Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

38 A nemzetgyűlés 546. ülése 1.926, ügyi minister ur figyelmét, hogy ebben a rovatban is törekedjék arra, hogy a munkanélküliek számát mielőbb csökkentse közmunkák kiirásával és főleg a nagyobb mérvű épitkezések lehetővétételével. Ha már ennél a témánál tartok, még egy-két kérdésre rá akarok térni. Az egyik a sárvári műselyemgyár üzembeszüntetésének kérdése, amelynél körülbelül 1500 munkás válik munkanélkülivé. Ez az 1500 munkás tehát azoknak a szomorú koldusoknak sorát fogja növelni, akik ma munka nélkül lézengenek az országban és veszélyeztetik az állam rendjét és konszolidálását Ha az államhatalomnak jutott Bacher szanálásra annyi pénz, akkor kell hogy jusson az ilyen nagy szociális problémák lecsökkentésére és ennek a gyárnak szanálására is. Kell hogy ezt az 1500 munkást továbbra is munkában tartsa a kormányzat és ne szaporodjék a munkanélküliek száma ennek a gyárnak megszüntetése folytán. A másik kérdés, amelyre szociális szempontból rá akarok mutatni, az, hogy a kormányzat és a kereskedelmi tárca is igyekezzék odahatni, hogy a vállalatainál alkalmazott munkások tisztességesen megélhessenek. Elsősorban az államnak kell jó példát mutatni arra, hogy a munkaadó emberségesen bánik a maga munkásaival. Ha a munkás az állam részéről nem lát támogatást és jóakaratot, akkor vájjon kitől várja ezt ? Ma, amikor ismétlem, a szocializmus századát éljük, meg kell szívlelni ezt a gondolatot a kormányzatnak és a kormányzat kereskedelmi ágának is ; kell, hogy példát mutassanak azzal, hogy munkásaikat vállalataiknál tisztességesen fizetik ; nem éhbért adnak nekik, hanem tisztességes keresetet, amelyből az életnívójukat fen tartani képesek, Ezzel majd példát ad a kormányzat a magánvállalatoknak is arra, hogyan kell fizetni és megbecsülni a munkásságot. Általánosságban ezeket óhajtottam a kereskedelmi tárca költségvetésével kapcsolatosan megemlíteni. Látom azt, hogy bizonyos kezdeményezések már történtek e tekintetben a kereskedelmi kormányzat részéről. Most csak arra kérem a kereskedelmi kormányzatot, hogy főleg szociális szempontból törekedjék ezeket a gondolatokat megszívlelni és a gyakorlati életbe mielőbb átvinni. (Általános helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólani 1 Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó ur kivan szólani ! Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! Csak pár szóval akarok reflektálni a felszólalásokra, mert Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam tegnap egyenesen aposztrofálta a műegyetemet és a mérnöki kamarát s mint ennek a két intézménynek tagja kötelességemnek tartom, hogy helyreigazítsam egészen röviden azt a felfogást, amelyet ő tegnap vallott. Ö ezt a két intézményt az építőipari törvénynyel kapcsolatosan emiitette. Eszemágában sincs, hogy erre a témára rátérjek, mert hiszen most a költségvetésről van szó, nem pedig az építőipari törvény tárgyalásáról, tegnap azonban Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam a törvényelőkészitésnek egy egészen eredeti módját pendítette meg. Ebben a törvényjavaslatban érdekelve vannak az építőmesterek, de amint ő helyesen mondotta, az alattuk lévő kategória : a kőművesek és a felettük lévő kategória : az okleveles építészek. Ö a törvényt ugy kívánja elkészíteni és arra hivta fel minister urat, hogy a két kategóriát, a felsőt és az alsót, ne kérdezze meg, hanem csak a középsőt, mert akkor valószínűen a legjobban fogja eltalálni az igazságot. Nekem ilyen beállítással szemben állást kell foglalnom. Különben a minister ur, elismerésre , évi május hó 7-én, pénteken. méltó béketűréssel és kitartással, a legutóbbi időben vette magának^ azt a fáradtságot, hogy a mutatkozó érdekellentéteket órákig tartó tárgyalásokkal kiegyenlítse és meg vagyok arról győződve, hogy ezt az eljárást a jövőben is követni fogja. (Helyeslés jobbfelől.) Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak a másik megjegyzése majdnem még humorosabb, mint az első, amennyiben azt mondotta és arra kérte megint a minister urat. hogy amikor ipari ügyekről van szó, akkor valahogyan a műegyetemet ne kérdezze meg, mert a műegyetem nem illetékes ipari ügyekben véleményt mondani. Hát én azt hiszem, ez egészen újszerű felfogás és annál humorosabb, mert az építőmesterek vizsgálóbizottságában két vagy három műegyetemi tanár is helyet foglal. Épen ennek az intézménynek érdekében emelt szót Petrovácz képviselő ur; de amikor ezek a tanárok jók arra, hogy megadják a képesítést az építőmestereknek is, akik par excellence az építőiparral foglalkoznak, akkor azt ajánlja a minister urnák, hogy ugyanezeket az urakat azonban tanácsadókul ne kérje fel. Hát én azt hiszem, hogy ez az okoskodás önönmagában omlik össze és én inkább csak a forma kedvéért mondottam el ezt a rövid tiltakozást. Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozniWalko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy egyes fontosabb kérdésekre, amelyek a kereskedelemügyi tárca költségvetési vitájában felmerültek, a magam részéről is néhány megjegyzést tegyek. Nem fogom ezt szisztematikusan tenni, hanem nagyjában követve azt a sorrendet, amint ezek a kérdések a vita folyamán szóba kerültek. Sűrűn volt szó az utak kérdéséről, a magyarországi utak állapotáról. (Kabók Lajos : Rosszak !) A dolog ugy áll, hogy körülbelül tíz esztendőn keresztül útügyi téren alig tudtunk valamit is tenni. Körülbelül tíz éven keresztül, teháí a háború kitörése óta, a kereskedelemügyi kormányzat az adott anyagi helyzetben csak arra tudott szorítkozni, hogy a legszükségesebb utfentartásról gondoskodjék. Az 1925/26 os budgetesztendő volt az első, amikor már tekintélyes összeg állott rendelkezésünkre az útügyi hálózatnak egyrészt kiépítésére, másrészt jobbkarba való helyezésére. Én azt hiszem, hogy már az egészen közeli időben meg is lesz a látszata annak, hogy ezen a téren eredményes munka folyik. Itt csak arra bátorkodnék utalni, hogy a most folyó budgetesztendőben körülbelül 320 kilométernyi utat hozunk telesen jó állapotba. Ezek a munkálatok már ki vannak adva, folyamatban is vannak ; bár június végéig nem fog teljesen befejeződni a munka, mindazonáltal rövid idő kérdése, hogy ez a rész rendbejöjjön. Ez a 320 kilométer nagyjából ugy oszlik meg, hogy körülbelül 160 kilométer uj állami utat építünk, körülbelül 50 kilométert, amely teljesen elhanyagolt állapotban volt, de amelynek volt megfelelő kőalapzata, teljesen rekonstruálunk ; körülbelül 90 kilométernek kiépítésére 75% mellett és 15 esztendei visszafizetéssel kölcsönöket bocsátunk a törvényhatóságok rendelkezésére (Élénk helyeslés jobbfelől.) és végül körülbelül 20 kilométer távolságon keresztül a legforgalmasabb községekben, ahol nagyobb autóforgalom is van és igen nagy a por, arra igyekezünk, hogy állandó burkolatot csináljunk, ami által ezt a kérdést meg tudjuk oldani. (Helyeslés jobbfelől.) Emellett kísérletet kívánunk tenni arra is, hogy az adott viszonyok között a jövőben az utépitésnél milyen eljárást kövessünk, megmaradjunk-e a mostani szisztéma mellett.