Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

% nemzetgyűlés 563. ülése Í926. évi május hó 29-én, szombaton. 255 után — amelyek minden egyes felhatalmazási törvényjavaslatban foglaltatnak — a többi szakaszokat veszem vizsgálat alá, örömmel kell megállapítanom, hogy azok általánosság­ban véve mind alkalmasak arra, hogy a sza­nálásnak, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása tekintetében elért sikereit és eredményeit öregbitse és állandósítsa. Itt elsősorban a magángazdálkodás fellen­dítését célzó szakaszok ragadják meg a ügyei­met. A kormány a lehető legnagyobb gondos­sággal és előrelátással igyekszik az elhatáro­zott hasznos beruházások Programm jávai a munkanélküliséget enyhiteni munkaalkalmak teremtésével és ezzel kapcsolatban a magán­gazdasági életet tőkéhez juttatni. Nyilván­való tehát a koránynak törekvése, hogy mindazon eredményeket, melyeket a polgárság rendkívül nagy áldozatkészségével az állam­háztartás egyensúlybahozása tekintetében el­ért, a magángazdasági élet _ támogatására és egészséges irányban való fejlesztésére fordít­hassa. A törvényjavaslatnak az államháztar­tás érdekében tervezett intézkedéseivel pedig nincs egyéb célja, mint a szanálási időtartam azon elvitathatatlanul törvényes alapon nyugvó jogának érvényesítését, hogy az ellenőrzést továbbra is a legszélesebb mértékben gyako­rolhassa és módot nyerjen arra nézve, hogy a jövőben az államháztartás vitelében az eddig elért takarékosság fentartható legyen. Áttérek most már a törvényjavaslat egyes szakaszainak ismertetésére. Az 1., 2. és 3. § az 1925/26. költségvetési évre vonatkozó kiadásokat és bevételeket sorolja fel, ugy, amint a t. Nemzetgyűlés annakidején elfogadta és megszavazta. Ennek konzekven­ciáját vonja le azután a 4. ^, amely kimondja, hogy az 3925/26. költségvetési évre a kiadások 13,664.854,549.000 papirkoronában, a bevételek pedig 14,064.402,174.000 papirkoronában állapít­tattak meg, ennélfogva az 1925/26. évi felesleg 399.547,625-000 papirkoronát tesz ki. E törvény­szakasz szerint a felesleg az 1925. évi XXIII. te. 1. §-ában a Nemzetgyűlés által megadott felhatalmazás következtében az állami tisztvi­selők státus- és illetmény rendezésére használ­tatik fel elsősorban s az ezután fenmaradó rész az állam pénztári készletének gyarapitására szolgál. Az 5., 6. és 7. § az 1926/27. évi költségvetés­ben megszavazott kiadásokat és bevételeket sorolja fel. Ennek alapján a 8. § megállapítja, hogy a kiadások az 1926/27. költségvetési év­ben 1.143,554.386 pengqt, a bevételek pedig 1.144,177-922 pengőt tesznek ki. Ennélfogva fe­lesleg 623.536 pengő, amely összeg a pénztári készletek gyarapitására fog szolgálni. Az a körülmény, hogy az 1926/27. évi feles­leg jóval csekély ebb, mint az 1925/26. évi költség­vetési előirányzatban feltüntetett felesleg, nem téveszthet me^ senkit, mivel ez egyrészt annak tulajdonitható, hogy az 1925/26. évi költség­vetésben még nem szerepeltek a kiadások kö­zött az állami tisztviselők státus- és illetmény­rendezésével járó többletkiadások, amennyi­ben ezek a többletkiadások tudvalevőleg az 1925/26. költségvetési év feleslegében voltak el­számolva. Ezzel szemben az 1926/27. évi költ­ségvetésben az illetményrendezéssel járó több­letkiadások már a kiadásoknál szerepelnek, ez tehát a bevételi feleslegek csökkenését vonja maga után. Másrészt ezen feleslegcsökkenés­nek oka még az is, hogy a kormány előrelátó pénzügyi politikája következtében mindjárt abban a pillanatban, amint látta, hogy az