Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hé 1-én, kedden, 295 sáért 5000 dollárt keresett, elmulasztotta a finanszírozást és ezáltal a biztositó intézet fizetésképtelenné vált. A felügyeleti hivatal itt sem avatkozott a dolgok menetébe, sőt egyenesen eltűrte', hog-y a Merkur Bank utólagos könyveléssel, évekkel visszamenőleg- megterhelje a Manest lakbér, 'kosztkamat és más alapnélküli tartozások fejében több száz millióval, úgyhogy 200 millió korona valódi tartozás helyett a mérleg-ben 900 millió koronát mutatott ki és ezzel minden nagy társaságot elriasztott attól, hogy az intézet szanálásában részt vegyen. De eltűrte a felügyeleti hivatal azt a szabálytalanságot is, hogy a Merkur e nem létező követelései fejében magához kaparintsa a Manes-nél fedezetül leadott díjváltókat; ezeket nemcsak magához vette, hanem be is hajtotta, ami szerintem már csak azért is törvénytelen volt, miért az intézet nem fizette a karóikat, a felek biztosítatlanok voltak és igy azokat a váltókat, amelyeket a díjak fejében adtak, felhasználni sem lett volna szabad. Tetejében azután a Merkur kiszolgáltatta az egész biztosítási állományt az Első Magyar Biztositó Társaságnak és zsebrevágta azt a jutalékot, amely ez után járt. így a felügyeleti hivatal elnézése folytán megkárosulta'k a féléik, miegkárosultak a tisztviselőik, akiknek jórésze a bírósághoz volt kénytelen fordulni, de követeléseiket ott sem tudták behajtani. Tetőzte a hibát — és ez is jellemző — hogy amikor a bank delegált emberének helyt kellett állania ezért a cselekedetéért, egyszerűen megszökött Budapestről és 1925 szeptemberében, amikor már perek, jogerős Ítéleteik és végrehajtások nagy tömege volt folyamatban, akkor későn elrendelték az intézet ellen a csődöt. Természetes, hogy akkor már sem a biztositó feleknek, sem a tisztviselőknek semmijölk sem maradt. A Kisbirtokosok Biztositó Intézeténél a felügyeleti hivatal 3 és fél milliárdot áldozott azért, hogy ezt jelentéktelen kis intézetet átjátsza a Hazai Biztositóhoz. A hitelezőket kifizették, de a felek biztosítása kárba veszett ugyanakkor, amikor a vezérigazgatónak, Szemző Ernőnek értéktelen részvényeiért 600 millió koronát fizettek ki az állam pénzéből. Nem tudjuk, miért kellett ezt az egészen jelentéktelen intézetet átmenteni a Hazai Biztositóhoz akkor, amiikoir a felügyeleti hivatal sokkal jobban fundált intézeteket veszni hagyott. És hol marad a garancia arra, hogy azt a három és fél milliárdot, amelyet erre a célra áldoztak, az államnak visszatérítik. Hiszen tudtunkkal a Hazai Biztositó semmiféle garanciát nem kötött le az államnak, egyetlenegy részvényt sem adott át az államnak, ennek a három és fél milliárdnak fejében. A Gyáripari Biztosító és az Universal Lloyd ugyanilyen protekciós elbánásban részesültek, ahol az állam szintén milliárdokat bocsátott >a két intézet finanszirozó 'Hungária Bank rendelkezésére. Ebből akarták állítólag megcsinálni a rokkantjáradék megváltási biztosítását is. Annakidején az Esti Kurir leleplezte ennek az akciónak hátterét és igy ez az egész üzlet elmaradt, a két biztositó megszűnt és az állam pénze épen ugy úszik, mint a másiknál. Az Unió Gazdabiztositó esete tipikus példája annak, hogyan lehet egy régi, jómenotelü intézettet tönkretenni. Az Első Leánykiházasitó Egylet évtizedek óta fennálló közkedvelt biztosító intézet volt, amely néhány évvel ezelőtt még három vao-y négy nagyon értékes budapesti ingatlannal is rendelkezett. A kurzus-alapitásu Gazdabank