Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

434 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. féle vivótermekben látom őket párbajozni és cikkeznek az újságokban — legalább e meg­jelenő jegyzőkönyveket lehet olvasnunk — amiből azt kell látnom, hogy se vége, se hossza az ilyen vógnélküli provokálásoknak.. (Rupert Rezső: Miért nem csinálják az aűgolok ?) Ugy méltóztatik gondolni t. honvédelmi mi­nister ur, hogy a tiszteknek a párbajban való részvétele, általában nadrágos, tanult embereknek párbajozása jó vért szül és jó véleményt vált ki az egyszerű népben, amikor a gyilkosságról azt látja, hogy az az uri emberek között meg van engedve, ellenben a paraszt legényeknél szigorúan bünte­tik ! Ha azt gondolja a honvédelmi minister ur, hogy bizonyos ügyeket csak ilyen utón lehet el­végezni, meg fogom hagyni ebben a véleményé­ben, de fel kell hivnom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy itt most már a tisztek sorozatos provokálása nemcsak azt jelenti, hogy egyes személyeknek, tiszteknek mennek neki kard­dal vagy pisztollyal, hanem egyenesen a hadse­reg destruálására megy a játék — szeretném, ha a honvédelmi minister ur idehallgatna, ha már megtisztelt azzal, hogy interpellációm előterjesz­tésekor jelen van, — olyanok részéről, akik pár­bajirodákat tartanak fenn, csak azért, hogy gom­bolyitsák a dolgot. Lehetséges, hogy ezek ebből élnek, mert más exisztenciájuk nincs. Ezt mél­tóztassék t. honvédelmi minister ur tudomásul venni s ha tudomásul veszi, akkor el fogja tiltani tisztjeit attól, hogy mindenféle emberrel — ok­kal, vagy ok nélkül — a porondra kiadjanak. Ezt be kell szüntetni s a honvédelmi minister urat arra kell kérnem, hogy azokat a párbaj­ügyeket, amelyekben a hadsereg személyei van­nak érdekelve, épen azért, mert a hadsereg szel­lemének destruálásra és tekintélyének lerontására megy-a játék bizonyos oldalról, ezeket az ügye­ket méltóztassék véglegeztetni vagy szorgalmaz­tatni a bíróságoknak azoknak végíegezését. Nem engedhető meg az sem, hogy a becsület­ügyi bíróságok tagjait provokálják és sárba rántsák. A jegyzőkönyvekből azt is olvasom, hogy az ilyen becsületbeli biróságot egyszerűen félrelökik, másikat választanak, ha ez nem tetszik, és provokálják. Nem engedhető meg az sem, — és ezt méltóztassék megmondani az igazságügy­minister urnák — hogy ilyen ügyek tárgyalása alkalmával egyenesen terrorizálják magát a birót is. Kérem a honvédelmi minister urat, méltóz­tassék az igazságnak ezen észszerütlen és igazság­talan utón való keresésének gátat vetni azzal, hogy a tisztek egyáltalán ne párbajozzanak. Én ezt józan megítélésem alapján kérem; kérem, mint katholikus, illetőleg keresztény felfogású ember, de kérem, mint olyan társadalmi egye­sülésnek tagja is, amelynek immár hétezer tagja kötelezte magát arra, — a Foederatio Emericaná­ról van szó — hogy ha van ilyen ügye, ügyét a becsületbíróság vagy büntetőbíróság elé fogja vinni. Nemcsak azért kell a párbajt eltiltani, mert igazságtalan és észszerütlen, hanem el kell tiltani azért is, inert voltak Nagy Frigyesek, akik vasszigorral büntették a párbajozókat, voltak liberális felfogású II. Józsefek, akik utcaseprésre fogták be azokat, akik így hősködtek a porondon és voltak Nagy Frigyesek, II. Frigyesek, akik a hadsereg kötelékéből egyenesen kizárták azokat, akik párbajoztak. Hivatkozom e tekintetben boldogult IV. Károly királyra is, aki bár elég későn, de mégis tett intézkedést arra nézve hogy az igazságnak ilyen dehonesztáló utón való keresését a hadseregből kiküszöbölje. Interpellációm a honvédelmi minister úrhoz a következőkép hangzik (olvassa); »1, Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, | hogy a hadsereg tisztjei hólabdaszerűen beleke­i rültek egy párbaj-circulus vitiosus-ba, melynek ! alig lehet vége 1 2. Hajlandó-e a mániákus párbajozásnak véget j vetni és a párbajra okot szolgáltató kétséges kér­\ dések megoldását egyedül a beesületügyi biróság vagy a rendes biróság előtt véglegesen elintéz­tetni ? 