Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

Í21Ö A nemzetgyűlés 561. ülése 1928. évi május ko 27-ên, csütörtökön. a tényleges munkateljesítmény után. Szinte példátlanul áll ez az eljárás és a legnagyobb sajnálattal vagyunk kénytelenek kijelenteni, hogy az adóügyi hatóságok részéről annyiszor hangozatott adómorál ápolására ez a rendszer egyáltalán nem alkalmas, mert az iparosság azt látja, hogy az adómorált ugyanakkor az adóügyi hatóságok sutba dobják, amikor az iparosságtól megkövetelik. Az iparosság összefoglalva mindent, azon az állásponton van, hogy az adókulcs 2%-ra való leszállítása nem keltett megnyugvást, sőt az elégedetlenséget fokozta.« Hallottuk a minister ur szájából, amikor a forgalmi adó leszállittatott, hogy rövidesen áttérünk a fázisrendszerre. Délelőtt már volt erről szó, éppen Sándor Pál t. képviselő ur beszélt arról, hogy ezek a dolgok mennyire nem valósultak meg. Ha az adómorált végleg elvetjük és ha az adózókat végleg el akarjuk keseríteni, akkor folytassák azt a rendszert, amelyet a forgalmi adóval eddig bevezettek, e rendszer gyümölcsei hamarosan meg fognak érni! Hogy mennyire jámbor ez az adófizető közönség és egyelőre mennyire még csak a panaszkod ásnál tart, viszont mennyire fontos és szükséges volna, hogy az adóügyi kormányzás ezeket a panaszokat figyelembe vegye, mielőtt még ezek a panaszok más irányban és más módon jutnának kifejezésre, erre nézve legyen szabad csak azokat a kívánságokat pár szóval ismertetnem, amelyeket az iparosoknak idején emlékiratban a minister ur elé terjesztettek, mondanom sem kell, hogy teljesen hiába való módon. (Olvassa): »Kérik elsősorban az adóterheket az egész vonalon könynyiteni és ugy rendelkezni, hogy a kereseti adó egyedül és kizárólag az adózási évek alatt elért tényleges tiszta jövedelem és kereset alapján vettessék ki és olyan mód adassék az iparosságnak, hogy ne legyen kitéve a besugások, a személyi ellentétekből származó boszuvágy és külső ismérvek következményeinek.« Sokorópátkai Szabó István igen t. képviselőtársam erről beszélt ma, majdnem szó szerint ugyanezt mondotta, amit ón mondottam és én sérelmeztem, pedig őreá, a külső kinézése után is ítélve, még a legnagyobb ellensége sem mondhatja, hogy szocialista, pedig e tekintetben teljesen harmonizál a kívánságunk. Továbbá (olvassa); »A nagygyűlés a leghatározottabban kívánja és a legmélyebb tisztelettel kéri az általános forgalmi adóterhek csökkentését, a forgalmi adóadminisztráció leépítését és a már annyiszor emiitett német példa alapján az egyfázisú forgalmi adórendszer bevezetését. Kéri továbbá a nagygyűlés a fényűzési forgalmi adó teljes eltörlését.« T. Nemzetgyűlés! Ami a fényűzési adót illeti, szociáldemokrata követelés volt még jóval a háború előtt az, hogy a fényűzési adó bevezettessék, az akkori kormányok azonban ebbe nem akartak belemenni. A fényűzési adó egyáltalában nem antiszociális adó és ha hetesen alkalmazzák és használják fel, akkor igenis szociális jellegű adó. De az a mód aztán, ahogyan nálunk bevezették és alkalmazták, antiszociális érzést kelt az emberben, mert ez semmi más, mint a törvénynek visszájára fordítása .hiszen voltaképen nem is annyira a fényűzési cikkeket adóztatják meg, hanem rengeteg olyan cikket adóztatnak meg, amely nem eshetik a fényűzés fogalma alá és" amely a

