Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
434 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. féle vivótermekben látom őket párbajozni és cikkeznek az újságokban — legalább e megjelenő jegyzőkönyveket lehet olvasnunk — amiből azt kell látnom, hogy se vége, se hossza az ilyen vógnélküli provokálásoknak.. (Rupert Rezső: Miért nem csinálják az aűgolok ?) Ugy méltóztatik gondolni t. honvédelmi minister ur, hogy a tiszteknek a párbajban való részvétele, általában nadrágos, tanult embereknek párbajozása jó vért szül és jó véleményt vált ki az egyszerű népben, amikor a gyilkosságról azt látja, hogy az az uri emberek között meg van engedve, ellenben a paraszt legényeknél szigorúan büntetik ! Ha azt gondolja a honvédelmi minister ur, hogy bizonyos ügyeket csak ilyen utón lehet elvégezni, meg fogom hagyni ebben a véleményében, de fel kell hivnom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy itt most már a tisztek sorozatos provokálása nemcsak azt jelenti, hogy egyes személyeknek, tiszteknek mennek neki karddal vagy pisztollyal, hanem egyenesen a hadsereg destruálására megy a játék — szeretném, ha a honvédelmi minister ur idehallgatna, ha már megtisztelt azzal, hogy interpellációm előterjesztésekor jelen van, — olyanok részéről, akik párbajirodákat tartanak fenn, csak azért, hogy gombolyitsák a dolgot. Lehetséges, hogy ezek ebből élnek, mert más exisztenciájuk nincs. Ezt méltóztassék t. honvédelmi minister ur tudomásul venni s ha tudomásul veszi, akkor el fogja tiltani tisztjeit attól, hogy mindenféle emberrel — okkal, vagy ok nélkül — a porondra kiadjanak. Ezt be kell szüntetni s a honvédelmi minister urat arra kell kérnem, hogy azokat a párbajügyeket, amelyekben a hadsereg személyei vannak érdekelve, épen azért, mert a hadsereg szellemének destruálásra és tekintélyének lerontására megy-a játék bizonyos oldalról, ezeket az ügyeket méltóztassék véglegeztetni vagy szorgalmaztatni a bíróságoknak azoknak végíegezését. Nem engedhető meg az sem, hogy a becsületügyi bíróságok tagjait provokálják és sárba rántsák. A jegyzőkönyvekből azt is olvasom, hogy az ilyen becsületbeli biróságot egyszerűen félrelökik, másikat választanak, ha ez nem tetszik, és provokálják. Nem engedhető meg az sem, — és ezt méltóztassék megmondani az igazságügyminister urnák — hogy ilyen ügyek tárgyalása alkalmával egyenesen terrorizálják magát a birót is. Kérem a honvédelmi minister urat, méltóztassék az igazságnak ezen észszerütlen és igazságtalan utón való keresésének gátat vetni azzal, hogy a tisztek egyáltalán ne párbajozzanak. Én ezt józan megítélésem alapján kérem; kérem, mint katholikus, illetőleg keresztény felfogású ember, de kérem, mint olyan társadalmi egyesülésnek tagja is, amelynek immár hétezer tagja kötelezte magát arra, — a Foederatio Emericanáról van szó — hogy ha van ilyen ügye, ügyét a becsületbíróság vagy büntetőbíróság elé fogja vinni. Nemcsak azért kell a párbajt eltiltani, mert igazságtalan és észszerütlen, hanem el kell tiltani azért is, inert voltak Nagy Frigyesek, akik vasszigorral büntették a párbajozókat, voltak liberális felfogású II. Józsefek, akik utcaseprésre fogták be azokat, akik így hősködtek a porondon és voltak Nagy Frigyesek, II. Frigyesek, akik a hadsereg kötelékéből egyenesen kizárták azokat, akik párbajoztak. Hivatkozom e tekintetben boldogult IV. Károly királyra is, aki bár elég későn, de mégis tett intézkedést arra nézve hogy az igazságnak ilyen dehonesztáló utón való keresését a hadseregből kiküszöbölje. Interpellációm a honvédelmi minister úrhoz a következőkép hangzik (olvassa); »1, Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, | hogy a hadsereg tisztjei hólabdaszerűen belekei rültek egy párbaj-circulus vitiosus-ba, melynek ! alig lehet vége 1 2. Hajlandó-e a mániákus párbajozásnak véget j vetni és a párbajra okot szolgáltató kétséges kér\ dések megoldását egyedül a beesületügyi biróság vagy a rendes biróság előtt véglegesen elintéztetni ? 