Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A'nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 297 ,a helytelen vezetés folytán a Frankfurtihoz került, amelybe már korábban beleolvadt a régi Első Katonai Biztosító, majd hozzákapcsolták a Garanciát és ez a négy intézet képezett egy érdekközösséget. A Frankfurti és a korábbi vezetői között fennálló differenciák miatt ezek az általuk alapitott intézetek nehézségekkel küzdöttek, miután vagyonuk legnagyobb része a Frankfurti utján ennek bécsi fiókjához került és ott teljesen idegen célokra használták fel. A felügyeleti hivatalnak ezek az adatok már korán tudomására jutottak, felelősségre is vonta a Frankfurtit, amely kötelezte magát ezt a három társaságot olyan formában szanálni, hogy 750.000 aranykorona tőkével egy uj társaságot alapit, amely a három társaságot átveszi. A felügyeleti hivatal ennek ellenére nem gondoskodott arról, hogy a Frankfurti ennek a kötelezettségének valóban eleget is tegyen és ezeket a társaságokat sorsukra bizta. Az Ivriát és a Délkeletit a Frankfurti hosszas tárgyalás után átvette és bár kötelezte magát arra, hogy az intézetet tovább működteti és az átvett tisztviselőket tovább foglalkoztatja, mégis egy csendes likvidálást vitt keresztül a felügyeleti hivatal elnézésével; ugyanis a vezetők nagyon jól keresnek, a tisztviselőket ellenben minden felmondás nélkül elbocsátják, úgyhogy a perek egész légiója keletkezett már is. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy a Frankfurtinak legutolsó közgyűlésén az elnök határozott kijelentést tett arra. hogy a Frankfurti a Dunántúlinak minden követelését kiegyenlíti, tisztviselőit átveszi, sőt Schuhmacher igazgató a felügyeleti hivatal részére Írásbeli nyilatkozatot adott a szanálás keresztülviteléről. Ennek ellenére a tisztviselők fizetést m?m kannak, holott vannak 28 éve szolgáló tisztviselők is, akik családjukkal együtt a legnagyobb nyomorba kerültek. Van ott égy hatvan éves öreg szolga, aki húsz évi szolgálat után most teljesen kenyér nélkül maradt. Szerintünk a felügyeleti hivatalnak nem volna szabad tűrnie, hogy a Frankfurti igy kijátssza ezeket az intézeteket, hiszen ha teljesítette volna azt a kötelességét, hogy az 1923. és 1924. évre eső és minden intézetet megillető másfél-másfél milliárd viszontbiztosítási díjat ezeknek az intézeteknek megfizette volna, akkor ma nem volnának bajban, ne mkellene felszámolniuk és tisztviselőiket nem kellene szélnek ereszteniük a felügyeleti hivatal mulasztása miatt. A Frankfurti a maga tisztviselői legnagyobb részének, felmondott, ezek kenyér nélkül maradtak, ugyanakkor, amikor egy külföldi vezérigazgató több mint 45 millió korona havi fizetést kap nyolcszobás lakáson, fűtésen és világításon kívül és még szolgát is maga mellé Romániából hozott, hogy ne kelljen egy ittenit alkalmaznia. T. Nemzetgyűlés! Ezeket a dolgokat látva, le kell szegeznem azt, hogy a felügyeleti hivatal nem felel meg annak a feladatnak, amiért életre hívták, nem felel me2- azoknak az intencióknak, amelyeket itt a pénzügyminister ur annakidején a törvényjavaslat tárgyalásánál bejelentett sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy az ő közreműködésével mennek: tönkre a kis intézetek. Meg kell kérdezni azt, hogy miért kell a kis intézeteknek pusztulniuk, miért kell ezeket a kis intézeteket egymásután más intézetek karmaiba, vagy ha oda nem hajlandó, akkor kényszerfelszámolásba vagy csődbe kergetni! A kis intézeteknek díj váltóit sem a