Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

326 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-en, keâden. hein lényegesen könnyiteni lehetne, egyszóval magát a gazdasági életet is jobbá és elviselhetővé lehetne tenni. Mi már igen sok biztató kijelentést hallottunk, igen sok Ígéretben volt részünk a kormány részéről, sajnos azonban ezekből az Ígéretekből nagyon kevés, mondhatnám semmi sem valósult meg, különösen a magángazdasági élet megindulására irányuló sürgetéseinkből, illetőleg az idevonatkozó Ígéretekből, mert valójában ez az alapja az egész ország gazdasági konszolidációjának. Hiába az a mesterkedés, amely a költségvetésben számszerűen kiütközik, hogy nincs deficit, hogy felesleg van, ez a tökéletes gazdasági helyreállítást valójában nem mutatja, ez csak egyj szerűen azt mutatja, hogy a kormány az adózó polgárok súlyos megadóztatásával a nagy kiadási tételeire tud megfelelő bevételekről gondoskodni, azonban ínég egyáltalán nem tudott gondoskodni arról, hogy a magángazdasági életet megindítsa. (Baticz Gyula: Hizlalja a nagybankokat!) Az, a kijelentés, mely a közelmúlt napokban történt a pénzügyminister ur részéről, hogy a közhiteleket helyre akarja állítani, és — ha jól emlékszem — ugy mondotta, hogy egy-két hónap múlva sikerül neki a közhitel helyreállításában olyan ténykedést produkálni, amely az egész közhitei kérdését mintegy megoldásra .luttatja, — megint olyan kijelentés, amelyet eiső hallásra az, ember megnyugtatókig vesz. Szinte örömmel vettük a pénzügyminister ur idevonatkozó kijelentését, mert nagyon jól tudjuk, hogy a magángazdasági élet vérkeringésének megindulása egyben jelenti az, egész ország gazdasági életének helyreállítását. Ha azonban viszont arra gondolunk, hogy mennyi igéitet hangzott el már ebben a nemzetgyűlésben s ebben az országban, épen minister urak részéről, akkor bizony a jövőt illetőleg aggodalom fog el bennünket, mert erre a legfrissebb ígéretre is azt kell mondanunk, hogy vi ígéret ugyan megtörtént,^ de hogy 3bbői mi valósul meg, azt még a pénzügyminister ur sem tudja előre megjósolni. Nem, szabad állandóan vádaskodással élni velünk szemben. Ha valami kormány ténykedés nem sikerül, akkor részben a kormány, részben a pártja siet ezt kimagyarázni az ellenzék magatartásával, mint ahogy a költségvetés általános vitájánál is maga a ministerelnük ur előre iparkodott meghatározni az időt, nmikorra a költségvetés tárgyalásával készen kell lenni, s most, amidőn a megajánlási törvényjavaslat tárgyalására kerül a sor, alig vagyunk még a harmadik tárgyalási napon, máris széltében-hosszában azt lehet tapasztalni, hogy úgy a kormányt, min ta pártját egyforma aggodalom fogja el, s ebben az aggodalomban azt juttatja, kifejezésre, hogy országos érdek követeli a megajánlási törvényjavaslatnak) mielőbbi törvényerőre emelését, (Esztergályos János: Igen, majd augusztus 30-án!) mert amennyiben ez nem fog bekövetkezni, akkor országos érdekek forognak kockán. Ismételten nagy akarat mutatkozik az irányban, hogy a felelősség ódiumát átháritsák ide erie az oldalra, azok vállaira, akik hozzá mernek szólni a törvényjavaslathoz. A felelősség áthárítása oly módon történik, hogy aki pedig akár egy órával is hátráltatja ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését, az az, ország érdekei ellen vét, mert megakadályozza, hogy bizonyos gazdiasági kérdések mielőbb megoldásra kerüljenek. T. Nemzetgyűlés! Nekem