Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

424 À nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. vonatkozó javaslatom — nem tudom, hol van itt a Házban — talán már két centiméteres moha nőhetett, mert már több, mint két esztendő óta itt van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tessék kitűzni !) Ha már most azt méltóztatnak mondani nekünk, kormánynak, akik négy hónapot elveszí­tettünk a munkaidőből ebben az esztendőben, hogy 24, vagy 48, vagy tízszer huszonnégy óra alatt méltóztatatnak ezt a javaslatot megszavazni, biztosítom a t. baloldalt, hogy a javaslatot már régen le lehetett volna tárgyalni, (Ügy van ! jobb­felől. — Hercegh Béla : Nem kellett volna fran­kozni !) Arról azonban t. képviselőtársam ne méltóz­tassék — majdnem azt mondanám, álmodni, ha szabad ezt a kifejezést használnom — hogy én annak az autonómiának visszaállítását javaslom, amely volt valamikor. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Autonómia nincs kétféle, csak egyféle !) Én azt az autonómiát leszek bátor javasolni, (Szeder Ferencz : Amely nem autonómia, hanem fából vaskarika, — Zaj.) amelynek szervezetét, szerke­zetét voltam bátor megrajzolni abban a javaslat­ban, amely immár sok idő óta a Ház előtt fekszik. Szó esett azonkívül még egy kérdésről, amely — mint látom — széles körökben érdeklődést kelt, értem a lakásügy dolgát. (Bálijuk ! Bálijuk ! jobb­felől.) Én hizelgek magamnak, hogy erről a kér­désről nagyon preciz és nagyon határozott választ adtam egy interpellációra, amelyet Fábián kép­viselőtársam volt szives a múlt hét elején elő­terjeszteni. Most egészen különlegesen egy mun­káslakta helynek, Csepelnek az ügye említtetett fel külön hangsúllyal, amelyre nézve én nem mondhatok egyebet, mint az előző interpelláció anyagára. Konkrét panaszok érkeztek hozzám részint a t. szociáldemokrata képviselő urak részéről, ré­szint más oldalról, amelyeket máris kiadtam vizsgálatra. A vizsgálat még egyelőre nem hatékony, vagyis még nem ment ki az én meg­bízottam Csepelre, de rövid időn beiül ki fog menni és a helyzetet megvizsgálja. Azt hiszem, hogy nem szabad a kibocsátott felszabaditó ren­deletet hatásában abból az izgalomból megitélni, amelyet a rendelet közvetlenül az első két-három hétben az érdekelteknél előidézett. Ehhez idő kell, az élet a maga saját autonóm jogán temérdek olyan esetet eligazít, amelyek első pillanatra szinte eligazithatatlanoknak látszanak, amelyek olyanoknak látszanak, mintha hatósági beavat­kozást követelnének. Nagyon sok ilyen eset eligazodik magától, de maradnak olyan esetek, amelyek kétségkívül szükségessé teszik a hatóság figyelmének rájuk fordulását. Arra mindenesetre garanciát vállaltam és vállalok, és most is kijelentem : ha azt látnám, hogy az augusztus 1-éig terjedő figyeléseim folya­mán találok olyan területeket az országban, amely területeken a háztulajdonosok felmondási és bér­megállapitási jogukkal olyan mohósággal élnek, hogy az szociális nyugtalanságokra vezethet és ha saját hatáskörömben nem tudnék segiteni ezeken a tüneteken, akkor hajlandó leszek a kormánynak olyan irányú előterjesztést tenni, hogy az illető helyeken vonassék meg a háztulajdonosoktól a szabadforgalommal való élés joga. