Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

100 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. jogosultak? Mondja meg nekem a minister ur, hogy miféle hivatalos el^^ásnak lehet az eredménye az, hogy 5—6 biró kezeli egy-egy ilyen földrendező elj ••• ; i kapcsán a házhelyrendezés kérdését, az eredmény azonban mindezideig negativ. Mondja meg nekem a minister ur, hogy mi akadálya van annak, hogy ezek az érdekeltek több mint három évi hivatalos eljárás és instanciázás után sem tudnak hozzájutni a házhelyükhöz? És végül mondja meg nekem a minister ur, mi az oka annak, hogy a város polgármesterének és a városi tanácsnak beavatkozása, sürgetése ellenére mindezideig ott hevernek felhasználatlanul azok az anyagok, amelyeket már három esztendővel ezelőtt vásároltak meg az emberek, abban a reményben, hogy hozzájutnak majd a házhelyhez és építkezni tudnak? Hát nem komikus — ha végeredményében nem volna olyan szomorú — a hivatalos eljárásnak ez a formája, hogy amikor minduntalan hivatalos nyilatkozatok jelennek meg arról, hogy a földreform-elj sal kapcsolatban milyen szépen és nagyszerűen halad előre a házhelyrendezés és egyéb, akkor ilyen jelenségek fordulhatnak elő! Ha sorrendet kellett volna tartani a házhelyrendezés körül, minit ahogyan nem lehetett sorrendet tartani, ugy elsősorban az ilyen exponált helyeken kellett volna gondoskodni arról, — szóval ott ahol nagy vagyontalan munkásréteg van együtt, amely az önök felfogása szerint könnyen izgul, különösen az igazságtalanságok láttára, amit már én teszek hozzá. — mondom, itt kellett volna elsősorban gondoskodni arról, hogy ha már a földreformeljárás során földhöz nem is juthatnak legalább a házhelyekhez hozzájuthassanak az emberek. Több mint három évi eljárásnak az eredménye az, hogy most — igy értesültem róla — az eddigi biró leteszi funkcióját és átadja a helyét ismételten más birónak, aki azután tovább viszi az ügyeket. De ha az eddigi mederben viszi tovább, akkor a békéscsabai földigénylőknek kilátásuk sincs rá, hogy még évek során át hozzájuthassanak a részükre kiutalt házhelyükhöz. Meg kell még kérdeznem a földmivelésügyi minister úrtól és erre nyilt választ szeretnék kapni, hogy akar-e változtatni a mezőgazda,<sági munkások szociálpolitikai viszonyain? Megván-e a. leheltősége az ő felfogása f szerint annak, hogy a mezőgazdasági munkások is valamelyes szociálpolitikai védelemben részesüljenek? Akar-e a minister ur azon a szégyenletes állapoton változtatni, hogy nálunk a mezőgazdasági munkások az egyedüliek, akik abszolúte semmi néven nevezendő szociálpolitikai védelemben nem részesülnek. A minister ur azt fogja nekem mondani, hogy ottt van a Gazdasági Cseléd Segélypénztár, amely fennálló szociálpolitikai intézmény. (Farkas István: Szép kis intézmény!) Én erről az 'intézményről erről a helyről már sokszor nagyon súlyos kritikát mondtam. Ha kritikámat most tompítom, ezt nem azért teszem, mintha már nem találnék ottt olyan anyagot, amely a súlyos kritikára méltó, hanem azért, mert elismerem, hogy valamelyes haladás kétségtelenül tapasztalható ott a: múlt évi állapotokhoz képest. De mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a Pénztár, amely annakidején a mezőgazdasági munkások széles rétegében a kolduspénztár elnevezést kapta, megközelítette a békebeli állapotokat a tekintetben, hogy a kifizetett 1 korona segéyt most már valorizálva fizeti, altalajban a segélyt és a járadékot valorizálva adja. De amit hangsúlyoztam mindenkor. az

+ most is hangsúlyozom, hogy ez a Pénztár nem öleli fel a mezőgazdasági munkások egyetemét és különösen nem közelíti meg a szociálpolitikai védelemnek azt a mértékét, amely sovány szociálpolitikai védelmet az ipari munkások élveznek, mert betegség esetére nem biztosítja a mezőgazdasági munkásokat és egyébként is csak a gazdasági cselédekre kötelező a biztosítás. Kijelentem mindjárt, hogy a cséplőgépeknél alkalmazott csoportmunkásokra is kötelező a biztositás. De az én elgondolásom szerint a mezőgazdaságii

1 szociális védelem terén legalább azta minimumot meg kell adni a mezőgazdasági munkásoknak is, mint amit az ipar munkások kapnak éis e tekintetben még nagyon messzire jár ez az intézmény attól, amit az 1907 : XIX. te. az íipari munkások részére biztosit. Én tehát szeretném — ismételten mondom, — azt a nyilt^ kérdést a földmivelésügyi minister úrhoz intézni, akar-e és mikor akar ezen a téren valamit csinálni, megvan-e az ő felfogása szerint a lehetősége annak, hogy a mezőgazdasági munkások lis biztosíttassanak betegség és baleset esetére és hogy ez a biztositás a mezőgazdaságnál foglalkoztatott munkásokra is kötelező legyen. (Mayer János földmivelésügyi minister: Már kész a javaslat!) Szóvá kell még tennem a mezőgazdasági munkások jogviszonyainak szabályozását is. A mezőgazdasági munkások jogviszonyait az 1898:11. te. szabályozza. Ez a törvény annak idején meglehetős ellenhatást szült a mezőgazdasági munkások körében (Farkas István: És nagy reakciót jelentett a szabadelvű érában!!), különösen a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a munkabér körüli minden megmozdulás! lehetőségét drákói szigorral fojtották el. Most nem ezt a részét nézem a kérdésnek, hanem azt a részét, amely a mezőgazdasági munkások pörös ügyeire vonatkozik. Ennek a törvénynek alapján a mezőgazdasági munkások pörös ügyeikben elsőfokon a szolgabíró hatásköre alá tartoznak, elsőfokon a szolgabíró Ítélkezik, másodfokon a vármegye, harmadfokon pedig a földmivelésügyi minister. Ha a mezőgazdasági munkásnak peres ügye támad a munkadójával, akkor nagyon fontos érdiekek fűződnek ahhoz, hogy az a peres eljárás gyors és igazságos leg-yen. Ha a 'belügyi tárca költségvetésénél beszéltem volna, rámutattam volna arra a pártoskodásra, melyet a szolgabírák sokszor hivatalos ténykedésükben is gyakorolnak. Minthogy azonban a belügyi tárcánál erről nem beszéltem, itt érintem ezt a kérdiást. A másik lényeges része a dolognak az, hogy még ezek az Ítéletek is sokszor évekig elhúzódnak, ab'ban a hivatalos labirintusban, amey megindul a szolgabírói hivatalon s a vármegyén keresztül a földmivelésügyi ministerhez és vissza. Nem volna-e célszerű, földmivelésügyi minister ur, gondolkozni azon a kérdésen, hogy a mezőgazdasági munkások jogviszonyait szabályozó törvényt az időknek és a kor követelményeinek megfelelően megreformáljuk? Nem volna-e célszerű azon a kérdésen gondolkozni, hogy a mezőgazdasáari munkások is g'yors és ligazsásros ítéleteket kaphassanak, olyan birói szerv felállítása vagy 'bevonása utján, amelynek pártossága kevésbé állanitható meg, mint a szolgabiráké, akik a mezőgazdasági munkások ügyeiben Ítélkeznek? T. Nemzetgyűlés! A részletes tárgyalás során úgyszólván minden egyes tételnél el fogom majd mondani véleményemet. Most csak annak megállapítására szorítkozom, hosv a költségvetés meglehetősen szűk, de még ebheö