Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

92 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926, Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Éveken át ismételten szóvá tettem itt a nemzetgyűlésen a magyar kisebbségeket ért sérelmeket, melyeket az elszakitott részek különböző államai részéről a magyar kisebbségekkel szemben bizonyos következetességgel és céltudatossággal követtetnek el. Ismételten beszéltünk arról, hogyan lehetne ezeket a szenvedéseket, a magyar kisebbségek helyzetét orvosolni. A magyar politikai élet egész iránya és a nemzetközi konstelláció Trianon után belevitte az országot az önként vállalt Trianonba, a szanálási megállapodásokba és ezek után a kisebbségek számára nem maradt más ut, mint a Népszövetségen keresztül való tárgyalások és orvosságkeresés útja. Az eltelt esztendők meggyőztek engem arról, hogy a kisebbségi kérdésekben semmi, die semmiféle eredményt a Népszövetségen keresztül elérni nem lehet. Épen ezért nem is untatnám a t. Házat azzal, hogy egy magyar kisebbségi üggyel foglaljam le idejét. Egyesegyedül les kizárólag azért teszem szóvá a mostani ügyet, mert itt egy novum áll előttünk. Nem az elszakitott résziek állampolgárainak ügyéről van szó, hanem egy kifejezetten és kétségtelenül magyar állampolgárnak Csehszlovákiában törtátnt meghurcoltatásáról, bebörtönöztetéséről és súlyos üldözéséről. (Halljuk! Halljuk! job'bfelől.) Ez az ügy talán jelentéktelen, mert amikor ezer és százezerszámra pusztul a magyarság az elszakitott fészekén túl, akkor ha egy viruló magyar élet talán elpusztul az elnyomó hatóságok rettenetes önkénye alatt, ez az eset önmiagálban véve bármily tragikus legyen is, minket ma már — merem mondani — úgyszólván alig érint, mert megszoktuk ezeket a kérdéseket. (Felkiáltások jobbfelöl: Sajnos!) Ma már tudjuk, hogy ebben az elbánásban van a magyarságnak része, azonban jellemzőnek tartjuk és jogi szempontból különösen fontosnak, mondhatnám szinte példátlannak tartjuk, hogy most már nemcsak saját kisebbségeikkel, hanem magyar állampolgárokkal szemben is olyan eljárást engednek meg maguknak, mint amilyent itt is leszek bátor elmondani. A tényállás röviden a következő: Valasek József budapesti joghallgató felsőmagyarországi, ipolyszalkai születésű fiatalemlber a szülei látogatására Ipolyszalkára óhajtott utazni, miután öt élv óta szüleit már nem látta. Öt éven keresztül nem tudbtt odautazni, mert magyar állaimpolgárságának ügye csak most 61.228/1926. szám alatt ismertetett el a belügymi nisterium részérő] és ezért utlevélnehézségiek miatt időközben Csehországba utazni nem tudott. Valasek megkapván optálási kérvénye alapján a végleges magyar állampolgárságot, jelentkezett a csehszloválk követségen, ahol szabályszerű vizumot adtak néki, magyar állampolgárságát elismerték eis kijelentették: nyugodtan utazhatik Ipolyszalkára. Ez a Valasek József március hó 28-ikán érkezeit haza, és április 1-én minden előzetes meghallgatás nélkül a csehek letartóztatták és Párkányra vitték, ahol fogságba vetettek őt az oltani katonai barakkban. (F. Szabó Géza: Barbárság:) Kilenc napon keresztül egyáltalában nem közölték vele még a vádat sem, azt sem közölték vele, hogy milyen indokolással és miért tartóztatták le. Néhány napon kérésziül fűtetlen ós nedves fog-házban étlen-szomjan tartották s fekete kávénál egyebet három naévi május hó 8-án, szombaton. pon keresztül nem adtak neki enni ós mikor azután egy hét multával ennek a fiatal Valasek Józsefnek régi tüdőcsucshurutja igen veszedelmes formák között kiújult, csak annyit engedtek meg, hogy hozzátartozói élelmet küldhessenek be neki a fogházba. Április 9-ikén végre közölték vele a vádat és a vád teljesen hihetetlenül hangzik: Valasek Józsefet, Valasek Kálmán helyett tartóztatták le. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Valasek Kálmán testvére Valasek Józsefnek és mint vámőrfőhadnagy a cseh szlovákoknál, ugylátszik, kevésbé kedvelt személyiség lévén, Valasek Józsefet tartóztatták le Kálmán helyett, holott Valasek Kálmán fényképe és személyleirása a cseheknek rendelkezésére állván, könnyen meggyőződhettek volna a személycseréről és 9 nap alatt mindenesetre alkalmuk nyílott arra, hogy meggyőződjenek a tévedésről. Valasek József hivatalos bizonyítvánnyal, még pedig ugy az ipolyszalkai, mint a párkányi községi elöljáróság hivatalos bizonyítványával igazolta, hogy ő nem Kálmán, hanem József és igy a csehek által körözött egyénnel nem azonos személy. Ennek ellenére Valasek Józsefet nem bocsátották szabadon, hanem most már változtatva a jogcímen, illetőleg az ürügyön, Valasek Józsefet mint katonaszökevényt tartották tovább fogházban. (Zaj.) Valasek József katonai ügye a következőképen áll: Valasek József 1922-ben soroztatott be a csehszlovák hadseregbe. Akkor még cseh állampolgár volt, de miután Magyarország javára már akkor optait, ennek következtében tanulmányainak folytatása címén szabadságot kért a csehszlovák hatóságoktól és azt meg is kapta, amely szabadság neki azután egy esztendő múlva további egy évvel meghosszabittatott. Időközben Valasek József a belügyministerium részéről megkapta az állampolgárság ideiglenes elismerésére vonatkozó okiratot. Ennek következtében most már nem vonult be Csehszlovákiában katonának, hanem megvárván végleges állampolgárságának elismerését, ami az elmúlt télen be is következett, letette a magyar állampolgári esküt. Az ügyirat átment a csehszlovák követséghez, amely rávezette az ügyiratra azt, hogy Valasek József töröltetik a csehszlovák állampolgárok sorából. Ezek után utazott vissza Csehszlovákiáb EL Si csehszlovák követség vízumával, vagyis annak hivatalos elismerése után, hogy ő megszűnt csehszlovák állampolgár lenni és kizárólag magyar állampolgársága jöhet tekintetbe. Annak ellenére, hogy Valasek Józseffel szemben ilyenformán semmiféle módon a katonaszökevénység vádja a csehszlovák hatóság részéről nem hozható fel, mert hisz annakidején, amikor besoroztatott, szabályszerűen halasztást kért a katonai szo^álat teljesítésére, azt meg is kapta szabályszerűen és csak akkor nem vonult be. mikor a magyar hatóság részéről magyar állampolgársága hivatalosan elismertetett, vele szemben, mint katonaszökevénnyel szemben meeindittatott az eljárás és Valasek Józsefet most már átkisér+ék Párkányról a pozsonyi hadosztálybiróság foa-há7ába, ahol f. évi április 27-ikén meg is tartották Valasek József üs-yében a főtárgyalást. A pozsonyi hadosztálybiróság azonban az ügyben Ítéletet nem hozott azzal az indokolással, hogy a csehszlovák állam kötelekéből való elbocsátását tanúsító iratok nem voltak még beszerezhetők, azonban nevezettet szabadlábra helyezni