Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
64 À nemzetgyűlés P47. iáése Ï926, kivül a szocialisták is segítik tönkretenni. Ezt azonban csak mellékesen mondom. Teliát rendkivül bőkezűek vagyunk, amikor szavakról van «zó, de amikor tettekről van szó, akkor látszik, hogy mennyire szűkmarkú a kormányzat, az ipari oktatás tekintetében, amely pedig alapja az ipar fejlődésének. Már több ízben megmondottuk szociáldemokrata oldalról, hogy az a törekvés, mely az urak egy részét áthatja, — tisztelet a kivételeknek — nevezetesen, hogy Magyarországot lesülyesszék agrárállammá, egyszer rendkivül erősen meg fogja magát bőszülni, mert hiszen egy agrárország azokat a terheket, amelyekkel ennek az állami apparátusnak fentartása jár, egyszerűen nem birja el, és amilyen mértékben sorvad az ipar és kereskedelem, olyan mértékben sorvad az adózás lehetősége is, már pedig ez egyidejű az egész állami apparátus kényszerű elsorvadásával. Amikor ipari oktatásról beszélünk, egj kis analógia nem fog ártani. A hadügyi költségvetésben a képzőintézetekre fel van véve 2,569.486 pengő. A hadügyi képzőintézetek, vagy hadügyi jellegű képzőintézetek fentartása tehát még mindig fontosabb, mint az egész ipar és kereskedelem, mert hiszen a kereskedelmi és ipari szakoktatásra még csak megközelitő összeget sem áldoznak. Kell, hogy erre is legyen pénz, ha van az országnak kereken 2 és fél millió pengője a katonai alreáliskolák, főreáliskolák fentartására, melyek a végén mégis csak improduktiv elemeket küldenek ki a világba, habár esetleg hasznosak lehetnek valamikor. (Szilágyi Lajos: Nincs katonai alreáliskola!) Valamilyen katonai képzőintézetnek mindenesetre kell lennie, de ott semmiféle mesterséget nem folytatnak, semmiféle praktikus foglalkozást nem űznek, s ha ezek kijönnek a világba, őszintén szólva a közgazdasági terminológia szerint, az eltartottak osztályába tartoznak, nem pedig az eltartók osztályába. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a destrukciói) Márpedig nekünk az a fontos, hogy az eltartók osztálya gyarapodjék, mert akkor az eltartottakat jobban lehet eltartani, jobban lehet dijazni. Ebben az irányban, bár az idei költségvetésben semimit sem lehet csinálni, mert hiszen post festa volna az egész 'beszéd, mégis felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy amikor együtt méltóztatnak lenni a ministertanáeslban és a honvédelmi minister megint jön azokkal á horribilis követelésekkel, ne méltóztassék meg-fel edkezni arról, hogy a produktiv elem gyarapodása legalább van olyan fontos érdek, mint a polgári 'középosztály s a főrendi osztály, illetve föl db ir tokososztály gyermekeinek katonai intézetéiben való neveléíse. Egy másik dolog, melyet az igen t. minister ur figyelmébe vagyok bátor ajánlani, egy kerámiai ipari szakiskola felállítása. Azok a t. képviselőtársaim, akik a vidéki vásárok iránt érdeklődnék és akik ennek néprajzi különlegességeit tanulmányozzák, évek óta elszomorodott szívvel látják, hogy a legspeciálisabb magyar iparág, amely a honfoglalás idején már meglehetősen virágzó iparág volt: a gölöncsér ipar mindinkább visszafejlődik, elsorvad. Aki 30 évvel ezelőtt látott egy debreceni, kecskeméti vagy ceglédi vásárt, vagy akármilyen dunáintúli vásárt és megnézi ma, az kénytelen elszomorodott szívvel látni, hogy a réigi fazekasipar remekműveit kiszorítják a Csehországból származó egyszerű fayenceárak, az emailedénye'k, főként