Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-564

28'2 A nemzetgyűlés 564. ülése 1926. évi május hó 31-én, hétfőn. Ez olyan probléma, amely felett a nemzetgyűlésnek nem szabad szó nélkül elmennie, mert ha a tisztviselők a bevételek 65-4%-át kapják fizetés fejében, vagyis 320 milliót a békebeli 294 millióval szemben, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az állam elment teljesitőképességének végső fokára, többet ennél teljesíteni nem tud, ha csak nem akarja a gazdasági életet teljesen tönkretenni. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy ez a tisztviselői kiadásoknak csak egyik része, mert az állam egyik adóbevételét, a kereseti adót átengedte a községeknek. Ez a kereseti adó pedig nagy összegeket tesz ki, hiszen ez alkotja a községek háztartásának alapját, sőt egyik-másik község, amely ipartelepekhez közel fekszik, képes ezekből az összegekből nagy invesztíciókat is létesíteni. Épen ezért már előre is óvnom kell a pénzügyminister urat attól, hogy a mai állapotot megbontsa, mert véleményem szerint a mai állapot felel meg az igazságnak és a helyes adórendszernek, hiszen nem lehet elvenni azoktól a községektől, amelyek területén ilyen ipartelepek vannak, ezeket az adójövedelmeket. Lehetővé kell tenni azt is, hogy a munkások az általuk fizetett adó ellenszolgáltatása, fejében legalább kapjanak valamit, akár községi építkezés, akár közművek fejlesztése, akár utak javitása által. Nem lehet ezt az egész adóbevételt ismét a vármegyéknek átadni, amelyek kezelésében ezek az összegek annyira szétfolynak, hogy azok hatása sehol sem nyilatkozik meg. Ezek az adóbevételek tekintélyes összeget tesznek ki és ha megnézzük ma a községeket, azt látjuk, hogy ott, ahol azelőtt egy jegyző volt, ma kettő vagy három van, ha megnézzük a városokat, ahol azelőtt egy községi biró egy vagy két jegyzővel intézte el az ügyeket, — hiszen a háború előtt ezek sokszor még nem is voltak városok, csak nagyközségek —• akkor azt látjuk, hogy őrült nagy hivatali apparátust tartanak fenn, kezdve a polgármestertől a főorvosig, a tiszti főügyészig, az adóügyi és még nem tudom milyen ügyi tanácsnokig nagyon sok tisztviselő végzi azt a munkát, amelyet régebben egy községi biró és mellette egy vagy két jegyző elvégzett. Pár város nevét tudnám felsorolni, amelyek, az ujabb időben lettek rendezett tanácsú városok. Ez a név, hogy »rendezett tanácsú város«, nem azt jelenti, hogy ott most már rendezett viszonyok vannak, hogy ott valami lényeges változás történt, hanem azt jelenti, hogy ott a hivatali létszám lényegesen megszaporodott és annak a munkának elvégzésére, amelyet azelőtt egy-két tisztviselő jegyző vagy segédjegyző végzett el, ma egy nagy hivatali apparátust látunk, amely hivatali apparátus természetesen nem könnyiti meg az ügyek elintézését

; hanem megnehezíti, mert hiszen amig egy akta a különböző hivatalokon, osztályokon keresztül megy, addigra mindenki megemlegeti a magyar közigazgatás gyorsaságát és egyszerűségét. Ugyanez a helyzet az államrendőrségnél is. Azokban a községekben vagy városokban, ahol azelőtt négy rendőr látta el az egész rendőri szolgálatot, ma van egy rendőrkapitányság egy rendőrtanácsossal, két rendőrkapitánynyal, rendőrfogalmazók, detektívek és rendőrök tömegével, akik vigyáznak a lakosság közbiztonságára, nyugalmára és nem tudom, még mire; az bizonyos, hogy még súlyosabbá teszik ezekben a községekben a lakásviszonyokat és olyan terhet