Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

Á nemzetgyűlés 562. illése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. Í35 mondani, hogy mi soliasem voltunk abban a helyzetben, hogy a magunk erejéből alkotni tudtunk volna. Nem volt meg az alkalmunk, hogy alkotni tudtunk volna, mert még nem volt soha olyan idő, hog?/ Magyarországon szociáldemokrata többség lett volna. Ha azonban a minister ur meg akar győződni arról, hogy a szociáldemokraták alkotó munkában mit tudnak produkálni, akkor vegyen magának fáradságot, menjen el Bécsbe, nézze meg ott, hogy a szociáldemokraták milyen más adópolitikát folytatnak, nézze meg azt, hogy Budapesten és általában Magyarországon milyen adópolitika folyik, nézze meg, hogy Bécsben a szociáldemokraták r adópolitikájukkal mit alkottak s ha ezt megnézte, akkor mondhatja majd a pénzügyminister ur, hogy nem tudunk alkotni. Egyelőre kénytelen vagyok ismételni, hogy a pénzügyminister ur és elődjei és az az irányzat, amely ezt az országot szerencsétlenné teszi, már hét év óta teszi ezt, de alkotni önök sem tudtak semmit sem. Elnök: Kivan még valaki szólni? (N-em!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, â tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »9. Cím. Forgalmi adók és illetékek. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 735.993 P.« — Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások jobbfelől: Eláll! — Dréhr Imre: Már beszólt eleget!) Az igen t. pénzügyminister ur Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére válaszolva, azt mondotta, hogy nem állott módjában a forgalmi adó tekintetében a harmóniát megteremteni a különféle érdekeltségek között és utalt arra, hogy amig az érdekeltségek az egyfázisos rendszerben meg nem állapodnak, addig a maga részéről várja ezt a tusakodáist és abba nem kíván beleszólani. Én ugy fogom fel a mélyen t. minister ur szerepét, hogy épen ilyen eseteknél, amikor az érdekeltségek nem tudnak megállapodni, — ami érthető is, mert hiszen mindegyiknek más az érdeke ós szeretne minden terhet a másikra áthárítani — hatalommal a kezében méltóztassék beleszólni és bizonyos irányban rászorítani az érdekeltségeket a megállapodásra, mert hiszen hatalommal a kezében a minister urnák erre módja és alkalma van. Ehhez azt teszem még hozzá, hogy a minister ur azt mondotta, hogy nem tett ígéretet arra vonatkozólag, hogy a forgalmi adó még további csökkenése fog bekövetkezni. Azt azonban méltóztatott mondani, hogy gondolt arra is, hogy az egyfázisos rendszert bizonyos dolgoknál méltóztatik behozni. Nem lovagolok a szavakon és nem akarok bakafántoskodni a kijelentések precizitása tekintetében, csak azt mondom, hogy mi tényeket kérünk a pénzügyminister úrtól és belátását annak, hogy ez az adónem, ^ amely a legszegényebb népréteget borzasztó mértékben sújtja, amelyből óriási jövedelme van az államkincstárnak s ez az az adónem, amely arra van hivatva, hogy a melyen t. minister ur által leszállittassék, lecsökkentessék. Mindenesetre méltóztassék ezzel foglalkozni, mégpedig ugy, hogy eredményeket is lássunk, hogy a forgalmi adónak legalább felszázalékkal való további leszállítása tekintetében is nyújtson be a minister ur javaslatot. Megállapítom, hogy méltóztatott ugyan a forgalmi adót egy százalékkal leszállítani, azonban az én körzetemben, de a szomszéd körzetekben is állandóan arról panaszkodnak az érdekeltek, hogy jóllehet a forgalmi adót egy százalékkal leszállították, a kivetés most sokkal súlyosabb, mint volt akkor, mielőtt a leszállítás megtörtént. (Dréhr Imre: A panaszok kivizsgáltatnak!) Ennek egyedül azok a tisztviselők az okai, akik a kivetést eszközlik. Ha a végrehajtási utasításban csak egy olyan mondat is van, amelyet többféleképen lehet magyarázni, akkor, mivel tisztán az illető tisztviselők judiciumán fordul meg, hogy miképen történjék a kivetés, ez teljesen elegendő arra, hogy az a pénzügyi tisztviselő ugy járjon el, ahogy akar és nem hogy kevesbitené az összeget, hanem még nagyobb összegű kivetést eszközöl. Arra kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék bizonyos dolgokba behozni az egyfázisos rendszert, és ha az érdekeltek között panaszok merülnek fel és megállapodásra nem tudnak jutni egymás között, méltóztassék közöttük harmóniát teremteni, méltóztassék őket rábírni arra, hogy egymással megállapodjanak. Ehhez a minister urnák hatalma és joga van, sőt ez erkölcsi kötelessége is. Hiszen láttuk a pénzügyminister ur részéről a szerencsétlen magyar közigazgatás történetében, hogy milyen nagyszerű végrehajtási utasításokat tudót kiadni arra vonatkozólag, hogy hogyan kezeljék a közönséget: ildomosán. Ez igen jó hatást váltott ki nemcsak a tisztviselőknél, hanem a közönség körében is, amiért a legnagyobb elismerés illeti a minister urat. Van tehát érzék a minister urban, ezt már meg méltóztatott mutatni, a minister ur tudja, hogyan kell az emberekkel bánni, még a legkellemetlenebb hivataloknál is olyan tónust felvenni, amelynek folytán az emberek még a legkellemetlenebb dolgot is elbírják, tudniillik az adózást. Ezek volnának az én kéréseim az igen t. minister úrhoz. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Tegnap az általános vita alkalmával felszólaltam a forgalmi adóellenőrök viselkedése tárgyában és akkor a minister ur és az egységes párt részéről is azt a kijelentést hallottam, hogy konkrétummal kell előállani. Tekintettel arra, hogy nagyon helyesnek tartottam a felszólítást és tegnap az adatok... (Közbeszólások a középen.) olyan adatokról akarok beszélni, ahol nem volt eredménye az átadásnak. Szaklapokat, amelyek nem foglalkoznak politikával, nem lehet azzal vádolni, hogy politikát akarnak bizonyos kérdésekből csinálni. Kénytelen vagyok itt az egyik szaklapnak, az egyik érdekeltségnek lapjával előállni, nem is az Omke-vel, hanem a Füszerkereskedők Lapjával, amelyet bátor vagyok a minister ur szives figyelmébe ajánlani. Ebben van egy cikk, amely miatt az újság ellen soha semmiféle eljárás nem indult, pedig ha nem lett volna igaz az elj ÉHESÉI, ÍIZ eljárás ellene már régen megindult volna. Ebben a cikkben, amelynek »Már ütik-verik és saját üzleteikből kikergetik a kereskedőket a forgalmi adóellenőrök« a címe, el van mondva, hogy az eg'yik pestmegyei községben — tehát nem a világ végén, hanem itt a székesfőváros közvetlen közelében — reggel hat órakor bement a községi forgalmi adóellenőr az üzletbe berúgott állapotban, odament