Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-564

284 A nemzetgyűlés 564. ülése 1926. évi május hó 31-én, hétfőn. munkanélküli volt a pékeknél 1924-ben 12, ma, 1926-ban munkanélküli 34, a faiparban 1924-ben munkanélküli volt 5-5, ma, 1926-ban 44, az építőiparban volt 38, ma 44-8; a szafoóiparhan volt 3*1, ma 6; a vasmunkásoknál volt 15-7, ma 26-4; a vegyészetieknél volt 1924-ben 0*3, ma pedig- 100 tag- közül munka nélkül van 32. Fel sem lehet becsülni ezeknek a munkásoknak bérveszteségét és csak hozzávetőleges számok azok, melyeket e tekintetben fel lehet használni. De ha ezeknek a munkásoknak keresetét csak minimálisan állapítjuk is meg, akkor is sok milliárdra menő összeg az, amelyet a kereset nélkül levő munkások munkabér címén elvesztenek. Ennek a keresetnélküliségnek pedig főO'ka az, hogy a tömegek vásárlóereje csökkent. Panaszkodik a kereskedő, panaszkodik az iparos, panaszkodik mindenki, mert nincs senki, aki vásárolna, a tömegek nem fogyasztóképesek. Még azok sem tudnak megélni, akik dolgoznak, mert hiszen egy család minimális szükségletének ellátására most május végén heti 793.000 koronára volna szükség, ezzel szemben, azonban a szakmunkások keresete, ha egy héten hat napot dolgoznak, nem éri el és a legritkább esetben haladja túl a heti 500.000 koronát. A munkaadók felhasználva ezt a nagy gazdasági nyomorúságot, még súlyosabbá teszik a munkások helyzetét és Magyarországon semmiféle törvény nincs, amely a munkást ez ellen megvédené. Azokat a minimális és beígért békéltetőbizottságokat sem valósították meg, amelyeket a kereskedelemügyi minister ur kilátásba helyezett. A kollektiv szerződésnek nincs semmiféle biztositéka és épen a napokban emiitettem fel, hogy például az állami bányák is egyoldalulag bontották fel a velük kötött kollektiv szerződést, kihasználva a munkások szorult helyzetét. ^ Ezt a szomorú gazdasági helyzetet csak kiegésziti az ugyanolyan szomorú politikai helyzet. Azt hiszem, nem túlzok, amidőn azt állítom, hogy ezek a gazdasági állapotok csak azért lehetségesek, mert Magyarországon ilyen antidemokratikus kormányzás van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak azért lehetséges ilyen terheket a népre rakni, mert a törvényhozás független a néptők mert a törvényhozásnak nincs köze a néphez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) a képviselő nem érzi a felelősséget választóival szemben, hanem a felelősséget a mai választói rendszer mellett csak kormányával szemben érzi, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) amely őt jelölte és hálával tartozik a közigazgatásnak és még néhány tényezőnek, amelyek őt a nyílt választójog mellett mandátumhoz juttatták. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha itt általános., egyenlő és titkos választójog volna, akkor nem volna lehetséges egy ilyen adórendszert fentartani, nem volna lehetséges a gazdasági életben olyan müveleteket végrehajtani, mint amilyeneknek szemtanúi vagyunk (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és sok mindent nem lehetne megcsinálni, mert a képviselő félne a felel ősségtől, amely ha nem is jut kifejezésre nyíltan a felelősségrevonásban, de kifejezési-e juthat esetleg a legközelebbi választásnál, amikor a választók nem reá fogják adni szavazatukat, hanem mást fognak megbízni érdekeik képviseletével. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elhiszi valaki, hogy ha itt általános és titkos választójoggal választott nemzetgyűlés volna, lehetséges lett volna olyan pénzügyi műveleteket végrehajtani, mint amilyen Bacher szanálása volt? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy lehetséges volna fentartani olyan titokzatos intézményeket, mint a Futur a és — nem tudom — még, néhány ilyen intézmény, melyekről nem tudjuk, hol léteznek, mit művelnek, mi az üzletkörük, mennyibe kerülnek az államnak és különböző vállalkozásaik milyen módon nyernek finanszírozást? Vagy lehetséges lett volna-e az, hogy a Pénzintézeti Központ utján vójmhitelezés címén — ez a legújabb címe annak, hogy az államtól pénzt pumpoljanak ki, — protekciós egyének milliárdokat kapjanak minimális kamat mellett? Vagy lehetséges volna-e egy általános választójog mellett fentartott nemzetgyűlés mellett, hogy a szeszkartell megmaradhasson, amely évenkint 440 milliárdot keres a magyarországi fogyasztók révem és azt a szeszt, amelyet külföldön 38 egységért ad el, Magyarországon 350 egységért adja el. (Farkas István: És az állam pénzén áll fenn!) El lehet-e képzelni, hogy ott, ahol a képviselő a felelősséget érzi, ilyen könnyen napirendre térnének ezek felett a dolgok felett? Ott mindenkiben felébredne a lelkiismeret és ha nem a lelkiismeret, akkor a saját jól átgondolt érdeke, mtert nem teszi ki magát anak, hogy ellenjelöltje a legközelebbi választásnál ^ezen ténykedéseire rámutatva, őt megbuktassa. A mai választójog mellett a képviselőnek nem kell, hogys ilyen lelkiismereti furdalásai legyenek (Nagy Vince: Nincs is!), ezt egészen nyugodtan elintézheti önmagával és a kormányával. Látjuk, hogy az állam olyan esetekben is — például a Bacher-esetnél, — amikor az államot semmiféle kötelezettség nem terhelte, csak azért, mert a külföldi kapitalisták fenyegetőztek, mindjárt odaáll, angazsálja magát és az állam pénzéből súlyos milliárdokat használ fel egy csődbejutott spekuláns fel segélyezésére. (Farkas István: Erre van pénze az államnak!) Ezek nem mindig tisztán gazdasági természetű kérdések, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert a magyar kormánynak ilyen összegekkel kell megvásárolnia (Nagy Vince: Politikai presztízst vásárol!) azt a politikai szimpátiát, amellyel oly nagyon eldicsekednek minduntalan. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ha a zsidóság kíváncsi arra, hogy például a numerus clausus! miért lehet tovább fentartani, akkor keressék az okokat részben Bacher szanálásában, melynek révén megnyerték, illetőleg kielégítették az angol kapitalistákat és a lord Rotschildok ennek ellenében hajlandók szemet hunyni a felett, hogy Magyarországon hitsorsosaikat tovább üldözzék. Ők megoldják ezt a kérdést is nagyon egyszerűen, mint afféle ügyes kereskedők és azt mondják: Bacheren nyertem ennyit, ebből leadok a szegény pesti zsidó egyetemi hallgatók javára ennyit. Leadja a províziót s e mellett nagy férfiú, humánus ur, akinek igen sok ember hálás Magyarországon, mert ugy véli, hogy hálával tartoznak neki azért, hogy hány milliót adott a kiüldözött egyetemi hallgatók felsegélyezésére. Ez bizonyítja azt, hogy ez a kérdés a kapitalisták előtt nem vallási, nem poiltikai kérdés és nem a tanszabadság kérdése, ezt a kérdést ők maguk egyéni érdekeik szempontjából bírálják el, a szerint hogy az vagyoni, gazdasági érdekeiknek megfelel-e vagy pedig nem? (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A nyílt választójog mellett megnyilvánuló terror talán sohasem juthat annyira kifejezésre, mint a mostani lerongyolódott gazdasági viszonyok mellett. Kérdem, melyik munkás, tisztviselő vagy bármilyen függő helyzet-