már volt alkalmam ezirányban egy kijelentést tenni és pedig azt, hogy bennünket ilyen értelemben felelőssé tenni nem lehet. A nemzetgyűlés tanácskozási rendjét, tanácskozási programmját válójában a kormány a nemzetgyűlés elnökségével együtt állapítja meg. A kormánynak tehát módjában van minden törvényjavaslatot kellő időben idehozni a nemzetgyűlés szine elé, olyankor, amikor még a törvényhozás tagjainak módjuk van arra, hogy az előterjesztett törvényjavaslat felett megfelelő kritikát gyakorolhassanak. Önök már végrehajtották a házszabályok szigorítását; önök annakidején már gondoskodtak arról, hogy mennyi ideig szabad egy költségvetést tárgyalni; megállapították kétszer húsz napban, összesen 40 napban a költségvetés tárgyalásának idejét. Annakidején, amidőn ezt a házszabályszigoritást végrehajtották, ugy gondolták, hogy semminemű szigorításra nincs szükség a megajánlási törvényjavaslatnál s a megajánlási törvényjavaslatnál változatlanul hagyták meg a házszabályokat. Mégis amidőn azt lehet tapasztalni, hogy az ellenzék a kritika jogával még annyira sem él, amenynyire a szigorított, módosított házszabályok erre alkalmat adtak volna, folytonosan felénk jön a vád és a felelősség ódiumát ránk akarják hárítani azért, mert kellő időben, a kormány által elgondolt napon a törvényjavaslatok nem emelkedtek törvényerőre. T. Nemzetgyűlés ! Ha itt valakit felelősség terhelhet, a felelősség egyedül csak a kormányt terhelheti egyrészt azért, mert nem gondoskodott kellő időben arról, hogy a szükséges törvényjavaslatok a Ház tanácskozása alá kerüljenek, másrészt pedig folytonos szünetekkel vágta el annak lehetőségét, hogy a törvényhozás tagjai a benyújtott törvényjavaslatok felett megfelelő birálatot gyakorolhassanak. így tehát vissza kell utasítanunk minden olyan vádaskodást, amely azt iparkodik bizonyítani, hogy ha akár ez a megajánlási törvényjavaslat, akár más törvényjavaslat nem kerül a kormány által elgondolt idő alatt törvényerőre, azért bennünket lehessen felelőssé tenni. Minket nem terhelhet felelősség, hanem ismételten és hangsúlyozottan jelentem ki, hogy egyedül csak a kormányt terheli felelősség, mert állandóan eltaktikázta az időt. Ugy látszik, a kormánynak kellemetlen, hogy itt terjedelmesebb vita folyjék arról a javaslatról, amely magában foglalj H, EL kormánynak egy egész esztendőre szóló pénzügyi és mindennemű ténykedését. Épen ezek miatt mi nem lehetünk tekintettel azokra a megállapításokra, amelyekkel a felelősséget reánk akarják átruházni s épen azért, mert nem lehetünk tekintettel, oly birálatot gyakorlunk a kormány ténykedése felett, amilyent szükségesnek tartunk, avagy pedig amilyent a kormány ténykedése igényel. Annak ellenére, hogy Propper képviselőtársam a beruházási kérdésekről is beszélt, magamnak is szólanom kell erről és pedig azért, mert az ország dolgozó társadalmának igen nagy reménysége fűződött a kormány által már több izben beígért beruházási programmhoz. Ez a reménység azonban nem vált valóra, még pedig azért nem, mert épen ebben a megajánlási törvényjavaslatban lehet számszerűleg bebizonyítani, hogy a kormány menynyire nem az itt megadott programm alapján hajtotta végre a beruházást. Elvégre egyszer már le kell számolnunk ezzel az úgynevezett hasznos beruházási témával. A kormány résizéről és a kormány pártja részéről mindenre azt mondják, hogy hasznos beruházás. Itt a megajánlási törvényjavaslat 13. §-ában is összeg-