Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A neniBetgyülés 547. ülése 1926. ő embertársa került! Ez a szolgálati fegyelmet és a szolgálati odaadást is aligha fogja növelni. Én a Máv.-nál épen azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy a Máv. alkalmazottai a nyugdijkérdésban tanusitott szűkmarkúság miatt, nemkülönben a fizetések alaesonysága miatt is — nem akarom őket gyanúsítani — de bizonyos, hogy épen ,'csak a kötelességüket teljesitik és azontúl semmit. Már pedig tudjuk, hogy a vasúti forgalomnál nem elegendő csupán a kötelességnek teljesitése. Tudjuk, hogy a Délivasut osztrák vonalait pl. éveken át meddőségre kárhoztatta az a körülmény, hogy az ott alkalmazott vasutasok nyomorúságos fizetésük miatt szigorúan csak azt a kötelességüket teljesítették, amit a szolgálati szabályzat előirt, ez pedig a vasutat előbb utóbb sirba viszi. Azt hiszem, ezt meg kell akadályozni. A Máv. alkalmazottainak szellemét ma még nem rontotta meg az anyagiaskodás, ma még hiven teljesitik kötelességüket, amennyire tudják teljesiteni, de ne tessék elfelejtenni, hogy örökké ez az állapot nem fog tartani. Minél tovább késik a nyugdíjkérdés rendezése, annál károsabban hat ez vissza a tényleges személyzetre, mert ez látva elaggott társainak nyomorúságát, nem fog olyan kedvvel és ambicióval dolgozni, mint aminő kedvvel és ambícióval a vasúti szolgálatot teljesiteni kell. Itt van azután a forgalmi személyzetnél a kény szernyugdíj ázás, ami azt jelenti, hogy aki leszolgálta a szolgálati szabályzatban előirt idejét, azt nyugdíjazni lehet. De nem mindenkit nyugdíjaznak, hanem itt is a protekció, a befolyás érvényesül. Ez együttvéve mind hat a tényleges személyzet szellemére, és ha a kormány ezen az állapoton nem segit, ha a Máv. igazgatósága nem fog nagyobb figyelmet tanúsítani az alkalmazottak kivánságai iránt, akkor megjósolhatom, itt is bekövetkezik az az állapot, amely bekövetkezett Ausztriában és amely ott a déli vasútnak majdnem végromlásához vezetett. Itt is azt fogják mondani az alkalmazottak, ha a kormánynak és az államvasút igazgatóságának mindegy, akkor nekünk is mindegy lesz, annyit végzünk, amennyit a szolgálati szabályzat előir, többat nem vagyunk kötelesek végezni, többre nem kötelezhetnek bennünket. Ha pedig csak ennyit végeznek, nagyon hamarosan be fog következni a magyar államvasutak végleges csődje. Ebből a szempontból is rendkívül fontos volna ennek a nyugdíjkérdésnek rendezése. Van a magyar államvasutaknak még egy fájó pontja, amelyről pár szóval szintén említést teszek. Ez a műhelyszemélyzet kérdése. A műhelyszemélyzetnél az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy azok a különböző egyesülések, amelyek az egyes műhelyek területén alakulnak, és amelyek mind nagyon helyesen és okosan, már az egyesület érdekében magasrangu vasúti tisztviselőket választanak meg elnöknek, bizonyos protekcióban, bizonyos előnyben részesülnek azokkal szemben, amelyek nem ilyen ügyesek. Például akár Szombathelyen, akár Szegeden, akár Budapesten nézzük, a vasúti főműhelyekben alakulnak sportegyesületek, főképen footbalegyesületek és ezek elnökeiül természetesen magasrangu államvasuti muftit választanak, aki tetszeleg abban, hogy ő ennek a sportegyesületnek vezetője. Ezek a sportif jak, akik ott labdát rúgnak, vagy egyébként tevékenykednek a sportban, előnyben részesülnek azokkal szemben, akik ilyen kategóriába nem esnek bele. Ugyanaz a helyzet a dalárdáknál is, vagy a többi bugylibicskás egyesületeknél, amelyek a Máv.