Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

A nemzetgyűlés 559. ülése 19 amikor à kormány az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot beterjeszti, ezt nemcsak a politikai pártok, nemcsak a pénzügyi és gaz­dasági élet vezető férfiai, hanem az ország­minden egyes polgára,, állás-, rend- és rangkü­lönbség nélkül élénk figyelemmel kiséri. Nor­mális viszonyok között ugyanis a költségvetés gazdaságilag az állam hű tükre. A költségvetés­ből tűnik ki az, hogy mely gazdasági ágazatok fejlődőképesek és kiváltképen, a költségvetés­ből tűnik ki az, hogy a törvényjavaslatot be­terjesztő kormány milyen szociális, pénzügyi, termelési és általában milyen közgazdasági po­litikát kivan követni. Innen is van azután az, hogy a költségvetési tárgyalások rendszerint mélyen járó és széles mederben folyó vitákat vonnak maguk után. Sajnos, még mindig nem élünk olyan normális gazdasági viszonyok kö­zött, hogy az előttünk fekvő költségvetésre rá­mondhatnék, hogy ez gazdasági szempontból egy fejlődésben levő államnak hű tükre, sőt ellenkezőleg, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez nem más, mint egy, a szanálás kény­szerzubbonyába belegörnyesztett, szűk határok és^ keretek közé szorított állami költségvetési előirányzat, (Ugy van! a jobboldalon.) Mindazokat a szigorúan tervszerű korláto­zásokat azonban, melyeket ugy ennek a költség­vetésnek, mint az előző költségvetéseknek ösz­szeállitásánál szem előtt kellett tartanunk, az ország pénzügyi és gazdasági helyzetének kon­szolidálása szempontjából kénytelenek va­gyunk eltűrni. T. Nemzetgyűlés! Legutóbbi költségveté­sünk tárgyalása óta alig négy hónap múlt el. Akkor voltam bátor részletesen ismertetni azo­kat az irányelveket, melyeket tárcám vezetésé­nél követni kívánok. Négy hónap nemcsak nem elégséges ahhoz, hogy egy termelési vagy gazdasági programmot végrehajtsunk, de számottevő eredményeket ezen a téren alig lehet felmutatni. Épen ezért, de meg azért is, mert az előadó ur érdekesen és alaposan ismer­tette az agrárviszonyokat és a mezőgazdasági termelés nehézségeit és viszonyait, én csak rö­vid időre kivánom a t. Nemzetgyűlés szives türelmét igény bevenni. (Halljuk! Halljuk!) • Az lelőttünk fekvő törvényjavaslat úgy­szólván ugyanazok között a keretek között mozog, mint az előző költségvetés; mindössze 7% az, amely a fejlődés szempontjaiból az előt­tünk fekvő törvényjavaslat javára Írandó, amely összegből egy termelési vagy gazdasági programmot nehéz volna megvalósítani. Pro­grammomat nagyobbára a költségvetésen kivül hasznos beruházás címén rendelkezésemre bo­csátott összegből voltam képes kezdeményezni. A iköltségvetés második félévére ezen a címen 14-8 millió aranykorona, vagyis 214 r milliárd korona bocsáttatott tárcám rendelkezésére. Az általános vitában a tárcámat érintő felszólalók általában foglalkoztak a mezőgaz­daság válságával és a mezőgazdasági termé­nyek értékesítésének nehézségeivel. Ezek a nehézségek tényleg fennállanak; ez azonban nem speciálisan magyar jelenség, mert hiszen ez igy van az egész világon, ami azonban nem ment fel minket az alól a kötelesség alól, hogy a kérdéssel foglalkozzunk és azt lehetőleg közelebb vigyük a megoldásihoz. Ezen a téren a kormány két módon tevé­kenykedlhetik. Egyrészt ugy, Ihog.y segítse a termelő érdekeltséget a termés értékesítésének megszervezésében, másrészt pedig, hogy a kül­kereskedelmi szerződések és külföldi kapcsola­tok révén a piacot biztosítsa a hazai termények számára. A termés értékesitésének megszerve­5. évi május %ó 25-én, kedden. 