; mai kor gyermeke részére feltétlenül szükséges és kívánatos. így egész iparágak helyzete válik nyomorúságossá, egész iparágakban dolgozóknak léte válik elviselhetetlenné, mert a reájuk rótt terhek miatt élni és kifejlődni nem tudnak. Ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a luxusadót valamiképen mérsékeljék. Általában az adózásra és az adóbehajtás technikájára nézve nekem az az érzésem, hogy az a Mussolini, akitől bennünket egy egész világ választ el, valahogyan mégis csak irgalmasabb ember az adóalanyhoz, mint a mi pénzügyi kormányunk. Nevezetesen Olaszországban az adóbehajtást bérbeadták. Ez azért vált szükségessé, mert Mussolini az embereit nem tudta volna másképen elhelyezni, tehát hogy valami elhelyezést biztosítson embereinek, ennélfogva az egész adóbehajtást bérbeadta, adóbehajtó hivatalok állíttattak fel, azoknak ki van adva, hogy ebben a tartományban vagy megyében mennyi adót kell bevasalni, akkor aztán fasiszta módszer szerint bevasalják az adókat. Bár szerintem a Mussolini rendszere igazságtalanságokra vezet és iegyoldalu, mert fasiszták kezében van és ez az^ adóbehajtási vállalkozás elsősorban a fasisztákkal szemben irgalmas, die merem állítani, hogy még Olaszországban sem lehet a fasisztarrendszerrel ellentétes felfogású polgároknak olyan panasza, mint nálunk, ahol pedig elsősorban azt hangoztatják, hogy az adóbehajtás tekintetében az adóbehajtó hivatalok párt- és felekezetkülönbség nélkül mindenkivel szemben egyformán járnak el. Ha általában az adókról beszélünk, azt halljuk: »Tessék javaslattal jönni, tessék megmondani, mi a teendő! Az államnak megvannak a maga fix kiadásai, amelyeket fedezni kell és erre az egyetlen fedezet az adó, s ezt valamiképen be kell hajtani.« Az iparosok, kereskedők, munkások, általában minden rendű és rangú polgár éveken át sir azért, hogy nem bírja az adóterheket. A túladóztatásnak nyomait mindenütt látjuk, a színházak és szórakozóhelyek ürességében, az emberek lerongyoltságában, ruházatuk hiányában, a csődökben, az öngyilkosságokban; mindenütt ott találjuk ennek a túladóztatásnak csiráját, nyomát és szó sem lehet az adók leszállításáról. Sőt nagyon kérnünk kell a minister urat, épen a forgalmi adó leszállításánál szerzett tapasztalatokra tekintettel, hogy egyáltalán ne hangoztassa, hogy az adókat hajlandó leszállítani, mert félő, hogy ebből az adóleszállitásból adófelemelés lesz! Az országnak egyetlen termelési ága, amely a mostoha viszonyok dacára mégis tudott magának adóleengedést kicsikarni, a gazdaközönség, értve alatta az ezerholdasokat, nem a_ szegényeket. (Mozgás jobbfelől.) Itt pl. egy újságban megjelent egy cikk (olvassa): »Rengeteg adómérséklést kapnak & gazdák. Gróf Hadik tárgyalása Bud pénzügyministerrek« (Hálálsz Móric: Közvetlenül előtte egy másik cikk homlokegyenesen ellenkezőt mond!) Kérem, én vagyok annyira tárgyilagos ember, hogy belátom azt, hogy csak egy vékony rétege a gazdaközönségnek tudott tényleg valamelyes adóelengedést elérni gróf Hadik közbenjárására. Elég baj az, hogy az iparosságnak, a kereskedőknek, a munkásoknak nincsenek gróf Hadikjaik, akik számukra ilyen adóelengedést ki tudnak eszközölni. Ezeknek nem marad más hátra, mint itt a nemzetgyűlésen, képviselők utján kifejezést adni annak a nyomorúságnak, amelyben vannak és amely épen az adó következtében sújtja őket. De nehogy a minister ur azt mondja, hogy mi az adók tekintetében nem jövünk javaslattal, bátorkodom ebben a tekintetben a következő két javaslatot előterjeszteni (olvassa): »Határozati javaslat. A nemzetgyűlés utasitja