pedig az aluminiuimedények. Azokat az edényeket ma már évi május hó 8-an, szombatod: mind kevesebb mértékben használják, ennélfogva ez az iparág visszafejlődött. Van azonban ennek az iparágnak néhány rokoniparága, amelynek iparosifjuságát érdemes kinevelni. A műipari kerámia az iparművészeti iskolában elég figyelemreméltó eredményeket tud felmutatni, és örömmel látjuk Budapest kirakataiban, hogy ezek a kerámiák lassan-lassan kiszorítják a dán, szász és egyéb kerámiai remekeket. Ipari célokra szolgáló kerámiai anyagot azonban vajmi keveset készítenek. És itt legyen szabad a minister ur figyelmét egy körülményre felhívnom. Magyarországiba rengeteg sok üvegáru jön be Csehországból, amely üvegárut a konzervgyártásnál használják fel. A kecskeméti konzervgyár, az Qceán-gyár, a Weisz Manfréd-gyár a gyümölcskonzerveket és gyümölcsizeket túlnyomórészíben üvegekben teszi el. Ezeket az üvegeket nem itt az országban gyártják, hanem Csehszlovákiából hozzak be. Ezzel szemben Anglia, amely sokkal inkább megengedhetné magának azt a luxust, hogy üvegeket hozzon be 'konzervcélokra, túlnyomórészben, kő-, agyagedényeket használ erre a célra, ami célszerűbb is, mert a napfény nem árt az agyagedényben levő konzervnek Hazánkban azonban ezt nem lehet beszerezni, mert ilyen kőagyaggyár nincs, annak ellenére, hogy meg volna a nyersanyag, talán még a szükséges munkásszemélyzet is, de a gyakorlat és oktatás hiányában ezzel igen kevesen foglalkoznak. Egyetlenegy gyár van az országban, amely ezzel foglalkozik, a Zsolnay-gyár, amelynek teljesitőképessége azonban csekély, ipari célokra alig tudja a gyártmányait felhasználni, inkább műipari cikkekre vetette magát, mert ez számára rentábilisabb. Itt van azonban a diósgyőri vasgyár. Ennek van egy óriási agyagfeldolgozó telepe, mert hiszen egy vasgyárban szükség van erre; itt gyártanak kvarctéglákat és elég magasfoku agyagárukat. Az egész környék tele van nagyon jó agyaggal és kaolinnal; onnan már vittek is ki kaolint és megállapították, hogy az igen jó minőségű. Szerintem nem kerülne nagy költségbe, ha, a diósgyőri vasgyár függelékéül létesülne egy kerámiai szakiskola vagy akár Pécsett létesítenének egy ilyen szakiskolát, hiszen nekem nem a hely a szívügyem, hanem ennek az iskolának felállítása, amely iskolában nevelnék azokat az iparosokat, akik a jövőben hivatva volnának ilyen cikkeket kéfiziteni, Mondom még egyszer, mi szegény ország milliókat áldozunk azért, hogy kőkorsókat, tűzálló kőedényeket vásároljunk a konzervgyártáshoz, milliókat áldozunk azért, hogy a vegyészeti gyárakhoz szükséges kőagyagárukat az országba behoznak, holott ugyanezek az anyagok, amelyek ezek készítéséhez szükségesek, az ország belsejében is találhatók. Ez növelné azoknak az iparosoknak számát, akik szorgalmukkal, tudásukkal, kereskedelmi ügyességükkel a külföldi árukat ezen cikkekben fokozatosan kiszoríthatnák a piacokról és emellett meg volna az az előnyük is, hogy a magyar gazdaközönségnek, főkép a magyar kisg-azdának, aki szintén a piacon veszi ezeket a gölöncsérárukat, ízlését is megjavítaná egy kissé és nem kellene azokat a barbár edényebet, barbár bazári szemetet vásárolnia, amelyeket ma a piacon kap. Bátor vagyok a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy a kerámiai szakiskola felállítása iránt az érdekeltséggel együtt a szükséges lépéseket mielőbb méltóztassék megtenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