127 zésénél az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében a gabonaértékesitő szövetkezet fel­állítását határozta mel, aminek szintén három célja van. Először az, hogy a kisebb gabona­tételeket a kisebb gazdáktól összegyűjtse s a gabonát, piacképessé tegye, másodszor, hogy erre előlegeket adjon és harmadszor, hogy azt értékesítse. Nem arról van itt szó, amit a lapok irtak és amiről itt már annyit beszéltek, hogy uj tárházakat és nagy állami beruházásokat létesítsünk s nagy összegeket beépítsünk. Itt csak arról van szó, hogy a gabonaraktár-szö­vetkezeteknek háború előtti, békeidőbeli műkö­dését újra folyamatba tegyük. Ennek indo­kául pedig az szolgál, hogy a fővárostól mesz­szebb eső vármegyékből az a panasz érkezett hozzám, hogy az utóbbi években az a gabona­kereskedelmi hálózat, amely békeidőben a gar bona forgalombahozatalát és összevásárlását lebonyolította, teljesen szünetelteti működését és különösen a kisebb tételeket nem volt, aki megvegye vagy ha volt, aki megvette, rend­szerint 25, sőt 30%-os árkülönbséggel vette meg a budapesti árakhoz képest, úgyhogy valóságos kiuzsorázása törtémt kiváltképen a kisebb gazdáknak. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Ezeket a kisebb gazdákat akarjuk szociális szempontból megvédeni a 'kiuzsorázástól és ezért van szükség arra, hogy a gabonaraktár­szövetkezetek működését újra folyamatba te­gyük. Hiszen valami nagyarányú akciót ezen a réven nem tudunk elérni, mert mindössze 3 millió aranykorona az, amelyet a pénzügy­minister úrral egyetértőleg módomban állott az Országos Központi Hitelszövetkezet rendelke­zésére bocsátani. A másik mód a külkereskedelmi szerződé­sek megkötése és a piac biztosítása a termés értékesítése részére. Tarifális szerződéseket kö­töttünk eddig Görögországgal, Lengyelország : gal, Olaszországgal, Franciaországgal, Spa : nyolországgal és utóbb cikkelyeztük be az osz­trák szerződést. Tárgyalások folynak Cseh­országgal, Jugoszláviával, Romániával és Tö­rökországgal. Én különösen az osztrák szerző : déstől várok eredményt, bár túlvérmes reménye­ket nem akarok fűzni ehhez a szerződéshez. (Szeder Ferenc: Ne is!) Erős azonban.a hitem, hogy ha ezek a szerződések mind életbe fognak lépni, gazdasági szempontból előnyösen fogják éreztetni hatásukat mindkét részre nézve, ugy a mi közgazdasági viszonyainkra, mint a ve­lünk szerződésben álló államokra nézve is. De nem elég ma már a piacokat, a lehető­séget megszerezni, hanem arra kell törekedni, hogy az elvesztett piacot vissza is hódítsuk. Különösen a borra gondolok, amelyre nézve a kereskedelem a külföldi vonatkozásokban úgy­szólván teljesen szünetelteti működését, mert hiszen tőkehiány miatt vagy nem tudom mi­lyen okokból, a kereskedelem abszolúte nem fordít gondot erre a kereskedelmi ágazatra. Épen azért kénytelenek vagyunk mi államilag gondoskodni arról, hogy a világhirü budafoki márkával bevezessük a borfogyasztást azokra a piacokra, amelyeken be volt vezetve afliáhöra előtt. Meg kell itt jegyeznem, hogy- azokat az összegeket, amelyek ezen a címen kilátásba voltak helyezve, nem voltam szerencsés meg­kapni és a másfélmillió aranykoronából mind­össze 200.000 aranykorona bocsáttatott rendeld kezesemre, amely összegből Lengyelországban és Ausztriában elárusító- és töltőtelepeket állí­tottunk fel, amelyek igen kiváló eredménnyel működnek. Kilátásom van rá, hogy a további összegeket- is meg fogom kapni, amely esetben ezt az akciót-tovább kivánom folytatni. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents