Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

26 A nemzetgyűlés 556. ülése 1926. van és rendezés alá kell, hogy kerüljön. Ugyanígy vagyunk az 50%-os hadirokkantakkal is, akiknek a panaszát bizonyos mértékig jogosultnak tartom, addig a mértékig, amelyben sürgetik, hogy járulékaik rendeztessenek. A 25%-os hadirokkantak köréből felhangzott panaszokat nem tartom indokoltaknak és jogosultaknak, épen azért a 25%-os hadirokkantak tehertételét a magiam részéről szeretném egyszerűen megszüntetni egy egyszerű tollvonással. A kormány maga nem kivánja ennek az ódiumát oly bátorsággal viselni, mint amenynyire én azt hajlandó volnék elviselni, t. i. egyszerűen eltörölni kárpótlás nélkül, ugy látom, hogy a kormányban az a nézet jut diadalra, hogy a 25%-osoknál a kötelező megváltás legyen az a mód, amellyel ezek a hadirokkantak a járadékrendszeréből kiemeltetnek. Csak azon a ponton van köztem és a pénzügyminister ur között vita, hogy minő mértéke legyen a megváltásnak. Természetesen én szeretném tágátani a megváltás mértékét, illetve szeretném a summát nagyobbítani s az is érthető, hogy a pénzű gyminister ur az államkincstár szempontjait tartván szem előtt, szeretné kisebbiteni a mértéket. Azt hiszem azonban, hogy a középúton találkozni fogunk, ő is fog enaedini s én is kénytelen leszek, fogcsikorgatva bár, de valamit engedni követeléseimhői. A hadiözvegyekre vonatkozólag több oldalról föl említtetett, hogy ez a vagyoni és kereseti perlusztráció nem járt eredménnyel. Ez igy mereven ebben az értelemben nem állitható. A hadiözvegyek száma kerekszámban megközelíti a 80.000-ret. Ebből a 80.000-ből az eddig hozzám beérkezett adatok szerint körülbelül 10.000 olyan eset van, melyben az alsófoku hatóságok mérlegelései szerint indokolt volna vagy a vagyoni állapot kedvező mivolta következtében vagy a kereseti viszonyok kielégítő volta következtében megszüntetni a járadékot. Viszont azt is be kell vallanom, hogy nemcsak képviselők részéről, saját kerületeikből, hanem közvetlen hozzám is meglehetősen sok panasz érkezett olyan értelemben, hogy nagyon ridegen és méltánytalanul birálták el egyes hadiözvegyek kereseti és vagyoni viszonyait. Ezeket az eseteket külön próbálom megvizsgálni, mert nagyon természetes, — és itt igazat adok Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak — hogy ezen a téren nem szabad azzal a ridegséggel eljárni, mely nem az embert, hanem kizárólag a paragrafust nézi. Ennél a gondolatnál azt is meg kell említenem, szemben Propper igen t. képviselőtársammal, mert ha jól emlékszem, ő támasztotta azt a kérelmet velem szemben, hogy a hadirokkantak beutalásánál, azután a hadirokkantak átképzésénél és végül azok elhelyezésénél, de különösen a rokkantsági százalék megállapításánál, különösen ennél az utóbbinál, ne ragaszkodjam annyira a paragrafusokhoz, illetőleg utasítsam a hatóságokat, hogy ne ragaszkodjanak anynyira a paragrafusokban megszabott rideg keretekhez, ezen gondolattal szemben, amelyben kétségkívül van egy olyan aranymag, amely figyelmet érdemel, hangsúlyoznom kell azt a nagy értéket, amelyet viszont nyújt nekünk az a tény, hogy alárendelt hatóságok a paragrafusok kereteihez ragaszkodnak, mert hiszen azzal, hogy a nekik adott normativuinokat szigorúan követik, ki van zárva annak a lehetősége, hogy szimpátia vagy antipátia, politikai érdemek vagy demeritumok szerint mérjék ki a rokkantsági százalékot az emberekre. Ez a másik