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ennél többet meg­nyugtatásul nem mondhatok, (Ugy van! a jobb­oldalon.) arra azonban, hogy a szabadforgalmi rendeletet generaliter visszavonjam, és erre javas­latot tegyek, nem vagyok hajlandó, (Helyeslés a jobboldalon.) mert meg vagyok győződve arról, hogy sokkal nagyobb áldás fakad ennek nyomán, mint amekkorák azok a visszásságok, amelyek az átmeneti periódusban jelentkeznek. Tudom, hogy nemcsak Csepelen voltak panaszok, voltak pana­szok Siófokon is, jelentkeznek például panaszok a Balaton környékéről és általában olyan helyek­ről, amelyek részint Budapest közvetlen környe­zetében vannak, vagy pedig a Balaton környékén lévén, nyaraló- vagy gyógyfürdő-lakásokkal is rendelkeznek. Megjegyzésem itt is tökéletesen ugyanaz : figyelmeztetem a háztulajdonosokat, hogy vigyáz­zanak, vegyék figyelembe a nehéz gazdasági helyzetet és ennek következtében a nekik biztosi­tott rendkívül értékes joggal ne éljenek mohón és sohase éljenek vissza ; legyenek belátással és méltányossággal, mert nekik sokkal nagyobb ér­ték a háztulajdonnak szabad forgalomba való át­vétele, mint az a nyomorult néhány millió, minek, mint túikövetelésnek megfizetése viszont elvisel­hetetlen teher a gazdaságilag gyengébb egyedek számára. (Rupert Rezső : Direktívákat tessék adni, hogy tudják magukat mihez tartani !) A direktívákat ebben az irányban már megadtam, leiratok, valamint nyilatkozatok alakjában is­Azzal fejezem be felszólalásomat, amire a vi­tában utolsóelőtti sorrendhen felszólalt Máté ff y képviselőtársunk felhivta a t. Nemzetgyűlés figyelmét, Nevezetesen ő arról beszélt, hogy a tár­sadalom együttérzése szükséges ahhoz, hogy szo­ciális politikát lehessen az intézményekben csi­nálni. A társadalom szolidaritása tehát az a meg­váltó szó, amely csakugyan megváltó lesz akkor, ha a megfelelő tartalom szociálpolitikai tények alakjában valósulhat meg. A társadalom szolidaritása, ez az a szó, ame­lyet a maga idegenségében évekkel ezelőtt egy most már közülünk az örökkévalóságba távozott, de rendkívül értékes és szociális érzékkel telitett volt képviselőtársunk hangoztatott ebben a terem­ben, akinek emlékét szeretettel őrizzük meg, aki a baloldalon ült, baloldali politikát folytatott, de mindig az egész nemzet érdekében hangoztatta a maga társadalmi szolidaritási elméletét : Giess­wein Sándorról beszélek. (Rupert Rezső : Vala­mikor letartóztatták, lehurrogták, nem volt elég keresztény!) Addig, amig a magyar nemzet egye­temessége nem tud a szociális érzés és szociális értés terén olyan magaslatra emelkedni, hogy ne tekintsen szociálpolitikai intézkedéseket vagy ter­veket különleges, csak egyes rétegek érdekében vagy javára tervezett terveknek, vagy meglétesi­tett intézményeknek, amig el nem érkezik tehát arra a magaslatra, hogy a társadalom minden egyes^ tagját a magáénak tekinti, az elesettek fel­karolására kötelességet érez, a gyengébbeknek se­gítését a saját tizparancsolatának kőtáblájára felírja, amig az áldozatkészségben fel nem ér arra a magaslatra, amelynek itt kell kicsattannia tör­vényalkotásokban ezen a nemzetgyűlésen, addig szociális politikáról és szociális harmóniáról nem lehet ebben a nemzetgyűlésben beszélni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Szociális szolidaritás kell, hogy szociális harmónia legyen, (Rupert Rezső közbeszól.) még abban az esetben is, ha Rupert igen t képviselőtársam nem ért egyet velem eb­ben a gondolatban, mert még egy ilyen gondolat fejtegetésénél is... (Rupert Rezső: Kenyeret kell adni az emberek számára!) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon is. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : még egy ilyen gondolat fejtegetésénél is szük­ségesnek látja t. képviselőtársam, hogy közbe­szólásával némi zavart vigyen be az egész nemzet­gyűlés egységébe. (Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Támogattam !) Én azzal fejezem be fel­szólalásomat, hogy teljesen meg vagyok elégedve azzal a tökéletes egyetértéssel, amely a Ház minden

Next

/
Thumbnails
Contents