-nál alakulnak, Ennek az abuzusnak véget kell vetni. A vasúti szolgálatban minden ember egyforma, minden embert egyformán kell értékelni. Ha megfelel munkájaér?' május hó 8-án, szombaton. ft nak, meg kell tartani, ha nem, úgyis elbocsátják, de azért, mert valaki nagyon szépen rúgja a goolt a kapuba, vagy nagyon jól kivágja a magas c-t, vagy kibömböli a kontra c-t, vagy jól tud kuglizni, azért még nem lehet előnyben részesíteni azzal a munkással szemben, aki nem ilyen ügyes és nem ért ilyenekhez. Ezt voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. Főképen a nyugdijkérdés rendezését sürgetem, mert a mai állapot káros és veszedelmes befolyással van a meglévő személyzet gondolkozására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés ! Amikor ennek a költségvetési tételnek indokolását nézzük, találunk ott különféle címeket és többek között azt látjuk, hogy a 18. rovat alatt pályaszinbeni útátjárók kiküszöbölése céljából fel van véve 46.400 pengő. Amint látom, azt mondja az indokolás, hogy e rovatban csupán a felsőgallai útátjáró befejező munkái és a füzesabonyi gyalogfelüljáró építése irányoztattak elő. Mindamellett, hogy ez kis összeg, és csak két ilyen átjáróról van szó, mégis felvetődik bennem a gondolat, vájjon nem volna-e szükség arra, hogy több ilyen égető problémát, amely ezzel kapcsolatos, a Máv. előbb utóbb megoldásra juttasson. Ebben a pillanatban nem tudom azt, hogy például a főváros körül lefektetett pályatestet keresztező útátjárók felemelése, vagy a pálya sülyesztése, rendezése tulajdonképen kinek hatáskörébe tartozik. Értem ezalatt a következőket. A. Kőbányai-uton, ha Kőbányára akarunk menni, sokszor negyedórákig az egész fővárosi forgalom meg van akasztva azért, mert a vonatátjáró egy színben van az úttesttel. Ha a Kerepesi-utra megyünk, a Ferenc József laktanyánál, ahol villamos is keresztül jár, ott is sokszor negyed- vagy félóráig fel van függesztve a forgalom. Ugyanez a helyzet a Thököly uton végig, az Erzsébet királyné-uton és körül egész Pesten. Egy egész sereg ilyen átjárót kellene végre-valahára vagy felemelni, vagy lesülyeszteni, hogy a kocsiforgalom, a belső városi forgalom ne akadjon fel. Nem találjuk azonban sem az előző költségvetésekben, sem ebben a költségvetésben nyomát sem annak, hogy ilyen irányban történnék valami. Én ebben a pillanatban semmi esetre sem keresem és kutatom, hogy kinek a kötelessége ezeknek az útátjáróknak rendezése. Valószínűnek tartom, hogyha nem is az államvasutak kötelessége, de valamilyen kötelesség mégis csak hárul a Máv.-ra is, hogy az átjáró kérdését végre megoldják. Ez a kis összeg persze, valószínűleg nem elegendő, mert hiszen ez kifejezetten két kis állomás átjárójának céljára van felvéve, minden esetre kénytelen vagyok azonban reklamálni a főváros közlekedés fejlődésének szempontjából is, hogy végre-valahára történjék gondoskodás, hogy ezeken az utakon a földszinti átjárók kérdését oldják meg, mert lehetetlen állapot az, hogy most már jóval a háború után, amikor a közmunkák hiányát is sérelmezzük, amikor tényleg volna mit csinálni, ilyen legfontosabb kérdéseket kikapcsoljanak ha költségvetésből. Ha már szónál vagyok, meg kell említenem egy kevésbé fontos kérdést, de a mindennapi életnek és különösen Pest környéke személyforgalmának nagyon lényeges kérdését, amelyet tegnap egyik t. képviselőtársam felemiitett ugyan, de amelyet még egyszer hangsúlyozottan a minister ur figyelmébe kell ajánlanom. A minister urnák van annyi befolyása a Máv.-ra, hogy az ilyen kis kérdések elintézését egészen bizonyosan eredménnyel tudja szorgalmazni. Nevezetesen a következőkről van szó. Külföldön akármelyik or-