Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. torok vagyunk, mert hiszen mind a ketten ismerjük alaposan a témát, tehát ha Franciaországot hozza föl a t. minister ur, akkor igenis téved, mert ahogy én emlékszem, Franciaországnak nincs magasabb forgalmi adója, a kiskereskedelem pedig, amely a főkvantumot képezi, az egész vonalon fel van szabadítva. Tagadja-e ezt az igen t. minister ur vagy nemi (Bud János pénzügyminister: De más adók vannak!) Ugy-e, nem tagadja? Menjünk tovább. Németországban leszállították a forgalmi adót 3

V/o-ra, tehát a 2% ellenében 3

/4%-ra és az ottani pénzügyminister kijelentette, hogy 0*6%-on felül képtelen a lakosság forgalmi adót fizetni anélkül, hogy ne menjen tönkre az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság. Ezt jelentette ki a német pénzügyminister, s ő tudja, mit tett, amikor leszállította a forgalmi adót, mert ez budgetjében 400.000 aranymárkát jelent és ezt máshonnan kell behoznia. A t, minister ur nálunk, ebben a megnyomorított országban és ilyen nyomorult közgazdasági viszonyok között változatlanul fentartja a 2% forgalmi adót. (Bud János pénzügyminister: Egy évvel ezelőtt szállítottuk le!) Áttérek arra is; a minister ur az átalányozásra gondol. (Fábián Béla: Visszamenőleg fölemelték! Májusban emelték januárig visszamenőleg!) Sokkal nagyobb csodabogarakat fogok itt fölemlíteni, csak egy kis türelmet kérek. Ausztriában megvalósították a fázisrendszert s rendezték a bevitel és a kivitel kérdését. Ausztriában teljesen ugy rendezkedtek be, hogy a transitkereskedelmet és az exportkereskedelmet ne gátolja a forgalmi adó, mert ami árut kivisznek az országból, annál visszaadja a fiskus a forgalmi adót. Mondom, ez Ausztriában teljesen rendezve van és rendezve van Németországban is. Nem hiszem, hogy találkoznék egyetlenegy ország, amely fel fogja áldozni a forgalmat, az ipart és a kereskedelmet csak azért, hogy a forgalmi adó minél nagyobb legyen. De ennél nagyobb abnzns is áll fenn még mindig és pedig az, hogy ha külföldi importál Magyarországba, akkor a külföldi 2%-kai előnyben van a belföldi kereskedővel szemben, mert annak a belföldi kereskedőnek a legkülönbözőbb adókat és illetékeket, drága boltbéreket, drága rezsit és drága községi adót kell fizetnie. Sehol ilyen abderita módon nem kezelik a forgalmi adót, mint nálunk. Hogy egy példát hozzak fel a t. minister urnák, itt van a fémárukereskedelem, amit talán a minister ur szintén ismer. Alapos statisztikai adatok alánján mondom, hogy a fémárukereskedelemnél kitűnt, hogy 27%-ot bonyolít le a belföld és 73%-ot bonyolít le a külföld. Kitűnt, hogy az a fém, amelyet a belföld lebonyolít, körülbelül 5—20 millióval többe kerül vagononként, mint az, amelyet a külföld közvetlenül ideküld. Hát nem lesz senki olyan bolond, hogy az itteni kereskedők révén fogja ezt a fémet beszerezni, amikor vagononkét 5—20 millióval jobban jár, ha külfölditől szerezi be. Hát szabad ezt a t. pénzügyminister urnák eltűrni, hogy ez tovább is fentartassék! Ugyanezt kifogásoltam, t. pénzügyminister ur, egy évvel ezelőtt és a minister nr felfogása szerint igen erős filippikát tartottam erről, mfre a t. minister ur komoly Ígéretet is tett nekem, amit azonban nem tartott meg. Ugyanez az állapot az üveg-, a porcellán- és a textilkereskedelem terén is. Amit a külföld ide importál, az mind 2%-kai olcsóbb, mint az az ára, amelyet a belföldi kereskedő importál. Hát lehetséges helyzet ez, szabad ezt fentartani és évi május hó 27-én, csütörtökön. 