Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
200 r A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön. del mi adót fizetni lehetetlen. (Graeffl Jenő: Nem lehet! Tarthatatlan ez!) Ez reformra szorul. Azt sem tudom, mire való az a zaklatás, hogy a bevallást minden esztendőben be kell adni. Hiszen különösen a falvakban úgyis tudják, hogy kinek mije van. (Graeffl Jenő: De nagyon is!) A kisgazda nem titkolhatja el, hány hold földje van. Amikor azt, hogy mennyi annak a földnek a hozadéka és mennyi jövedelmi adó jár ez után, úgyis magasan szabja meg, akkor felesleges a bevallást is megkövetelni csak azért, hogy esetleg késedelmi büntetésben is részesítsék azt a nyomorult kisgazdát ott a falvakban, akinek egyéb gondja is van, mint ilyen irodai munkákkal foglalkozni. Szólanom kell még a házadénál fennálló igazságtalanságokról is. (Fábián Béla: Al kisközségekben nagyobb a házadó, mint békében volt!) Épen arra akarok rámutatni, t. képviselőtársam, hogy a házadó most sokszorosan több, mint a békebeli (Fábián Béla: Ugy van!) ós amellett, hogy több, még bizonyos igazságtalanságok is vannak. A szerint, hogy hány szobából áll a lakás, állapítja meg az adókivetőbizottság, hogy a ház milyen adó alá esik» pedig mi, akik ismerjük a falut, tudjuk, hogy nem mindenkor szoba az» amit adózás szempontjából szobának vesznek fel. Jól tudjuk, hogy a falusi takarékos nép téli időre a hátulsó, úgynevezett kisebb szobába vonul vissza, mert annak kevesebb tüze-' lőre van szüksége, hogy bemelegedjék és mig a hátulsó kisebb szobában lakik, azalatt az első, a nyári szoba, a kétablakos szoba szolgál éléskamrául, oda van berakva az őrleni való gabona, az évi szükséglet. Ha jön a kikelet, akkor megfordítják a dolgot: a hátulsó szoba "lesz az éléskamra, oda viszik az élelmiszereket és a család beköltözik a nagyobb első szobába, mert akkor már nem kell fűteni, a nagyobb szobát is el lehet foglalni. Az adókivető-bizottság az ilyen lakásra azt mondja, hogy kétszobás lakás, tehát ennyi jár érte. Ezt igazságtalanságnak tartom. B mellett szobánként is sokkal magasabb házadóval vannak megróva, mint volt békeidőben. A hitelüggyel akarok még foglalkozni pár szóval. (Haljuk! Halljuk!) Itt elismeréssel adózom az igen t. pénzügyminister urnák: megtett minden tőle telhetőt, hogy a földmivelést is hitelben részesitse, hogy a gazdálkodást lehetővé tegye. Hiszen nem egyszer hallottuk tőle, hogy jó pénzügyi politikát esak helves termelési politikával lehet folytatni. Iparkodott is ezen a téren minél nagyobb eredményeket elérni és ezért köszönettel tartozunk neki. Kérnem kell azonban az igen t. minister urat, (Fábián Béla: Nincs itt!) hogy ne feledkezzék meg egy másik termelő-osztályról sem, amely elég nagy számmal van ebben az országban. Ezek a mezőgazdasági bérlők. Hitelhez juthat az, akinek mezőgazdasági ingatlana van és meg van szabva, hogy holdanként hány milliót kaphat. (Malasits Géza: Feltéve, bogy jó házból való szülőtől származik, mert nem mindenki kap!) Az a bérlő, akinek ingatlana nincs, csak bérlete, akármilyen szép az instrukciója, akármilyen nagyértékü befektetése van, nem részesül ilyen elbánásban, a hi-' tel nyújtásból ki van zárva. Azt kell itt megállapítani, hogy nincs egyenlő elbánás a mezőgazdák és az iparosok között, mert amig az a kisiparos az ő munkaszékére vagy nem tudom micsoda ingóságára kölcsönt kap .. (Fábián Béla: Nem árt a kisiparosnak az a hitel, amit kap, olyan kevés!) Nem irigylem, csak felhozom, hogy kaphat hitelt, habár nem is olyan nagy összegben, mert hiszen olyan sok pénze nincs is a kormánynak, de kaphat hitelt, pedig neki sincs ingatlana. A mezőgazdasági bérlő azonban nem kaphat, mert azt mondják, hogy nincs rá fedezete, nincsen olyan ingatlana, amely biztosítékot tudna nyújtani, de egyébként, amint mondják, pénz sincs erre. Arra kérném az igen t, pénzügyminister urat, (Fábián Béla: Hol van!) hogy a nemzetnek erről a rétegéről úgyszólván erről az osztályáról, a földbérlőkről is gondoskodjék, ezeknek is tegye lehetővé a termelést, hogy ők is hozzájárulhassanak a jó pénzügyi politika folytatásához. Szólanom kellene még a vagy on váltságföldekről is a kicsiny földhöz juttatottalk érdekében, akkor, amikor a pénzügyministerium megszabta az ilyen vagyonváltságföldlekből juttatott birtokok árát, akkor talán elfogadható volt az a 7*5, illetőleg 10 kg-os búzaár kataszteri jövedelmi koronánként, de most azt látjuk, hogy épén az ellenkezője történik annak, amit akkor a kormányzat akart. A kormányzat a földbirtokreform végrehajtásánál ugy intézkedett, hogy a vagyonváltságföldek inkább az első osztálybeli érdemeseknek juttattassanák, — értem alatta a hadiözvegyeket, árvákat, rokkantakat és vitézségi éremmel kitüntetetteket — ezeknek jusson a vagyon váltságföld mert ez enyhébb feltétel mellett adatik, a többi pedig a megváltás utján megszerzett birtokból kapjon, amelynek teljes árat kell megfizetni. Hát most hol állunk, igen t. minister url Ha megmaradunk ennél a tételnél, akkor a vag3^onváltságból odaítélt föld sokkal drágábba kerül mint amennyiért szabad forgalomban ma a magyar földet meg lehet venni. Nem akarok tanácsokat adni, csak rá akarok mutatni arra, hogy az igen t. pénzügyminister ur nézzen bele ebbe a dologba, mert a falvakban ezt már észrevették az érdekeltek. Tudják, hogy sérelem történik rajtunk és várják ennek a sérelemnek orvoslását. Én is várom és arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ezt a sérelmet minél előbb orvosolni méltóztassék. (Esztergályos János: Hol a minister urî) Egyébként pártállásomnál fogva, de gondolkodásomnál fogva is a kormány iránt bizalommal viseltetvén, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szól következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Héii Imre jegyző (megszámlálja a jelenlévőket). Tizennyolc képviselő van jelen. Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Fábián Béla képviselő urat illeti. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Ministeri ígéreteket és ministeri kijelentéseket kértek ma számon a pénzügyi vitában a pénzügyminister úrtól, abban a pénzügyi vitában, amelyben a különféle társadalmi osztályoknak és gazdasági érdekeknek képviselői idehozták a nemzetgyűlés elé az egész ország panaszát és azt voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy itt ebben az országban nincs már ma senki, aki ne panaszkodnék. Nem beszélek a köztiszt-
