Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-564
288 À nemzetgyűlés 564. ülése 1926. évi május hó 31-én, hétfőn. sajtó ebben szabadon és őszintén megírhassa véleményét, amikor mindenkinek reszketnie kell attól, hogy másnap esetleg betiltják, vagy lia nem tiltják is be, a kolportázs-jogát elvonják?! De amíg az egyik oldalon ezt látjuk, addig viszont a másik oldalon arról beszélnek, hogy egyes lapok, aleyéknek kimúlása már régen bekövetkezett volna és amely lapoknak fennállására csupán azért van szükség, hogy mindennap dicshimnuszokat zengjenek a kormányról, a kormány részéről állami és államvasút! nyomtatványok bőséges megrendelésével támogattatnak és ilymódon lehetővé teszik, hogy továbbra is megjelenhessenek ezek a lapok, amelyeknek véleményére a közvélemény egyáltalán nem kíváncsi, amely lapoknak nincsenek olvasói, előfizetői, hanem amely lapoknak, ugylátszik, csak szubvencióik vannak és ezekből a szubvenciókból tengetik azt a siralmas életüket, amelyet ők a liberális irány képviseletének neveznek, (Vargha Gábor: Ezeket a megrendeléseket a nyomdák kapják!) ami azonban tényleg nem egyéb, mint ezeknek a közvéleménythamisitó lapoknak további fentartásához szolgáló eszköz. A megrendeléseket nem a nyomdák kapják. Aj nyomda csak a jogcím arra, hogy az illető lap a megrendelést kapja. A képviselő ur is nagyon jól tudja, hogy nem nyomdák kapják ezeket a nyomtatvány-szállításokat, hanem azért kapják a nyomdák ezeket a megrendeléseket, hogy módjukban legyen ilymódon az illető lapot finanszírozni. A kormány azután elnézi, amikor esetleg arról van szó, hogy valamely politikai pártnak kellemetlenséget lehet csinálni. Én most újból talán valamivel világosabban fogom a kérdést feltenni. Már a ministerelnöki sajtószakasz tárgyalásánál céloztam arra, hogy a kormány az olyan lapok megjelenésére, amelyeket a megjelenésük után üldöz és büntet, biztatja a nyomdatulajdonosokat. Kijelenti a nyomdatulajdonosoknak, hogy a lap megjelenése miatt semmiféle büntetésben nem lesz részük. A ministerelnökségi sajtóiroda egy hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy semmi kifogása nincs az ellen, ha egy bizonyos politikai irányú lapot kinyomnak s ugyanakkor, amikor a lapot kinyomta a nyomdavállalat, — az illető ministeri tisztviselő kijelentése alapján, aki illetékes volt arra, hogy ezt a kijelentést megtegye — a nyonida vállalat tulajdonosát nyolc hónapra ítélték el. Hát hogyan tudja összeegyeztetni a kormány ezt a két ténykedést? Mert valószínűnek tartomi, hogy ezt le fogják tagadni, szokás szerint. (Halász Móric: Szokás szerint csak önök szoktak letagadni!) Én nem hiszem, hogy egy nag-y nyomdavállalat — amely egyike a legelőkelőbb nyomdáknak Budapesten, amelynek nincs szüksége arra, hogy ilyen módon szerezzen magának kellemetlenséget, hogy a vezető igazgatóját nyolc hónapra ítéltesse el — ilyet tegyen, fel sem lehet tételezni, hogy egy kereskedelmi vállalat az egyik igazgatóját ilyen csapdába tudatosan engedje beugrani. Óvatosságból tehát előbb kérdést intézett a ministerelnökségi sajtóirodához, hogy- szabad-e ezt kinyomatni, lesz-e ebből kellemetlenség; onnan megnyugtatták azzal, hogy csak tessék kinyomni. Amikor pedig kinyomják, a vállalat igazgatóját elitélik nyolc hónapra! (Egy hang balt elől: A Globus volt) A Glóbus-nyomda volt. Valószínűnek tartomi, hogy az igazgató nem fogja leülni azt a nyolc hónapot, amire nézve meg is nyugtatták: ne tessék