181 hogy ha akármilyen áldozatokba kerül is, a minister urnák elsősorban gondoskodnia kell arról, hogy az adóalanyokat fentartsa és erősítse, nem pedig hogy a belföld rovására a külföldet előnyben részesítse. A t. minister ur előtt ez sok bokros dolgai között talán csekélység, az országra nézve azonban nagíy mínusz, amivel számolni kell és ezt tovább tűrni nem lehet. Mi ezt a minister urnák annakidején megmondtuk és kérve kértük, hogy mint más ország megcsinálta a fázisrendszert, ami teljesen be is vált, csinálja meg, hozza be nálunk is a fázisrendszert, A minister ur azonban teljesen elzárkózott ezen ideák elől. (Dréhr Imre: Nem zárkózott el! Azt mondta a pénzügyi bizottságban, hogy tessék propoziciókkal előállni! — Bud János pénzügyminister: Nem kaptam megfelelő terveket!) T. Nemzetgyűlés! Csak egy kis türelmet kérek, rátérek lehetőleg a t. minister ur összes bűneire, erről legyenek meggyőződve. Becsületes ellenzéki kötelességem nekem az ő bűneit itt felsorolnom a nemzetgyűlés előtt, felsoroltain azelőtt is mindig, mint aki a pénzügyministerium és az Omke között az érintkezést fentartottam és azt hiszem, a minister ur mindig látta, hogy csak olyan bázison álltam, ahol a tisztességes vitatkozás lehetséges. (Bud János pénzügyminister: Ugy van!) Az ön kollégája, Klebelsberg minister ur — akinek politikájával természetesen én semmiképen sem egyezem meg, — azt mondotta, hogy a ministeri Ígéretnek olyannak kell lennie, mint egy rövidlejáratú váltónak. Azt hiszem, ezt a hasonlatot a pénzügyminister ur Ígéreteire bajosan lehet alkalmazni (Peyer Károly: Klebelsberg sem nagyon állja! — Bud János pénzügyminister: Én állom! Amit Ígértem, megcsinál tani! Tessék bizonyítani az ellenkezőjét! — Fábián Béla: Nem szállította le a forgalmi adót! Könyveket kell vezetni! — Horvá+h Zoltán: Leszállították 2%-ra, de többet fizetnek, mint 3%-ot!) A t. minister ur tizenegy hónap óta nem tesz mást, mint váltóit prolongálja. Vagy igaza van tehát Klebelsberg minister urnák, vagy pedig a pénzügyminister nr tizenegy hónap óta abszolúte nem tett semmit sem ebben a tekintetben. (Bud János pénzügyminister: Mert önök be sem nyújtották adataikat! Ez a baj!) Bud nénzügyminister ur 1925. évi január hó 7-én, tehát nem ebben az. évben, hanem a múlt évben, itt a Házban a következőket mondotta (olvassa): »Elismerem, hogy a mai forgalmi adórendszer sok visszásságát tartalmaz. így elsősorban külkereskedelmünket befolyásolja, még pedig egyfelől a behozatalnál, ahol a magyar kereskedelem a külfölddel szemben került hátrányos helyzetbe, másfelől a kivitelnél, ahol kereskedelmünket és iparunkat a külföldi piacokon versenyképtelenné teszi a forgalmi adó. A legsürgősebb teendő mindenekelőtt megszüntetni azokat az előnyöket, amelyeket a mai forgalmi adótörvényünk a külföldi kereskedelem száimára a magyar adózó terhére jelent.« Azt hiszem, amit előbb mondottam, teljesen kongruál azzal, amit a t. minister ur 1925 január 7-én mondott. Kell-e nagyobb bizonviték, mint a t. minister ur saját szavai? Még | ha t.- barátom őt védelmébe is veszi, m neon } változtat a dolgon semmit, mert ő koronal tanúm, hogy ő akkor azt mondotta, hgy ez a i forgalmi adórenlszer a külföldi kereskedelem | számára előnyt jelent a magyar adózók terí here. Ennél nagyobb tanubizonyitás nem kell. | (Rupert Rezső: Nem is kell hozzá tanubizo1 nyitás! így van! Ez a tény!) Kérdezem: ha a