Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

360 Á nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. ügyes-bajos dolgaikban odamennek, molesztál­ják őket. Itt van egy másik eset is. Szombaton, amikor bejöttem a képviselőházba, az utcán megszólí­tott egy ismerősöm, akinek lakhatási enge­délyre vonatkozó bizonylatra volt szüksége. Tavaly már volt ilyen bizonyítványa. Ezt meg­mutatta nekem, azzal, hogy elment a rendőr­ségre és kérte a lakhatási bizonylat kiállítását, mert az a hivatal, ahová a régi bizonyítványt benyújtotta, ezt a régi bizonyítványt nem fo­gadta el. És ezt az egyszerű kis irást nem tudta az illető megkapni és ezért nem kap­hatta meg azt az állást sem, amelyre pályá­zott. Nem tudta megkapni azért, mert a rendőr­ségnél azt mondták neki, hogy 8 nap múlva jöjjön érte, csak akkor lesz módjukban a bizo­nyítványt kiadni. Ilyen közönséges lakhatási bizonylatot, amelyre talán 40.000 koronás bé­lyeg is kell, a nagy állami apparátussal nem tudnak azonnal kiállítani, hanem ehhez nyolc napi terminust kell kitűzni. Az igen t. képviselő urak közül többen fel­említették, hogy mi nagyon sokat beszélünk a nemzetgyűlésen^. Aláírom azt, hogy mi sokat beszélünk, de önöknek tudniok kell, hogy miért beszélünk mi olyan sokat. (Graeö'l Jenő: Hall­juk, miért?) Ennek két oka van. Elsőisorban mi azért vagyunk kénytelenek itt olyan sokat beszélni, mart Magyarországon! sok, panaszuk van a dolgozó embereknek és ezeket a panaszo­kat csak idebenn lehet elmondani, kint a gyű­léseinken, értekezleteinken ezt a sok panaszt, sérelmet, ezeket a súlyos hibákat és mulasztá­sokat nem mondhatjuk el. Hiszem Magyaror­szág, amint mondtam, olyan állapotban van, mintha megszállás alatt volna. Javaslatainkat, amelyeket több ízben beterjesztettünk a nem­zetgyűlés elé, a többség mindenkor leszavazta. Semmiféle javaslatainkat nem fogadja el. Mi tehát álljuk az ostromot és megpróbáljuk meg­puhitani, jobb belátásra bírni az egységespár­tot. Ezért beszélünk annyit, mert ezzel meg akarjuk győzni önöket arról, hogy helytelen állásponton vannak és be kell látniok azt, hogy ezt a politikát, amelyet követnek, tovább foly­tatni nem lehet és nem szabad. Legyen szabad megemlékeznem a lakásfel­mondásra vonatkozó rendelkezésről is. Fábián t. képviselőtársam a múlt héten, meginierpel­lálta a népjóléti minister urat azért, mert a la­kásokat a vidékeken felszabadította, mondván, hogy ebből nagy zavarok lesznek és a háziurak a legelső alkalmat fel fogják használni arra, hogy a lakások lakbérét felemeljék. A, népjóléti minister ur erre megadta a válaszát itt bent a Házban. Ha erről a válaszról nyilatkoznom kell, ugy meg kell mondanom, hogy ez a válasz idebent kielégítő lehetett ugyan, — Fábián t. képviselőtársain tudomásul is vette — azonban azok, akik a gyakorlati életet ismerik,, nagyon jól tudják, hogy ennek a ministeri kijelentés­nek kint a gyakorlati életben abszolúte semmi jelentőség-e nincs, mert a való élet ezt az erélyes kijelentést valósággal felrugdossa. A költségvetés vitájával kapcsolatban már rámutattam arra, hogy a minister ur hiába fe­nyegeti meg a háziurákat azzal, hogyha túl­magasra emelik a lakások bérét, akikor ő majd azokban a községekben esetleg megint zárolja a lakásokat és nem engedi felszabadittatnâ. A minister ur azt reméli, hogy a háziurak ettől a kijelentéstől nagyon megijednek. En már akkor rámutattam arra, hogy a háziurákat ez a kijelentés a lakbérek emelésé­ben abszolúte nem feszélyezi; ők módot fog­nak találni