kétségbeesni, sok idő fog még addig eltelni, amig azt jóváhagyják. Be az agent provokatőrség ellen tiltakozni kell, mert ez nem egyéb), mint agent provokjatőri munka, amikor a ministerelnökségből, az állami tekintéllyel visszaélve, ilyen agent provokatőrösködést végeznek és a hivatali tekintélyt arra használják fel, hogy embereket beugraszszanak. Azt hiszik, hogy ezzel a szociáldemokrata pártnak kellemetlenséget lehet csinálni. Ugylátszik, hogy a kormánynak most nagy gondot okoz többek között az is, hogyan lehetne a szociáldemokrata pártnak egy ellenzéket csinálni, vagy hogyan lehetne a szociáldemokrata pártot két részre osztani, mert, ugy-e bár, nagyon kelemes és szép volna, ha mi egymással marakodnánk és az alatt a kormánynak nem kellene a mi kritikánkkal foglalkozni? Nos, ezt tessék azokra a politikai pártokra bizni, «azok majd elintézik az egymás közötti differenciákat! De nem tartom a tisztességgel összeegyeztethetőnek, hogy ministeri tisztviselők ilyen kijelentéseket tegyenek és azután az illetőket kellemetlenségbe sodorják. így az állam iránt rendül meg a bizalom. Nem szabad tűrni, hogy ilyesmi megtörténjék! Kénytelen voltam ezt már ilyen konkrét formában felemlíteni, mert habár a múltkor is eléggé világosan céloztam erre, de, ugylátszik, nem akarták megérteni; most aztán valamivel világosabban és hosszabban foglalkoztam vele. A belügyi kormányzatot jellemzik azok a dolgok, azok a ténykedések, amelyekkel uteriútfélen találkozunk. A frankhamisítást az egyik oldalon hazafias ténykedésnek igyekeznek feltüntetni. Mi, akik a frankbizottságban benn ültünk, önkételenül is mosolygunk ezen, mert hiszen ott vannak a vallomások, amelyekben az illetők bevallották, hogy egyrészt az Athenaeum megszerzése, másrészt a társadalmi egyesületek segélyezése volt a céljuk és nem tudom még, mi mindenféle célokat emlegettek ott. Azonkívül ott van egy vallomás, amely szerint azt mondták, hogy menjenek át Budára, mert ott embereket keresnek a frankhamisításhoz és értékesítéshez és ezen nagy pénzeket lehet keresni. Egy állami tisztviselő tette ezt a vallomást, hogy valairi arra biztatta, hogy menjen csak át, mert ő nagyszerű szakember és sok milliót lehet ott szerezni. (Zaj. — Felkiáltások jobbfelői: Ki volt az? — Halász Móric: Végighallgattam az egész tárgyalást, de ilyet nem mondott ^ senki!) Láttuk tehát, hogy ezt provízióra vállalták; az egyik el is lopott a hamis frankokhói 150 darabot, Jankoyich pedig nierai bírta kivárni, amig a frankok értékesíthetők lettek volna s ezért egy pár darabot in sich próbált értékesíteni, de rajtavesztett. Amikor a hazafiságnak ilyen nagyszerű ténykedését látjuk, akkor " n apitják meg, hogy az illetők ezt hazafiságból követték el és nem látják, hogy a kalandorpolitikának a leghitványabb megnyilatkozása volt ez a frankhamisítás, amely az országnak anyagilag és erkölcsileg kiszámíthatatlan károkat okozott, úgyhogy az embernek a külföldön szinte röstelkedve kell megmondania, hogy magvai', mert önkéntelenül is frankhamisltőnak fogják tekinteni. (Zaj jobbfelői és a balközénen. • — Lendvai István: Bizony, 1918 és 1919 miatt van okunk szégyenkezni!) Ez a kalandortársaság az ország tekintélyét sárba taposta, ez a kalandortársaság a kormány részéről védelemben részesül annyiban, hogy a kormány ismeri és tűri a működését és tűri éveken keresztül. És ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezeknek a titkos társaságoknak a működése megszűnt.