3. Hajlandó-e az igazságügyminister úrral megtárgyalni a párbajra vonatkozó büntető sza­kaszoknak olyan értelemben való módosítását, hogy a párbaj vagy az erre való felhívás bör­tönnel vagy fogházzal sujtassék 1« Ne pedig ugy, hogy az illetőhöz elmennek a barátai őt szórakoz­tatni és leülnek vele kártyázni. (Egy hang bal­felöl : Elmennek vártérieke detre !) Az is meg­történik ! (Tovább olvassa) : »4. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a belügyminister ur figyelmét felhivni £1 TTSí cl jelenségre, mely a párbajra való felhívás és uszítás üzletszerűségének kritériumait magán viseli, mely üzletszerű foglalkozásnak megszünte­téséről a belügyministernek kell gondoskodnia 1« (Helyeslés.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni í Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! Két évvel ezelőtt ugyanebben a tárgyban Homonnay igen t. képviselő ur intézett hozzám interpellációt, s akkor álláspontomat nagy­jában volt alkalmam a nemzetgyűlés előtt kifej­teni. Azt hiszem, hogy ennek következtében nem szükséges, hogy most újra visszatérjek arra, hogy mi az én nézetem a párbajra vonatkozólag és mi a nézetünk most erre vonatkozólag a katonaság­nál egyáltalában. Én csak azt kívánom jelezni nagy vonások­ban, hogy magam, sőt mondhatom velem együtt az intéző katonai körök is a párbaj intézményét kétségkívül elavult középkori intézménynek tekint­jük, s ha lehetséges volna a legnagyobb örömmel beszüntetnők. Azonban egy kissé nehéz helyzet­ben vagyunk e tekintetben és pedig azért, mert amíg tisztjeink felett megvan kezünkben a meg­felelő hatalom, s ennek következtében az ő eljá­rásukat megfelelően szabályozni tudjuk, addig megszűnt a trianoni békeszerződés következtében az a régi állapot, amely 7 a háború előtt és a háború alatt is fennállott, hogy tulajdonképen minden épkézláb ember a hadsereg felfogásához volt kötve és hogy ennek következtében a hadsereg felfogá­sát ebben a kérdésben érvényesíteni lehetett tár­sadalmi körökben is. Ma azonban nincs semmi módunk és hatal­munk arra, hogy olyan polgári egyéneket, akik nem hajlandók magukat alávetni annak a fel­fogásnak, amelyet mi vallunk, erre rákény­szeritsünk. Ennek következtében addig, amíg a polgári társadalom a maga részéről nem találja meg a módját annak, hogy a párbajt egyáltalá­ban beszüntesse, nem tehetjük azt, hogy mi tiszt­jeinknél a párbajt teljesen betiltsuk s így őket — hogy ugy mondjam — védtelenül hagyjuk olyan emberekkel szemben, akik minden áron beléjük akarnak kötni. (Helyeslés.) Mármost, hogy a két évvel ezelőtt hangoz­tatott felfogásunknak igyekeztünk érvényt is sze­rezni, az teljes világossággal kiderül az azóta elkészült úgynevezett büntetőnovellából, amely saj­nos, tárgyalásnak anyaga még nem lehetett, azon­ban alkalmas időben és esetleg némiképen módo­sított formában tudtommal újra a Ház elé akarja hozni a kormány. Ebben igyekeztünk a bajt a gyökerénél megfogni. (Rupert Rezső : Nem na­gyon sikerült.) Ha valaki rágalmazni, sértegetni vagy vére-

Next

/
Thumbnails
Contents