Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 54.6. ülése 192* amelyet a vita folyamán 5—6 izben is felvetettek, tulaj donképen már bennfoglal tátik ebben a budgetben. Tovább menve a közmunkák kérdésére, amelyről szintén ismételten volt szó a vita foiyamán, szóba került az, hogy ezek a munkák aránylag csak nagyon csekély keretekben adattak ki. Én kizárólag saját tárcám adatait emlitem meg. A kereskedelmügyi tárcánál a most folyó 1925/26-os esztendőben összesen 750 milliárd koronányi munka adatott ki. Ez nem azt jelenti, hogy ezt az egész 750 milliárd koronát tényleg kifizettük, hanem azt jelenti, hogy ezek a munkák tényleg folyamatban vannak, megrendelésük kiadatott ; lehet, hogy egy részük még nem nyert teljesen befejezést — amint előbb mondottam az utakra vonatkozólag — de június hó végéig, mindenesetre egészen rövidesen már befejezést nyernek. Egymagában az államvasutaknál egyrészt inveszticiókra, másrészt pedig a vagonpark rekontsrukciójára kiadtunk tényleg összesen 420 milliárdot, a postánál összesen 210 milliárdot, — itt valamivel kevesebbet, mint amennyi a budgetben be volt állitva, mert a budapest-bécsi kábel munkálatai amelyet egyidejűleg kell megcsinálni Ausztriában és Magyarországon, kissé lassabban haladnak, ugy hogy itt nincs az egész munka kiadva s ezért mondtam csak 210 mílliárdott, ami a már tényleg kiadott munkának felel meg — az utaknál pedig körülbelül 170 milliárdot, ugy hogy mindent összeszámítva, kiadtunk a kereskedelemügyi tárcánál össesen 750 milliárd horonányi munkát. Ennek jórésze ipari munka, egy része azonban földmunka. Mindenesetre olyan tekintélyes összeg ez, amely a háború előtti időkhöz viszony itva és az akkori budgetadagokat összehasonlítva mostani budgetünk adataival, inkább többnek, mint kevesebbnek mondható. Hogy ez az összeg, illetőleg ennek hatása a gazdasági életben nem jelentkezik kellően, ez csak azt mutatja, hogy bár ilyen nagyösszegü beruházásokat tudunk csinálni, gazdasági életünk mostani helyzetében ez még mindig nem elegendő, s ez épen azt mutatja, hogy magukban azok a munkálatok, amelyeket az állam ad ki, sohasem lehetnek elegendők az egész gazdaságnak megfelelő mozgásbahozatalára. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) A kereskedelmi kamarákkal kapcsolatosan a soproni és győri kamarákra vonatkozólag szóba került az, hogy Mosón megye Győr megyéhez csatoltatván, kertskedelmi kamarája se maradjon meg Sopronban, hanem Győrhöz tartozzék. Nekem is ez a véleményem már csak azért is, mert ennek a vidéknek pénzügyi igazgatása szintén Győrben van. A tárgyalások a belügyi tárcával még nincsenek véglegesen befejezve és épen ezért nincs is módomban az erre vonatkozó határozati javaslatot a magam részéről elfogadásra ajánlani. Én azonban mindenképen azon vagyok, hogy a kérdés megoldása ilyen módon történjék. Szó volt a béregyeztető bizottságok kérdéséről, is. Én teljesen egyetértek felszólaló t. képviselőtársamnak azzal a véleményével, hogy a béregyeztető bizottságok feladatának annak kell lenni, hogy a sztrájkokat megelőzze. Mi ezt mindig igy fogtuk fel és rendeletileg szabályoztuk is ezt a kérdést, de a gyakorlatban azt látjuk, hogy aránylag igen ritkán vétetnek igénybe azok a bizottságok, aránylag igen kevés eset van, amikor akár a munkások, akár a munkaadók részéről ehhez a bizottsághoz fordulnak. A bizottság azonban megvan, ugy hogy nincs semmi akadálya annak, hogy akár a munkások, akár a munkaadók részéről ehhez a bizottsághoz forduljanak. (Szabó Imre : Jó lesz tudatni, hogy hol van!) NAPLÓ. XLIII. ?. évi május hó 7-én, pénteken. 41 Ami az iparfelügyelettel kapcsolatosan felvetett kérdéseket illeti, a dolog ugy áll. hogy iparfelügyeletünk tényleg még ma is meglehetősen hiányos és nincs kellő számú iparfelügyelőnk, hogy a felmerülő összes feladatokat megoldják. Ugy igyekeztünk most segiteni a kérdésen, hogy további négy iparfelügyelőt szerződéssel angazsáltunk, akik július 1-től kezdődőleg a X, fizetési osztálynak megfelelő fizetéssel állanak rendelkezésünkre. Remélem, hogy ezzel némileg javitani tudom a helyzetet. Ezzel kapcsolatos az iparfelügyelők jelentésének kérdése is. Én a magam részéről nem látom semmi akadályát annak, hogy a jövőben ilyen jelentések összegezve, mindig egy-egy esztendőről ismét kiadassanak s a jövőben gondoskodni is fogok arról, hogy kiadassanak. Ami azonban az ezzel kapcsolatosan felmerült másik kérdést illeti, amely szintén benn van a határozati javaslat szövegében, hogy a múltra vonatkozólag 10 esztendőre visszamenően együttesen kiadjuk ezeket a jelentéseket, ezt a magam részéről ma nem tartanám helyesnek. Ezek a jelentések részben össze vannak gyűjtve, de mégis nagyobb munkát igényelne ennek teljes elkészítése és kinyomatása, ugy hogy én ez alól felmentést is kérek a t. Nemzetgyűléstől. Ellenben nem látom semmi akadályát annak és gondoskodni is fogok arról, hogy a jövőben az évi jelentések állandóan kiadassanak, Ami mármost a sütőiparral kapcsolatosan felmerült kérdéseket illeti, itt nem arról van szó, hogy mi a nagyipar érdeke és mi a kisipar érdeke. Itt arról van szó, — és ez volt az oka annakidején a törvényjavaslat benyújtásának — hogy mi egy rendes, szociális szempontból kielégítő állapotot kivántunk elérni a sütőiparban. Ez a javaslat azt célozta, hogy a munkásság, amely a sütőiparban van foglalkoztatva, megfelelő munkabeosztással dolgozhassák. Tudom azt, hogy minduntalan merülnek fel e téren panaszok, de azt hiszem, hogy ha vannak is panaszok, azok nem annyira súlyosak, hogy azokat ne lehetne a mostani törvény mellett is megfelelően megoldani, ugy hogy egyelőre nem gondolok arra, hogy az erre vonatkozó törvény módosítását kérjem. Ami a vita folyamán még felmerült kispari kérdéseket illeti, {Halljuk ! Halljuk !) én teljében át vagyok hatva a kisipar, a kézműipar fontosságától. Teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy a kézműiparosság szenved a fogyasztóképesség megcsökkenése folytán igen nagymértékben a jelenlegi időkben. (Ugy van ! Ugy van l) Épen ezért igyekszem azon, hogy minél inkább segítségére legyek a kisiparosságnak. Most legutóbb a kereskedelmi tárcánál egyesitettük a kisipari osztályt a közszállitási osztállyal és ezt épen abból az okból tettük, mert ismételve több képviselőtársam tette szóvá azt, hogy a közszállitásokban a kisiparosok nem tudnak mindenkor megfelelően részesedni. Azt hiszem, hogy azáltal, hogy egy osztályban intéztetnek a kisipari és a közszállitási ügyek, az a helyzet fog előállani, hogy mindenkor meglesz a kellő módja a kisiparosságnak a közszállitásokban való részvételre. Ami a hiteligények kielégítését illeti, ez a mostani helyzetben rendkívül súlyos kérdés. Hallottam itt a nemzetgyűlésben panaszokat a központi szövetkezet ellen, amely a kisiparosság ügyeivel foglalkozik. Én biztosithatom a t. Nemzetgyűlést, hogy ez a központi szövetkezet igazán mindenképen azon van, hogy a kisiparosság igényeit kielégítse. Természetesen nehézségei vannak a rendelkezésére álló anyagi eszközök hiányossága folytán, de ugy a szövetkezetnek érdemes elnöke, gróf Hadik János, aki a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy minden sérelmet, ahol lehet, orvosoljon, mind pedig azok az állami ki6