Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
224 A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »II. Állami földmérés. 4. Rovat. Személyi járandóságok 1,144,458 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »5. Rovat. Dologi kiadások 762.024 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »6. Rovat. á.llami hozzájárulás a tagosítások költségeihez 32.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »7. Rovat. Állami hozzájárulás a községek által végrehajtott részletes felmérésekhez 40.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »III. Állami térképészet. 8. Rovat. Személyi járandóságoki 700.865 P.« — Kabók Lajos! Kabók Lajos: A 4. cím 8. rovatában az Állami Térképészeti Intézet költségvetési tételei foglaltatnak 700.865 pengővel. Én ezt a tételt kifogásolom, igen nagynak tartom és pedig legfőképen azért, mert ha az erre vonatkozó részletes kimutatást vizsgálom, abból megáJlapithatom azt, hogy az Állami Térképészeti Intézet rendkivül nagyszámú adminisztrációs személyzettel dolgozik. (Farkas István: Kell a frankhamisításhoz!) A részletes kimutatásból meg lehet állapitani, hogy 128 az adminisztrációs tisztviselők száma. Ebből a létszámból csak 10 az altisztek száma, a többi pedig mind, mondhatom, magasabb rangú tisztviselő. Itt a részletezésnél lehet találni egy vezértanácsnokot a IV. fizetési rangosztályban, 8 főtanácsnokot, 10 tanácsnokot, 10 altanáesnokot, 29 főelőadót, 40 előadót és 20 előadóhelyettest. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! ) Nem tudom megérteni, mi szükség van ilyen nagyszámú, adminisztrációs személyzetre, mi szükség van arra, hogy az Állami Térképészeti Intézet adminisztrációját ennyien és ilyen magasrangu tisztviselők lássák el. A Térképészeti Intézet adminisztrációját, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a bérekre csak jelentéktelen összeg; 160.525 pengő van felvéve. (Zaj.) Melyen t. elnök ur, lehetetlenség a zaj miatt beszélni. (Elnök csenget.) Ha ezt átszámítom mai koronaértékre, ez kerekszámban kétmilliárd koronát tesz ki. Figyelembe kell azután venni azt is, hogy ebből valóban mennyi munkást lehet fizetni. Ha pedig ezzel szembeállítjuk az adminisztrációs tisztviselők számát, minden túlzás nélkül azt állithatom, hogy itt egy munkásra legalább két tisztviselő jut. Ezt súlyos dolognak tartom akkor, amikor a kormány a takarékosság elvét hangoztatja, amikor van takarékossági bizottságunk is, ha azonban ezt a gyakorlatban megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a takarékosság elve megvan ugyan, ebből azonban a gyakorlatban^ semmit sem visznek át. A rendszeres illetmények, vagyis az adminisztrációs személyzet illetményei lényegesen magasabb összeget tesznek ki, mint a munkások fizetése, hiszen a tisztviselői illetményekre 535.028 pengő van felvéve. Ehhez hozzászámítva a jutalmak és segélyek összegét s az egészet átszámítva papirkorona-értékre, 6754 millió korona jön ki, tehát több mint háromszor akkora összeg megy az adminisztrációs személyzet fizetésére, mint munkabérek folyósítására. Figyelembe kell venni még azt is, hogy az elmúlt költségvetési esztendőben milyen összeg volt előirányozva. Az 1925/26. évben ezen a eíjnen majdnem ugyanennyi összeg, vagyis 677.989 pengő volt előirányozva, tehát egy jelentéktelen összeggel még emelkedik az 1926/27. évi előirányzat. A frankgyártás alkalmából kiderült, hogy tényleg az Állami Térképészeti Intézetben készítették a hamis frankokat, mivel azonban ugy tudom, hogy a folyó esztendőben, vagyis a tárgyalás alatt lévő költségvetés évében nem fognak hamis frankokat készíteni, joggal elvárható, hog^y amikor kevesebb a munka ebben az intézetben, kevesebb legyen a költség is, ne vegyenek fel tehát nagyobb összeget erre az évre, mint felvettek a múlt költségvetési évben, amikor ott még túlórák alatt is hamis frankokat készítettek. Legsúlyosabb kifogásom az, hogy ilyen magasrangu tisztviselők vannak ebben az intézetben, ahol pedig szerény véleményem szerint a legkevesebb szükség van arra, hogy a munkát egy vezértanácsnok és a főtanácsnokok, tanácsnokok, altanácsnokok, főelőadók és előadók nagy serege lássa el. Erre az intézetre tehát olyan nagy összegeket fordítanak, amelyeket látva azt mondhatjuk, hogy ez egyáltalában nem vall a takarékosság elvére. Ez egyenesen azt bizonyítja, hogy a kormány csak hangoztatja a takarékosságot, azt azonban a való életbe átvinni nem akarja, hiszen ha tényleg akarná, a takarékosság elvét a gyakorlatba is átvinné. Szerintem ezek olyan fölöslegesen ki adott milliárdok, amelyeket meg lehetne takarítani. Ott, ahol munkabérekre összesen 2 milliárd koronát fizetnek ki, semmi szüksége, de semmi jogosultsága sincsen annak, hogy majdnem 7 milliárd koronát fizessenek ki az adminisztrációs személyzet fizetésére. Tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ezt a dolgot megmagyarázni, mert én erre sem az indokolásban, sem a számadatoknál nem tudok magyarázatot találni. Nem tudom megérteni, miért kell tartani ilyen hatalmas, 120 főből álló adminisztrációs személyzetet, ott ahol mnnkabérekre alig 2 milliárd koronát fordítanak. Ebből azt lehet megállapítani, hogy 50—60 munkásnál többet aligha alkalmaznak, ezzel szemben az adminisztrációs személyzet száma több, mint még egyszer anynyi. Túlzás nélkül lehet tehát állítani, hogy minden munkás mellé jut egy főeladó meg egy előadó. Mi szükség van erre? (Klárik Ferenc: Dobálják a közpénzeket!) Ez nem vall a takarékosság elvének érvényesítésére, hiszen azt a pénzt, amelyet itt megtakarithatnánk, hasznos célokra lehetne fordítani. Merem állítani, hogy ez nem egyéb, mint az ország pénzének pocsékolása, az adózó polgárok által súlyos viszonyok között befizetett adó pocsékolása, hiszen erre semmi szükség nincsen. A felesleges állásokat tessék megszüntetni, tessék tényleg rátérni a takarékosság elvére, ennek az elvnek a gyakorlatban való alkalmzására, ha a kormány elvben már hangoztatja a takarékosságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani! Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem szükséges bővebben indokolnom ez összegek szükségességét, hiszen a Térképészeti Intézet szakintézet, ahol nemcsak munkásokra van szükség, hanem igenis, tervezőkre is, akik, hogy ezt a szakmunkát el tudják végezni, megfelelő képzettséggel kell hogy bírjanak. Aki ismeri az eféle munkák természetét, nem fog megütközni e tételek magasságán. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Most röviden még csak arra a megjegyzésre kívánok válaszolni, amely az Országos