ebből formálta az Unió Gazdabiztositöt, amelynek igazgatója rövid idő alatt ezeknek az épületeknek nyakára hágott, a tartalékokat elköltötték, a károkat nem fizették, ennekfolytán a múlt év közepén az inézet fizetésképtelen lett. Itt is nagyon sok kis exisztencia volt érdekelve; javarészt egészen kisemberek kötölttek nála egészen kis összegű biztosítást és most az Unió könnyelműsége, indolenciája és nem kevésbbé a felügyeleti hivatal elnézése és huzavonája miatt elvesztették biztosításaikat. Itt is a befolyásos igazgatók akadályozták meg, hogy a felügyeleti hivatal erélyes kézzel csináljon rendet. Először bank okai kísérleteztek, azután váltókkal, mikor pedig ezek is elfogytak, akkor a felügyeleti hivatal a Magyar Életet és a Mentort bocsátotta rá a vergődő intézetre, tehát_ két olyan intézetet, melyek maguk is már bajokkal küzdöttek s amelyek csak siettették ennek a biztositónak bukását. Az intézet jelenleg kényszerfelszámolás alatt áll és valószínű, hogy sem a károsult felek, sem a tisztviselők nem fognak kapni semmit, holott a tisztviselők között van olyan is, aki már harmincöt éve szolgálja az intézetet és koránál fogva — 76 éves az illető — képtelen arra, hogy másutt elhelyezkedjék. Törvény szerint a tisztviselőket nyugdíj vagy végkielégítés illetné meg, erre teljesítettek befizetéseket is hosszú esztendőkön keresztül, azonban ezek a befizetések is a többi értékekkel együtt teljesen veszendőbe mentek. Ezeket az eseteket azonban még felülmúlja az, ami a Magyar Életnél és a Mentornál van. A Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézet egy jól fundált vállalat volt, a vezetők azonban erejüket meghaladó vállalkozásukba bocsátkoztak vétkes könnyelműséggel. Ezt ma már meg lehet állapítani. Teljesen a tönk szélére jutatták az intézetet, úgyhogy ma életbiztosítási díjtartalékul szolgáló egyetlen háza több mint 10 milliárddal van megterhelve. Ezenkivül milliárdokkal tartozik kosztkamat fejében, nagyon sokkal tartozik rendezetlen károkért és most már hathónapi fizetéssel adós a tisztviselőinek. Maga az a körülmény, hogy egy életbiztosító intézet, amelynek biztosításai 4—4-5%-os kamatozásra vannak alapítva, heti 2%, tehát évi 104% kamat mellett vesz fel kölcsönt, jellemzi legjobban ennek az intézetnek gazdálkodását. A felügyeleti hivatal zárolta ugyan az életbiztosítási díjtartalékot akként, hogy a telekkönyvi hatóságnál előjegyeztette, hogy a ház a díjtartalék állományához tartozik, mivel azonban ezt a zárolást megelőzi egy 600.000 svájci frankos óvadék, melyet egy viszontbiztositó intézet zárolt, tehát még a díjtartaléknak sincs fedezete. Ez a ház nem ér többet kilenc milliárdnál, úgyhogy még a viszontbiztosítók követelését sem fedezi. A felügyeleti hivatalnak lett volna kötelessége, amikor a bajokat látta, hogy minden további üzletkötést akadályozzon meg, ültessen gondnokságot az igazgatóság nyakára és vegye elejét a további vétkes gazdálkodásnak; azonban itt is a befolyásos igazgatósági tagok megakadályozták az erős kéz rendcsinálását és ennek következménye az intézet teljes összeomlása lesz. Ennél az intézetnél súlyosabb visszaélésekről is beszélnek különféle váltókkal kapcsolatban, melyeket én itt nem akarok szóvátenni, mivel teljes biztonsággal nem tudom ezeket a dolgokat. Mindenesetre a felügyeleti hivatal dolga, hogy ezeknek a váltóknak ügyére is világosságot derítsen, és amennyiben a váltók dolgában valóban fennállanak azok a visszaélések, amelyekről most már széltében-hosszában