megindítanák ellene az eljárást, sikkasztásért, még pedig teljes joggal és ugy bekasztliznák, lecsuknák az illetőt, ha a visszatartott adót idejekorán be nem szállítaná, mint annak a rendje. Meg kell nézni, hogy tulaj donképen mi történik itt, hogy tulaj donképen milyen törvényhozási felhatalmazások és milyen törvények érvényesülnek a totalizatör-adó, a lótenyésztési alap és annak növelése tekintetében. Jól tudjuk, hogy a totalizatör-adót az 1913. XIII. és az 1921. II. tcz. 7. §-a szabályozta. Ezek a törvényes rendelkezések álapitották meg a totalizatör-adót és szabályozták annak mértékét és felosztását. Tudjuk, hogy a totalizatör-adó a lóverseny egész forgalmának 20*5%-a, a felosztása pedig abban az időben, 1921-ben a következő volt : A 20'5%-ból kapott a versenyrendező egylet 6%-ot, a lótenyésztési alap,