3. Hajlandó-e az igazságügyminister úrral megtárgyalni a párbajra vonatkozó büntető szakaszoknak olyan értelemben való módosítását, hogy a párbaj vagy az erre való felhívás börtönnel vagy fogházzal sujtassék 1« Ne pedig ugy, hogy az illetőhöz elmennek a barátai őt szórakoztatni és leülnek vele kártyázni. (Egy hang balfelöl : Elmennek vártérieke detre !) Az is megtörténik ! (Tovább olvassa) : »4. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a belügyminister ur figyelmét felhivni £1 TTSí cl jelenségre, mely a párbajra való felhívás és uszítás üzletszerűségének kritériumait magán viseli, mely üzletszerű foglalkozásnak megszüntetéséről a belügyministernek kell gondoskodnia 1« (Helyeslés.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni í Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! Két évvel ezelőtt ugyanebben a tárgyban Homonnay igen t. képviselő ur intézett hozzám interpellációt, s akkor álláspontomat nagyjában volt alkalmam a nemzetgyűlés előtt kifejteni. Azt hiszem, hogy ennek következtében nem szükséges, hogy most újra visszatérjek arra, hogy mi az én nézetem a párbajra vonatkozólag és mi a nézetünk most erre vonatkozólag a katonaságnál egyáltalában. Én csak azt kívánom jelezni nagy vonásokban, hogy magam, sőt mondhatom velem együtt az intéző katonai körök is a párbaj intézményét kétségkívül elavult középkori intézménynek tekintjük, s ha lehetséges volna a legnagyobb örömmel beszüntetnők. Azonban egy kissé nehéz helyzetben vagyunk e tekintetben és pedig azért, mert amíg tisztjeink felett megvan kezünkben a megfelelő hatalom, s ennek következtében az ő eljárásukat megfelelően szabályozni tudjuk, addig megszűnt a trianoni békeszerződés következtében az a régi állapot, amely 7 a háború előtt és a háború alatt is fennállott, hogy tulajdonképen minden épkézláb ember a hadsereg felfogásához volt kötve és hogy ennek következtében a hadsereg felfogását ebben a kérdésben érvényesíteni lehetett társadalmi körökben is. Ma azonban nincs semmi módunk és hatalmunk arra, hogy olyan polgári egyéneket, akik nem hajlandók magukat alávetni annak a felfogásnak, amelyet mi vallunk, erre rákényszeritsünk. Ennek következtében addig, amíg a polgári társadalom a maga részéről nem találja meg a módját annak, hogy a párbajt egyáltalában beszüntesse, nem tehetjük azt, hogy mi tisztjeinknél a párbajt teljesen betiltsuk s így őket — hogy ugy mondjam — védtelenül hagyjuk olyan emberekkel szemben, akik minden áron beléjük akarnak kötni. (Helyeslés.) Mármost, hogy a két évvel ezelőtt hangoztatott felfogásunknak igyekeztünk érvényt is szerezni, az teljes világossággal kiderül az azóta elkészült úgynevezett büntetőnovellából, amely sajnos, tárgyalásnak anyaga még nem lehetett, azonban alkalmas időben és esetleg némiképen módosított formában tudtommal újra a Ház elé akarja hozni a kormány. Ebben igyekeztünk a bajt a gyökerénél megfogni. (Rupert Rezső : Nem nagyon sikerült.) Ha valaki rágalmazni, sértegetni vagy vére-