Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

360 Á nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. ügyes-bajos dolgaikban odamennek, molesztálják őket. Itt van egy másik eset is. Szombaton, amikor bejöttem a képviselőházba, az utcán megszólított egy ismerősöm, akinek lakhatási engedélyre vonatkozó bizonylatra volt szüksége. Tavaly már volt ilyen bizonyítványa. Ezt megmutatta nekem, azzal, hogy elment a rendőrségre és kérte a lakhatási bizonylat kiállítását, mert az a hivatal, ahová a régi bizonyítványt benyújtotta, ezt a régi bizonyítványt nem fogadta el. És ezt az egyszerű kis irást nem tudta az illető megkapni és ezért nem kaphatta meg azt az állást sem, amelyre pályázott. Nem tudta megkapni azért, mert a rendőrségnél azt mondták neki, hogy 8 nap múlva jöjjön érte, csak akkor lesz módjukban a bizonyítványt kiadni. Ilyen közönséges lakhatási bizonylatot, amelyre talán 40.000 koronás bélyeg is kell, a nagy állami apparátussal nem tudnak azonnal kiállítani, hanem ehhez nyolc napi terminust kell kitűzni. Az igen t. képviselő urak közül többen felemlítették, hogy mi nagyon sokat beszélünk a nemzetgyűlésen^. Aláírom azt, hogy mi sokat beszélünk, de önöknek tudniok kell, hogy miért beszélünk mi olyan sokat. (Graeö'l Jenő: Halljuk, miért?) Ennek két oka van. Elsőisorban mi azért vagyunk kénytelenek itt olyan sokat beszélni, mart Magyarországon! sok, panaszuk van a dolgozó embereknek és ezeket a panaszokat csak idebenn lehet elmondani, kint a gyűléseinken, értekezleteinken ezt a sok panaszt, sérelmet, ezeket a súlyos hibákat és mulasztásokat nem mondhatjuk el. Hiszem Magyarország, amint mondtam, olyan állapotban van, mintha megszállás alatt volna. Javaslatainkat, amelyeket több ízben beterjesztettünk a nemzetgyűlés elé, a többség mindenkor leszavazta. Semmiféle javaslatainkat nem fogadja el. Mi tehát álljuk az ostromot és megpróbáljuk megpuhitani, jobb belátásra bírni az egységespártot. Ezért beszélünk annyit, mert ezzel meg akarjuk győzni önöket arról, hogy helytelen állásponton vannak és be kell látniok azt, hogy ezt a politikát, amelyet követnek, tovább folytatni nem lehet és nem szabad. Legyen szabad megemlékeznem a lakásfelmondásra vonatkozó rendelkezésről is. Fábián t. képviselőtársam a múlt héten, meginierpellálta a népjóléti minister urat azért, mert a lakásokat a vidékeken felszabadította, mondván, hogy ebből nagy zavarok lesznek és a háziurak a legelső alkalmat fel fogják használni arra, hogy a lakások lakbérét felemeljék. A, népjóléti minister ur erre megadta a válaszát itt bent a Házban. Ha erről a válaszról nyilatkoznom kell, ugy meg kell mondanom, hogy ez a válasz idebent kielégítő lehetett ugyan, — Fábián t. képviselőtársain tudomásul is vette — azonban azok, akik a gyakorlati életet ismerik,, nagyon jól tudják, hogy ennek a ministeri kijelentésnek kint a gyakorlati életben abszolúte semmi jelentőség-e nincs, mert a való élet ezt az erélyes kijelentést valósággal felrugdossa. A költségvetés vitájával kapcsolatban már rámutattam arra, hogy a minister ur hiába fenyegeti meg a háziurákat azzal, hogyha túlmagasra emelik a lakások bérét, akikor ő majd azokban a községekben esetleg megint zárolja a lakásokat és nem engedi felszabadittatnâ. A minister ur azt reméli, hogy a háziurak ettől a kijelentéstől nagyon megijednek. En már akkor rámutattam arra, hogy a háziurákat ez a kijelentés a lakbérek emelésében abszolúte nem feszélyezi; ők módot