Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

152 A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, szerdán. szakiskolánál: azt, hogy a kultuszministerium hatáskörébe tartozik. Én ezt az iskolát egészen áthoznám a földmivelésügyi ministerium hatáskörébe, mert a földmivelésügyi ministerium ugy van berendezkedve, hogy az országban különböző intézményei, termő telepei vannak, amelyekből beruházhatja a gazdasági szakiskolákat. Most, ha valamire szüksége van a gazdasági szakiskolának, a kultuszministeriumban csakhoszszas könyörgés, meg nem tudom miféle Canossa-járások után tudják megértetni annak a gazdasági szakiskolának szükségleteit s hogy miképen is kellene azt berendezni, hogy céljának minden tekintetben megfelelhessen. A népgazdasági oktatást illetőleg még csak azt akarom megjegyezni a vándortanítókról, hogy ezt az intézményt semmiképen sem tartom alkalmasnak, mert a vándortanítók a helyi, talaj és éghajlati viszonyok ismerete nélkül jelennek meg az egyes helyeken, úgyhogy igazán sokszor csak blamirozzák magukat és esetleg azt a ministeriumot is, amelynek képviseletében vagy mondjuk megbizásából jelennek meg. Volt rá eset például, hogy az én régi községemben, Magyarláposon, ahol még a kökény sem érik meg, megjelent egy vándortanár és előadást tartott a szőlőkulturáról. Emlékszem, volt ott egy cseh származású gazdatiszt, aki semmiféle nyelven sem tudott jól beszélni; egy darabig hallgatta a szőlőkulturáról szóló előadást, azután azt mondta annak a tisztelt professzor urnák: előbb hozzál ide klimát, azután hozzál szőlőkulturát. Egy másik esetben pedig összegyűjtötték a publikumot, hogy előadást tartsanak nekik, azután az előadó igy szólitotta meg a közönséget: Tisztelt parasztok! (Derültség.) Természetes, hogy ez a kifejezés Magyarország egyes részeiben nem sértő, de Erdélyben ez a kifejezés sértő, ezt erkölcsi értelemben veszik, amint hogy 'boldbg emlékezetű néhai nagyatádi Szabó István minister ur is mindig tiltakozott ez ellen a kifejezés ellen. El lehet képzelni, milyen érzést váltott ki a gyülekezetből, amikor igy szólitotta meg őket: Tisztelt parasztok. Vették a kalapjukat és otthagyták a tisztelt vándortanitó urat. Arra kérem a földmivelésügyi minister urat, méltóztassék ezeket a külön szaktanitós gazdasági iskolákat különösen figyelmére méltatni és méltóztassék talán a ministertanácsban előterjesztést tenni arra vonatkozólag, hogy ezek vonassanak ki a kultuszministerium kezelése alól, hiszen nem oda tartoznak s a költségvetésben is fel van véve egy összeg a népies gazdasági oktatásra, hogy az oktatás ellenőrzését a földmivelésügyi ministerium felügyelete alatt álló szakemberek végezzék. A növendékek a szó szoros értelmiében szakembereket hallgasanak, szakemberektől tanuljanak és minden szakiskola vagy külön szaktanitós gazdasági iskola megfelelő kisérletező teleppel legyen ellátva, ahol a helyi viszonyoknak megfelelő gazdálkodás legyen. Mindaddig, mig ez nincs meg, a gyermek előtt gazdasági kérdésekben legfőbb tekintély az édesapa. Az édesapa akármilyen rosszul csinálja, a gyermek mégis ugyanazt teszi. A vándortanitó szavainak nem ad hitelt. Ha azonban ugyanazt előtte szemléltetik és látja gyakorlatban a gazdasági élet minden fázisát, a kitűzött célt el fogjuk érni. . . Ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés jobbfelől.) . s Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Kiss Menyhárt! (Nincs jeten.) Elnök; A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik 1 Forgács Miklós jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Nemzetgyűlés!. Nem volt szándékomban felszólalni, de felszólalásra késztet az igen t. előttem szóló Barabás igen t. képviselőtársam előadása. En is csak igen röviden akarok a téli szakoktatáshoz hozzászólni. Gyakorlati tapasztalataimat mondom el, mert nekem régi ideám volt, hogy községemben megteremtem a téli szakoktatást. Első számításomat keresztül húzta a háború, mert amikor már készen volt a téli szakoktatásunk terve, ránk szakadt a háború s emiatt teljesen elestünk a számításunktól. Most azonban kértem és követeltem a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarától, hogy csináljuk meg* ezt a községgel együtt. A Mezőgazdasági Kamara és a községem is hozzájárult a téli szakoktatáshoz. Én egy jól ismert GS ci vidékemen igen sokat működő tisztviselőt kértem fel tanárnak s a Kamara beleegyezésével lehoztam Orosházára. Még most is ott működik. Télen három hónapon keresztül szakoktatta azokat az 5—10—50 holdas fiukat, akiknek magasabb iskolát végezniük nem volt módjukban. Azt hiszem, a földmivelésügyi minister ur is tud erről, mert ezek a fiuk vizsgát is tettek Orosházán és igen szép eredményt értek el. Ez az; öreg ur, akit Orosházára elhoztunk, ismeri a talaj összetételét, a talajviszonyokat s a klimát, A kormány természetesen nem járult hozzá a költségeihez, ezt mi külön adtuk össze. Ez a dolog igen jól bevált. A kormánynak ez sokkal kevesebbe kerülne, mint a mintagazdaságok felállitása. A télen 62 flu tanult mindennap reggel 9-től déli 12 óráig. Amikor többen látták, hogy ez milyen erediménnyeil végződött, az Öreg urat vitték szépen a kisgazdaságokba ugyanazért a havi három milliócskáért s a Kamarának is éis nekem is tartozik jelentéseket tenni, hogy: most ebben a gazdaságban voltam egy napig, most a másik gazdaságban két napig. Sőt magam is elvitettem az, én gazdaságomba és ott észleli, hogy mi a hiány, mi a hiba, megmondja, hogy: nem jól kezelitek a trágyát nem jól vetettétek a magot, szóval ott is adja a szakoktatást. Én a szakoktatásnak sokkal inkább hive vagyok, mert ez a kormánynak kevesebb költségébe kerül és igen sok olyan tisztviselő van, aki vagy nyugdíjas, vagy valami miatt elvesztette az állását, nagyon derék, becsületes emberek, és meg akarnak élni, de dolgozni már

8 nem tudnak. Hiszen nem kell ezt minden községben megcsinálni. Én «először nemcsak az én községembe, hanem a kerületembe vittem le azt az urat, de felhivtam Gádorost, Tótkomlóst s a környékbeli községeket is, hogy azokat a fiukat, akik magasabb iskolát nem végeztek, nagyon szivesen fogadjuk és csekély fizetésért — minden ember 100.000 koronát fizetett — felvettük a fiukat és három hónapon keresztül állandóan minden nap iskoláztattuk őket, az ünnepek kivételével. Én ezt nagyon megszívlelendőnek találom és újra hangsúlyozom, hogy ez sokkal kevesebbe kerül a kormánynak, mint ha mintagazdaságokat állit fel és igen sok becsületes, jóravaló, a földreform kapcsán kenyerétől elesett tiszttartónak, intézőnek és ilyen embereknek adna kenyeret. Nagy haszna volna belőle magának az államnak is. Kérem a kegyelmes