Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

À nemzetgyűlés 547. ülése Í926. latunkat. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Az összegre vonatkozólag nem! Hogy lehet ezt másként magyarázni?) Igenis összegről volt szó. Azt mondotta a_ minister ur, hogy annyiban teszi magáévá a javaslatot, hogy az nem a folyó költségvetési évre, hanem a következőre vonatkozik. Én ezt igy értelmeztem s azt hiszem, mindenkinek, aki helyesen akarja értelmezni a dolgot, így kell értelmeznie, mert másként nem lehet. Épen azért csodálkozom azon, hogy a második rovatnál, a dologi kiadásoknál a múlt évi összegnél 158 pengővel kevesebb van előirányozva. Ez azt jelenti, hogy a dologi kiadások terén alig lehet megtenni azt is, ami az elmúlt költségvetési évben még lehető volt. Nem kivánom módositó javaslatomat bővebben indokolni, csak ismételten felkérem a nemzetgyűlést arra, hogy előbb emiitett indokaim alapján, amelyeket Rothenstein t. képviselőtársam még megszaporított, méltóztassék belátni, hogy szükség van az összeg növelésére, és bár az 1. rovatnál elvetették módositó javaslatomat, a 2. rovatra vonatkozó módositó javaslatomat el lehet fogadni, mert ilyen módon kiküldetésekre s egyéb dologi kiadásokra nagyobb összeg jut és legalább ezen a téren lehet jobban szolgálni az iparfelügyelet ügyét. Elnök: Szólásra következik? Bodő János jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólínii (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom

t A kereskedelemügyi minister ur kiváln nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az a megetákaritás, amelyet képviselőtársam ennél a rovatnál kifogásol, arra vezethető vissza, hogy a kerületi hivatali állami épületben tudtuk elhelyezni, ez tehát a kiküldetésekre nézve semmi néven nevezendő hatással nincs. A kereskedelemügyi tárcánál mi általában a legkövetkezetesebben arra igyekeztünk, hogy a hivatalokat lehetőleg* állami épületeikbe vonjuk össze. Ezt megiehetős sikerrel meg is tudtuk tenni ós a kerületi hivatalt is sikerült behoznunk a központi épületbe. Ez a magyarázata annak, hoigy itt megtakarítást tudtunk! elérni, ez azonban — mint mondtam — a kiküldetésekre! semmiféle kihatással nincs, s ezért kérem a rovatinak eredeti összegben való megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következük a határozathozatal. A 2. rovattal szemben Kabók Lajos képviselő ur módositó indítványt adott be, amely az eredeti szöveggel ellentétes. így a kettőt szembe fogom állítani egymással. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 8. cím 2. rovatát eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Kabók Lajos képviselő ur módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat,, akik az eredeti szöveget fogadjiáik el, sziveskedjeneki felállani. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés az eredieti szöveget fogadta el s így Kabók képviselő ur módositó indítványa elesik. Következik: Bevétel. Rendes bevételek. Bodó János jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. Grőzkazánviz&gálati eljárási díjak, kincstári illetékek és eigyéib bevételek 330.400 P.« Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegjm (olvassa): »9. Cím. Ipari és| kereskedelmi szakoktatás. Kiadás. Rendes kiadások!. 1. Rovat. Személyi járandóságok 848.277 P.« — Szabó Imre! évi május M 8-án, szombaton. 6i Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A 9. cím alatt felvett és az ipari és kereskedelmi szakoktatásra előirányzott összegekre nézve nincs módositó javaslatom, nem kivánom ennek az összegnek 'felemelését, még kevésbé leszállítását. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban meg 'kell jegyeznem azt, hogy nem az a 144.431 pengő többlet az, ami miatt felszólalok, hanem az a kérdés, amelyet ezzel a címmel kapcsolatban feltótlenül szóvá kell termeim. Nevezetesen az állami ipari oktatást nem kifogásolom, hiszen látszik, hogy ezen a térem az ntóbbi években valami kis fejlődés mutatkozik. Azt sem akarom kifogás tárgyává tenni, hogy a tanítás ezekben az ipariskolákban túlságosan elméleti éls kevésbé gyakorlati; mert hiszen azok a .növendékek, akik ezekhői az iskolákból kikerülnek, a gyakorlati életben majd ugy is pótolják azt a hiányt, amely a túlságosan elméleti oktatás következtéiben gyakorlati tudásukban mutatkozik. Szóvá kell tennem azonban azt, hogy bár az állami szakipari oktatás mutat is valami kis fejlődést az ntóbbi években, ehhez a szakoktatáshoz nem juthat hozzá mindem ember. Nagyon körülményes és nagyon nehéz, különösen az egyszerű munkásemberek gyermekeinek hozzájutni ehhez. Pedig azok az ipari munkások, akik a műhelyben tanulták meg mesterségüket, akik mint gyakorlati iparostanoncok kerültek ki az életbe, ebben az őrült nagy versenyben, amelyet a Világ ipari fejlődésében kapcsolatban látunk, szintén szükségét éírzik _ annak, hogy a tanonoóvek után ők is pótolják azt, amit a tanoncéveik vajmi mostohán nyújtottak részükre. Az u. n. felnőttek részére rendezett tanfolyamokat sürgetem ezzel a címmel kapcsolatban, még pedig nem olyan értelemben, mint ahogy azt a bürokrácia elképzeli. Itt Budapesten és Budapest környékén vagy olyan vidéki városokban, ahol vannak ilyen szakirányú ipariskolák, — pl. Szegeden és máshol — sikerült a felnőttek oktatását belekapcsolnunk az ottani ipariskolai személyzet munkálkodása körébe, s ott rendelkezésünkre állott maga az ipariskola az ő vezetésével, tanári karával, helyiségeivel és egyéb felszerelésével. Szükségesnek tartom azonban szóvá tenni, hogy mig néhány város szerencsés munkássága ilyen módon hozzá tud jutni a tanulási lehetőségekheZj addig egész sereg ipari munkás van az országban, akinek nincs módja erre. Ezek a munkások ugy iparkodnak magukon segíteni, hogy szereznek valahol egy kis helyiséget; rendszerint meg szokták kérni az ottani iskolák vezetőit, hogy engedjék át részükre az iskola helyiségeit, de ez a legtöbb esetben akadályokba ütközik. Meg kell mondanom, hogy a vidéki közigazgatási hatóságok gördítik ez elé a legtöbb akadályt, ugy vélvén, hogy a munkás még akkor is politizál, ha tanulni akar. Ilyen körülmények között azután nem egyszer megtörtént velünk, hogy jó, becsületes szándékú munkálkodásunk meddővé vált, mert a közigazgatási hatóság gyülésezés jellegűnek nyilvánította az ilyen összejöveteleket és a szakoktatást sem engedte meg, úgyhogy ezek a munkások szorgalmuk, törekvésük ellenére is elestek a tanulás lehetőségétől. Ezzel a címmel kapcsolatban tehát arra kell kérnem a kereskedelemügyi minister urat, legyen szíves figyelmeztetni ministertársait, s elsősorban a kultuszminister urat arra, hogy alájuk rendelt hatóságaikat utasítsák vagy kérjék fel, — ha máskép nem megy — hogy adjanak helyiséget ezeknek a törekvő munkásoknak, hogy ilyen szakirányú tanfolya-