fognak találni arra, hogyan játszhassak ki a minister ur kijelentéseit és abban a pillanatban, amikor a minister ur kiadta kezéből a hatalmat, — mint ahogyan kiadta akkor, amikor ezt a rendeletet kibocsátotta és a lakásokat felszabadította — akkor már neki semmiféle ingerenciája, semmiféle befolyása nem lehet a háziurakra; erre a körülményre majd különben részletesen fogok rátérni. Én megmondottam már akkor, hogy a ministeri kijelentésnek nem nagy foganatja lesz, mert a háziurak ezt a ministeri kijelentést meg fogják majd kerülni, sőt módot fognak találni majd arra, hogy mi módon játsszák ki esetleg még a ministert is. Én már rámutattam akkor arra, hogy a háziurak nem azt fogják csinálni, hogy felemelik a lakbéreket olyan magas öszszegre, amilyet a népjóléti minister ur nem akar megengedni, nem engedélyezhet, hanem egyszerűen azt fogják csinálni, hogy felmondják a lakást mindenkinek és akkor a lakó, minthogy más lakást nem tud kapni, mert üres lakások nincsenek, maga fog odamenni és önként fogj.a felajánlani a háziúrnak a magasabb béreket, csakhogy megmaradhasson abban a lakásban. (Györki Imre: A saját lakását megváltja, megfizeti!) S amikor az illető ezt a magasabb lakbért felajánlja, hogy ugy mondjam: önszántából, akkor ministeri biztos, akit a népjóléti minister ur vizsgálatra majd ki fog küldeni, szintén nem fog tudni semmit sem csinálni, mert a vizsgálatnál az fog kiderülni, hogy nem a háziúr emelte a lakbéreket, hanem a lakó önként ajánlotta fel, a háziúr ellen tehát semmiféle eljárásnak helye nincs. Amit én akkor mondtam, az azóta már beteljesedett. A legtöbb környékbeli községben: Újpesten, Kispesten, Csepelen, majdnem az összes környékbeli községekben ezt az uzust követik a háziurak; felmondják a lakásokat és a lakó önként ajánlja fel a magasabb lakbért. Tudomásom van arról is, hogy a minister ur ebben a kérdésben már intézkedést is tett, nem tudom, ministeri biztost küldött-e ki Pest környékére vagy pedig megbízta az ottani hatóságot azzal, hogy vizsgálja ki, kik azok a háziurak akik a lakbéreket túlmagasra felemelték. Nekem, mondom, tudomásom van arról, hogy ilyen vizsgálatok már folynak, nevezetesen Szentmihályon és ha jól emlékszem, Albertfalván is. De ennek a vizsgálatnak .megint csak semmi eredménye nem lesz, nem lesz pedig azért, mert azok a tisztviselők, akik ezt csinálják, nem ismerik a minister ur intencióját és abban a feltevésben vannak, hogy nekik mindenáron, ugy, mint eddig, az erősebb pártháziurak pártjára kell állni dk. (Egy hang jobb/elől: Szó sincs róla!) Méltóztassék megengedni, hogy konkrét eseteket soroljak fel. Tudomásom van példának okáért arról, hogy Albertfalván a panaszosok panaszait az albertfalvai főjegyző veszi fel. Nem tudom, megbízták-e őt ezzel a népjóléti ministerium részéről, vagy pedig az ottani hatóság bizta-e meg? Szóval a főjegyző veszi fel a panaszokat. Elsősorban is kifogásolnom kell, hogy miért nem az a ministeri biztos veszi fel a panaszokat, akit a ministerur innen Budapestről kiküld és miért hárítják át a panaszfelvételt arra a tisztviselőre, aki ott a községben a főjegyzői tisztet betölti, mert az az illető főjegyző ur természetszerűleg csak elfogiilt lehet; elfogult pedig azért, mert a képviselőtestület a régi virilizmus alapján van összeállítva és ezektől a virilisektől, akiknek, mondhatnám, 80 vagy 90%-a háziurakból áll, függ az ő állása, nagyon természetes tehát, hogy nem fog a szegény, nincsetlen proletár.-