jelentenek magára az államra, amely alatt ma már mindenki roskadozik. Tamássy képviselő ur nem volt egészen őszinte, amikor a tisztviselők illetményeiről beszélt. Engedjék meg, hogy én kipótoljam azt, amit ő elhagyott, különösen azért, mert hiszen ő szembeállította a közigazgatási tisztviselők fizetését a bírák fizetésével s azt mondotta hogy mig a birák 100%-on felül kapják békebeli fizetésüket, — legalább is az az osztály, amelyet ő összehasonlitott — ezzel szemLen a közigazgatási tisztviselőknek ugyanaz a kategóriája csak 65%-át kapja meg békebeli fizetésének. Aki a viszonyokat ismeri, tudja,, hogy igen sok tisztviselő van, akinél a fizetés a bevételek kisebbik részét teszi ki, fizetésük nagyobb részét pedig egyéb címeken járó járandóságok teszik. Amig a bíráknál már maga a hivatás kizárja, hogy valamelyes mellékfoglalkozást végezzenek, addig ez a közigazgatási tisztviselőknél egyáltalában nincs kizárva s nekik egyéb címeken még külön bevételeik is vannak. Méltóztassék csak megnézni például az államrendőrség tisztviselői karát: inspekciós díjakban egyik-másik hónapban többet kapnak, mint amennyi a fizetésük. Vagy méltóztassék megnézni a különböző államépitészeti vagy egyéb hivatalokban levő tisztviselőket, akik különböző kiküldetések címén és egyéb címeken némelykor sokkal többet kapnak, mint amennyi egész havi illetményük. Magam nem egy izben láttam, hogy egy ilyen kiszállás milyen körülmények között történik. Egy izben együtt utaztam egy ilyen delegációval, — mert hiszen körülbelül ez a név felel meg teljesen annak a bizottságnak "— amely kiszállott megállapitani, hogy a bánhida-pápai vasútvonal felett átvezetendő erős elektromos áramvezeték megfelel-e az előirásoknak. IJgy emlékszem, hogy körülbelül nyole ur lehetett ebben a bizottságban, akik különböző ministeriumokat és hivatalokat képviseltek; szakszerűen és alaposan megvizsgálták azokat a terveket, amelyeket valószinüleg jó szakemberek készítettek el már jóelőre és megállapították, hogy ezek a tervek tényleg megfelelnek rendeltetésüknek. Ha valaki egy hegytetőn turista-menedékházat akar épiteni, akkor nem elégséges, hogy bemutassa annak a turistaháznak terveit, hanem külön helyszíni szemlét is kell tartani, hogy valami különösebb veszély nem forog-e fenn, ha azt a turista-menedékházat fel fogják épiteni. Ezek az eljárások egyrészt a közönségnek rengeteg pénzébe kerülnek, másrészt pedig igen sok embert visszarettentenek attól, hogy egyáltalában valamibe belekezdjenek és valamit vállaljanak, végül pedig olyan terheket rónak az államra, amelyek alatt mindenki szenved. Ha ma egy munkásegyesület vagy más polgári egyesület elszánja magát arra, — mint ahogy ez vidéken szokás — hogy műkedvelői előadással egybekötött táncestélyt rendezzen, akkor ennek a tánoestélynek minden néven nevezendő illetékei és díjai a legszerényebb beléptidiíj mellett is többet tesznek ki, mint egymillió korona. Méltóztassék csak elgondolni: a mai lerongyolódott gazdasági viszonyok mellett amikor nincs arra lehetőség, hogy magas beléptidíjakkal ellensúlyozziáik ezeket a nagy kiadásokat, egyenesen lehetetlen ilyen ünnepélyek rendezése. Ez pedig nem mindegy kulturális szempontból sem. mert hiszen sokkal fontosabb és sokkal helyesebb az, ha az emberek szabad idejüket egy ilyen estélyen töltik el, mintha füstös, bűzös vendéglőhelyiségekben ivással töltik el idejüket; márpedig vidéken nem igen van másra alkalom, hacsak nem ren-