Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

âÔ . Â nemzetgyűlés Ô56. ülése 1926. évi május hó 20-án, csüiörtöhon. zanak. Ezek az asszonyok dolgoznak, egyik sem akarja magát a magyar állmmal eltar­tatni, esak azt óhajtanák, hogy a magyar ál­lam valamikép azt a munkaerőt, amit elvesz­tettek a férjükben, némi százalék erejéik kár­pótálná. De az a negyvenezer koronás segély, a gyermekek részére pedig a hatezer koronás havi segély — két skatulya gyufa ára — épen nem alkalmas arra, hogy ezeknek az asszo­nyoknak és gyermekeknek lelkében megnyug­vást teremtsen. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az igen t, minister urnák azt, hogy ezen felszólalásain­kat tegye magáévá, honorálja és ne engedje a füle mellett elmenni. Ö nagyon szép mondattal vezette be expozéját, mikor azt mondta, hogy kenyeret kérő emberek közé nem lehet fegy­verrel lövetni. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, mél­tóztassék beszédét befejezni. Kiss Menyhért: Befejezem beszédemet a minister ur szavaival. Amint ő kenyeret kérő emberek közé nem akar lövetni fegyverrel, mert ezt a kérdést nem tudja igy elintézni, ugy a hadirokkantak, özvegyek és árvák százezrei­nek dolgát se erőszakkal és rendszabályokkal, hanem megértéssel, szeretettel és áldozatokkal igyekezzék megoldani. Elnök: Szólásra következik 1 Ősik József jegyző: Szilágyi" Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Bekap­csolva beszédemet a minister ur tegnapi fel­szólalásába, szeretném ráolvasni, hogy az a nagy érdeklődés, amelyet keresett saját tár­eája iránt, az ő pártjában látszik meg legke­vésbé. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Meg kell m állapitanom, hogy az igen t. minister ur párt­jából, a keresztény gazdasági pártból, ezidő­szerint az ülésteremben egyetlen képviselő sincs jelen. (Vass József népjóléti és munka­ügyi minister: Wolff Károly ott van!) Az ér­deklődés hiányát tehát elsősorban a saját tá­borában méltóztassék konstatálni vagy ke­resni. (Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: Saját pártom az általános vitánál itt volt! — Propper Sándor: Kötelessége védeni, de gyenge a védelem!) A rokkantkérdésben egyrészről az igen t. minister urés^ a kormány álláspontja, másrész­ről az én álláspontom közt természetszerűleg áthidalhatatlan az ellentét. Már körülbelül öt esztendő óta harcolunk egymással a rokkant­ellátás terén, amely harcnak, sajnos, alig van olyan változata, ahol maga a minister ur ne volna kénytelen elismerni, hogy felszólalásunk jogos, követelésünk indokolt, de ő nem tud a pénzügyi nehézségek miatt a helyzeten segi­teni. Most azonban az a helyzet, hogy az igen t. minister ur abban a tudatban van és abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy az 1925 december 24-én kelt rendeletével, amely­ben legutóbb méltóztatott szabályozni a rok­kantellátást, elegendő mértékűvé emelte a 75 és 100%-os hadirokkantak járulékát. El kell is­mernem, hogy az igen t. minister ur akkor, amikor a 100%-os hadirokkant havidíjasoknak, vagyis a tiszteknek járulékát hárommillió ko­ronában állapitotta meg, ez olyan nagy lépés, ugrás volt az előző megállapításokhoz képest, hogy erre az egyetlenegy kategóriára, tehát a százszázalékos hadirokkant tisztekre nézve el kell ismernem, hogy a minister ur megoldotta a kérdést akként, ahogy azt az állam pénzügyi viszonyai ma megengedik. Ellenben nem isme­rem már el ezt az altisztekre és a legénységre vonatkozólag ily mértékben és nem ismerem el