államháztartás bevételei bizonyos felesleggel zárulnak, elhatározta az adóterhek, közterhek csökkentését, ugy azonban, hogy ezzel az államháztartás egyensúlya veszélyeztetve ne legyen. Ezek szem előtt tartása és a költségvetés tárgyalása során a költségvetés egyes részle­teinek megvizsgálása mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az 1926/27. évi felesleg, bár soknak nem mondható, de mégis teljes mértékben biz­tosítja továbbra is az államháztartás egyen­súlyának fenmaradását. A 9. § az 1925/26. évre, valamint az 1926/27. évre vonatkozólag a t. Nemzetgyűlés által meg­szavazott kiadások és bevételek felhasználá­sára vonatkozólag a megajánlást, — a tulaj­donképeni appropriációt tartalmazza. A 10. § a hitelátruházást, — a virement-t — ugy az 1925/26., valamint az 1926/27. költségvetési évek kiadásaira vonatkozólag az egyes fejezetek, címek és rovatok között ugyanolyan formában engedi meg, amiként az 1924/25. költségvetési évre vonatkozó felhatalmazási törvényjavas­latban el volt határozva, vagyis, hogy az átru­házásokat kizárólag a pénzügy minister ur hozzájárulásával a ministertanács eszközölheti. Ez a szabály biztositja egyrészt azt, hogy mindaddig, míg a közigazgatás reformja teljes mértékben végrehajtva nincs, alkalom legyen arra, hogy a közigazgatás reformjának végre­hajtásával kapcsolatban^ szükséges kiegyenlí­tésekre mód nyiljék, másrészt pedig biztosíté­kot jelent arra nézve is, hogy hitelátruházás csak ott és akkor, valamint oly mértékben esz­közölhető, amilyen mértékben azt a költség­vetési keretek további fentartása feltétlenül szükségessé teszi. A 11. §-ban ugyancsak az 1924/25-, valamint 1926/27. évre vonatkozólag kimondja a törvény­javaslat, hogy az 1925/26., valamint az 1926/27­években megállapított hiteleket az 1926/27. s az 1927/28. költségvetési évekre átvinni nem szabad. T. Nemzetgyűlés! A szanálás időszaka alatt a Nemzetek Szövetsége által kiküldött főbiztos ur kiadott jelentéseiben havonta tájé­koztatta az országot az államháztartás pénz­ügyi viteléről. A 12. § rendelkezései kimond­ják azt, hogy a főbiztos ur távozása után^ se szűnjék meg a polgárságnak ez az értesitése, illetve tájékoztatása, hanem ez továbbra is fenmaradjon s erre vonatkozólag elrendeli, hogy az államháztartás viteléről, valamint az állami gyűjtőszámlák eredményéről a jövőben a pénzügyminister ur fogja tájékoztatni a nagy nyilvánosságot és mintegy az egész or­szág közönségére lesz bízva az államháztartás ellenőrzése. Ez mindenesetre előnyös és kívá­natos lesz országunkra nézve, különösen a kül­földi hitel beszivárgása szempontjából. A 13- § számol be arról a nagyszabású be­ruházási programúiról, melyet a kormány az 1925. évi XXIII. te. 2. §-ában, valamint az 1926. évi IV. te. 2. §-a alapján nyert felhatalmazás folytán az 1925/26. költségvetési évre elhatáro­zott és részben már végre is hajtott. E Prog­ramm szerint a kormány az 1925/26. költségve­tési évben hasznos beruházásokra 1,960.835,000.000 papirkoronát fordit és még rendelkezésre áll további 72.980,673.308 papírkorona. Ezen összeg­hez járul még az 1925/26. évi költségvetésben a közigazgatásnál előirányzott 174 milliárd, vagyis 12 millió aranykorona és az üzemeknél előirányzott 207.154,586.000 papírkorona beruhá­zási összeg, valamint az előttünk fekvő tör­vényjavaslat 14. §-ának 2. bekezdése értelmé­ben az üzemeknél még felhasználásra váró 290 milliárd papírkorona. Az 1925/26. költségvetési év végéig tehát a kormánynak beruházásokra 38*

Next

/
Thumbnails
Contents