Pénzintézeti Központ, sem a Nemzeti Hitelintézet nem számítolja le. E mögött meg kell keresni, hogy« miért a cél ezeknek a kis intézeteknek a megfojtása. hiszen azzal, hogy váltóikat nem számitolják le, egyenesen belekényszeritik őket uzsorakölcsönök felvételére, hogy kötelezettségeiknek eleget tudjanatk tenni. Én itt csak egy névre gondolok. Teleszky János volt pénzügyminister ur az Első Magyar Általános Biztosító Intéztetnek vezetőségében van benne, ugyancsak benne van a Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Hitelintézet vezetőségében. Nem tudom, hogy e között a három állása, e között a három elfoglaltsága között milyen az összefüggés. Mindenesetre akkor, mikor ezeket a kis intézeteket bekikergetik az uzisorakölcsönökbe, mikor sem a Pénzintézeti Központ, sem más nagybank váltóikat nem számitolja le, mikor belelkergetik őket a pusztulásba, akkor meg kell látni, legalább én ugy látom, hogy mögötte kiell állania egy ilyen másik nagy biztosító érdekelteégnek, amely a maga érdekeit ilyen kulisszák mögötti játékban megfelelően meg tudja védeni. De azonkivül a felügyeleti hivatalnál és az egész biztosítási válságnál egyebek is vannak a kulisszák mögött, amiről itt a nemzetgyűlésben most bővebben beszélni, az időpontot nem tartom alkalmasnak. Ezek az okok, amelyek a kulisszák mögött meghúzódnak, politikai célok és azt kell csak mondanom, hogy a felügyeleti hivatal azokkal a pénzekkel, amelyeket politikai célokra fordít, az egész tisztviselői kart meg tudta volna menteni. Nekem erről a dologról, ezekről a politikai célokra kiszolgáltatott összegekről meg van a magam kellő információja. Újból hangsúlyozom, hogy az időt ma nem tartom alkalmasnak ezekről a dolgokról beszélni, de meg fogja találni pártom az időt arra, amikor ezt a gazdálkodást is teljes meztelenségében a nemzetgyűlés elé tárhatja, A felügyeleti hivatalnak sem a biztosított felek, sem a biztosítási tisztviselők ügye nem fekszik a szivén. Politikai célok érdekében operál és ha a tisztviselők valamit akarnak, azt mondják lépjenek ki, vagy menjenek ahhoz a munkaügyi birósághoz, amely ilyen körülmények közt a bukásba, a pusztulásba kergetett intézeteknél vajmi kevés eredményt tud elérni. Ennél a kérdésnél, amikor a tisztviselőknek a perre való kényszeritéséről van szó, kell, hogy néhány szót szóljak a munkaügyi bíráskodásról, arról hogy milyen körülmények közt perelhetnek ezek a tisztviselők és általában az egész ínagánalkalmazotti kar. A jogászok szerint most már ezekben a napokban valósággal a munkaügyi bíráskodás csődjéről lehet beszélni; természetesen nem a munkaügyi bíróságnak csődjéről, hanem a munkaügyi eljárás csődjéről, mert azok az eljárási szabályok, amelyek szerint a munkaügyi bíráskodás folyik, hivatásukat teljesíteni nem tudják. Mi az igazságszolgáltatásnak a hivatása? Benne van teljes egészében a nevében: igazságot szolgáltatni annak, akit sérelem ért, akit elütöttek a maga igazságától. Ha az igazságszolgáltatás a maga nevében rejlő hivatásának nem tud eleget tenni, akkor megrendül a hit a törvények uralmában, a törvények erejében, mert hiába hoz a törvényhozás bármilyen paragrafusokat a jogról és az igazságról, ha a másik oldalon nem tudja garantálni ezeknek a paragrafusoknak életté válását, ha nem tudja garantálni azt. hogy ezen paragrafusok alapján hozzájuthassanak az illetők jogaikhoz, akkor célt tévesztett az egész törvényalkotás, az egész bíróság és igazságszolgáltatás. Az 1884 : XVII. te. 95. §-ának b) pontja ér-