része ennek a kérdésnek, az tudniillik, hogy évi május hó 20-án, csütörtökön. a paragrafus merev kezelése némi megnyugvást ad nekem, aki végre, mint minister képtelen volnék külön-külön végig megvizsgálni 250—300.000 ügyet. Sürgette azonkívül Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam megelőző felszólalásaiban és interpellációiban is, de az igen t. Nemzetgyűlés majdnem minden egyes pártja szévátette, hogty jó volná a hadirokkantak ügyét törvénynyel rendezni. Erre vonatkozólag vagyok bátor saját felfogásomat olyan értelemben hangsúlyozni, hogy én a hadirokkanttörvényt csak; akkor kívánom 'benyújtani, amikor, remélhetőleg a közeljövőhen már kiboosátaii'dó rendelet utján, tudtam rendezni egyrészről az ötvenszázalékos hadirokkantak ügyét rendeleti utón, másrészt a huszonötszázalékos hadirokkantak megváltásának dolgát, továbbá itt, ebben a vitáiban fel nem emiitett hadi- és vitézségi érmek megváltásának ügyét, valamint a hadirokkantak özvegyeinek éis árváinak járulék dolgát. Miután mind ezek rendeleti utón szabályoztattak, akkor jövök egy komplexiv törvénnyel á Ház elé, hogy ezzel expungáljuk az 1875-hől és 1879-ből eredő ki nem elégítő törvényeket, amelyek n'.emikép alapul szolgáltak a rendeletek kiadásánál. Az a kérdés merülhetne fel, hogy mikor lesz ez. Erre nem tudok konkrét választ adni. Egy forrást a nemzetgyűlés bölcsessége nekem kezembe adott már, hogy t. i. fedezzem a felmerülő többköltségeket a hadirokkantafdójavaslat megszavazásával és törvényre emelésével. Hogy mi lesz azonban ennek a hadirokkantadótnak a tényleges hozama, azt egyelőre nem tudjuk kimérni, nekem az a reményem és ugy tudom, hogy a pénzügyi szakelőadóik is azon a nézeten vannak, hogy többet fog eredményezni ez a teljesen adminisztrációs költségek megkimétésével rendelkezésemre bocsátandó adóhozam, mint amennyit eredetileg gondoltunk. Ha a kontemplált 7 r millió pengő helyett ennek csak a kétszeresét tudnám megkapni, akkor már rendezni tudínám véglegesen az 50%-os roiklkantak járadékát, rendezni tudnám belőle a 25%-os rokkantak successiv járadékmegváltásának ügyét, rendezni tudnám a hadiés vitézségi érmesek megváltásának dolgát valamint nagyobb összeggel tudnám dotálni a ma is folyamatban lévő hadiözvegy-járadékmeffváltásök dolgát, T. i, a hadiözvegyek köréből, ebből a kategóriából hangzik fel a legnagyobb mértékben bcizzam a kérés, hogy egy összegben adjam ki nekik azt a járadékot, amelyet csipcsup módra havonkint vagy negyedévenkint kis összegben kapnak. Erre megfelelői körülményeik: között hajlandó is vagyok, de természetesen csaik a költségvetés keretei között lehet eljárnom és ezek a kéretek meglehetősen szükrs szabják ily arányú tevékenységemet. Ha esetleg nem tértem volna ki válaszomban valamely gondolatra, amely az igen t, képviselő urak részéről itt felmerült, ezért bocsánatot kérek, az emlékezietem fogyatékossága legyen erre a mentségem mert más nevezetesebb kérdésre most nem tudóik visszaemlékezni. Egyetlenegy gondoSlat volt még. amelyet Szilágyi igen t. képviselőtáirsam bővebben kifejtett némi vaddal, amely kimuzisikált a felszólalásából, hogy külföldi kölcsönajóinlat volt előttem konkrét formában és jóllehet ez sokkal szilárdabban és kielégítőbben lett volna alkalmas megrendezni a hadirolkíkantak, hadiözvegyek, : hadtiárválk valamint kibővítve a kérdést, méT az ál ami, vármegyei és egyéb alkotmányjogi közületek nyugdíjasaink kérdését, is, eazrel &a