arra, hogyan játszhassak ki a mi­nister ur kijelentéseit és abban a pillanatban, amikor a minister ur kiadta kezéből a hatal­mat, — mint ahogyan kiadta akkor, amikor ezt a rendeletet kibocsátotta és a lakásokat fel­szabadította — akkor már neki semmiféle in­gerenciája, semmiféle befolyása nem lehet a háziurakra; erre a körülményre majd külön­ben részletesen fogok rátérni. Én megmondottam már akkor, hogy a mi­nisteri kijelentésnek nem nagy foganatja lesz, mert a háziurak ezt a ministeri kijelentést meg fogják majd kerülni, sőt módot fognak találni majd arra, hogy mi módon játsszák ki esetleg még a ministert is. Én már rámutattam akkor arra, hogy a háziurak nem azt fogják csinálni, hogy felemelik a lakbéreket olyan magas ösz­szegre, amilyet a népjóléti minister ur nem akar megengedni, nem engedélyezhet, hanem egyszerűen azt fogják csinálni, hogy felmond­ják a lakást mindenkinek és akkor a lakó, minthogy más lakást nem tud kapni, mert üres lakások nincsenek, maga fog odamenni és ön­ként fogj.a felajánlani a háziúrnak a maga­sabb béreket, csakhogy megmaradhasson abban a lakásban. (Györki Imre: A saját lakását megváltja, megfizeti!) S amikor az illető ezt a magasabb lakbért felajánlja, hogy ugy mond­jam: önszántából, akkor ministeri biztos, akit a népjóléti minister ur vizsgálatra majd ki fog küldeni, szintén nem fog tudni semmit sem csinálni, mert a vizsgálatnál az fog kide­rülni, hogy nem a háziúr emelte a lakbéreket, hanem a lakó önként ajánlotta fel, a háziúr ellen tehát semmiféle eljárásnak helye nincs. Amit én akkor mondtam, az azóta már be­teljesedett. A legtöbb környékbeli községben: Újpesten, Kispesten, Csepelen, majdnem az összes környékbeli községekben ezt az uzust követik a háziurak; felmondják a lakásokat és a lakó önként ajánlja fel a magasabb lakbért. Tudomásom van arról is, hogy a minister ur ebben a kérdésben már intézkedést is tett, nem tudom, ministeri biztost küldött-e ki Pest kör­nyékére vagy pedig megbízta az ottani ható­ságot azzal, hogy vizsgálja ki, kik azok a házi­urak akik a lakbéreket túlmagasra felemelték. Nekem, mondom, tudomásom van arról, hogy ilyen vizsgálatok már folynak, nevezetesen Szentmihályon és ha jól emlékszem, Albert­falván is. De ennek a vizsgálatnak .megint csak semmi eredménye nem lesz, nem lesz pe­dig azért, mert azok a tisztviselők, akik ezt csinálják, nem ismerik a minister ur intenció­ját és abban a feltevésben vannak, hogy nekik mindenáron, ugy, mint eddig, az erősebb párt­háziurak pártjára kell állni dk. (Egy hang jobb/elől: Szó sincs róla!) Méltóztassék megengedni, hogy konkrét eseteket soroljak fel. Tudomásom van példának okáért arról, hogy Albertfalván a panaszosok panaszait az albertfalvai főjegyző veszi fel. Nem tudom, megbízták-e őt ezzel a népjóléti ministerium részéről, vagy pedig az ottani hatóság bizta-e meg? Szóval a főjegyző veszi fel a pana­szokat. Elsősorban is kifogásolnom kell, hogy miért nem az a ministeri biztos veszi fel a panaszokat, akit a ministerur innen Buda­pestről kiküld és miért hárítják át a panasz­felvételt arra a tisztviselőre, aki ott a község­ben a főjegyzői tisztet betölti, mert az az illető főjegyző ur természetszerűleg csak elfogiilt lehet; elfogult pedig azért, mert a képviselő­testület a régi virilizmus alapján van össze­állítva és ezektől a virilisektől, akiknek, mondhatnám, 80 vagy 90%-a háziurakból áll, függ az ő állása, nagyon természetes tehát, hogy nem fog a szegény, nincsetlen proletár.-

Next

/
Thumbnails
Contents