különösen a háború többi áldozataira vonat­kozólag az intézkedést elegendőnek. Általában azt látom, hogy a férfiakról, tehát a hadirok­kantakról gondoskodni próbált a 75 és 100%-os kategóriáknál, de már az özvegyeknél az az emelés, ami történt, tehát a nőknél, akik szin­tén a háború áldozatai, ott már nem elég, azt nem vitathatja el a minister ur sem, hasonló­kép az árváknál, akiknél például a teljesen árvák járulókait meghagyta a régi csekély mértéken és csupán a félárvák járulékait emelte f,el. Én mindig nélkülözöm ugy az előadó ur beszédében, mint az igen t. minister ur expozé­jában, valamint minden egyes nemzetgyűlési nyomtatványban azt, hogy tulajdonképen itt hány áldozatról van szó. Nem tudom, miért, de nincs a nagy nyilvánosság előtt a magyar kor­mánynak egy hivatalos statisztikája. (Felkiál­tások jobb felől: Van!) Kerülő utón lehet csak hozzájutni, márpedig a komoly birálathoz fel­tétlenül szükséges a, nemzetgyűlésnek tudnia azt, hogy hány emberről van szó. így pl. saj­nálattal kell megállapítani, hogy az a nagy emelés, amely a 75 és 100%-os hadirokkantak­nál 1925 december 24-én történt, mindössze 8175 ember sorsán javitott, tehát az én nézetem sze­rint itt a minister ur nagy lépést az emelés te­kintetében csak 8175 hadirokkantnál tett, holott a háború áldozatainak száma, tehát azok száma, akikről ezen költségvetési tételnél gon­doskodni kell, nézetem szerint 323.373. Ha tehát még arra az álláspontra helyezkedem is, hogy a 75%-os és a 100%-os hadirokkantak sorsa el van intézve a lehetőséghez képest, akkor is csak 8175 emberről mondhatom ezt ki, mig a töb­biekre, több mint 300.000 emberre a törvény­hozás rendelkezése nem kielégítő, így pl. telje­sen lehetetlennek tartom a 25 és 50%-os hadi­rokkantaknál az eddigi járulékok fentartását és várom ennek a problémának a megoldását. Hallottam és az újságokból olvastam, — sajnos csak ezen az utón lehet erről hallanunk — hogy e tekintetben készül valamiféle végkielé­gitési eljárás. Olvastam, hogy a 25%-os hadi­rokkantakat a pénzügyminister ur ki akarja küszöbölni gondjaiból akként, hogy azokat vég­kielégítéssel látja el. Szeretném tudni és hal­lani, hogy hogyan — mert értesülésem szerint ilyen 25%-os hadirokkant 35.686 van és hasonló­képen kiváncsi vagyok az 50%-os hadirokkan­tak sorsára is — hogy méltóztatik-e hagyni a jövőben ugy ahogy volt, vag*y pedig itt is ter­veztetik valami pénzügyi megoldása ennek a dolognak 1 Brdekel ez megint azon okból, mert fel­jegyzésem szerint 20.169 50%-os hadirokkant van. Nem térek ki most azokra az unos-untalan hangoztatott érvekre, amelyekkel az igen t. minister urat évek hosszú során át nem tud­tuk meggyőzni az özvegyek ellátása tekinteté­ben, az árvák és a félárvák ellátása tekinteté­ben, amikor az apát kutatja és az apának a foglalkozását vagy anyagi helyzetét kutatja, vagy legutóbb, mikor az özvegyek kereseti vi­szonyait kutatja az igen t. minister ur, mert hisz ezeket már elég alkalommal lesújtó mó­don elbiráltuk, de hallottuk azt is, hogy leg­utóbb, mikor kutattak az özvegyek kereseti viszonyai után, az egész kutatás mit sem ered­ményezett. Hallottuk, hogy rostálni akart itt az igen t. népjóléti minister ur és azokat az öz­vegyeket, kik valóban nem szorultak rá, ki akarta szorítani az ellátásból. A nagy nyilvá­nosságot mindenesetre érdekelné ez a kor­mányakció, amely a falvakban mindig nagy visszatetszést szült s amelynél nem éri meg azt a pénzügyi eredményt az az erkölcsi rom-

Next

/
Thumbnails
Contents