Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

410 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. veszedelmek, amelyek nálunk munkaügyi, faj­egészségügyi és szociális téren — sajnos — fennállanak. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Hogy ennek az ügykörökre és igazgatási ágakra vonatkozó .mozaikszerű elrendeződés­nek, ennek az összevisszaságnak hű képét ad­jam, nem kell több, minthogy csak rámutas­sak röviden arra, miszerint dacára egészség­ügyi, munkásügyi éls szociális ministeriumunk létezésének és kétségtelenül nagy aktivitásá­nak, valamint a mai idők parancsolta nélkü­lözihebetlenségiéne'k, a szociálpolitika r irányi 1 tása — mint említettem — ma is jórészben a ministerelnökségen vaü, továbbá munkásügyi és szociálpolitikai »főosztálya« éls »munkás­pénztára« van a íöldmivelésügyi ministerium­nak is, az iskolaügy és a hábaképzás ügye ott van a kultusztárcánál, a börtönök és javító­intézeteik egészségügye az igazságügyinél, a vasúti és hajózási egészségügy, továbbá az iparegészségügy a iker eske delemügyinél, az élelmiszerek egészségügye, illetve hamisitásá­nak ügye a földmiveléfeügyi tárcánál, a tolonc­házak egészségügye és a prostitúció ügye a belügyministeriumíban sltb. Szóval rendszerte­lenség, az érdekeket és törekvéseket folyton zavaró és keresztező, a takarékossáJg elvével homlokegyenest ellenkező, pénzpoesékoló munka, rengeteg hiábavaló átirogatás és felesleges ak­tázás, tehát ad infinitum való tűrése az admi­nisztrációs túltengésnek. Ezen t. Nemzetgyű­lés, segiteni kell, mert a miniden téren tapasz­talható rendszertelenség előblb-utóbb egy má­sodik Trianonhoz fog vezetni. Az előadottakra néz vei, minthogy én ezek­nek rendkívül nagy fontosságot tulaj donitokL leszek bátor egy határozati javaslatot a t. kor­mány elé terjeszteni, előbb azonban még rövi­den rá akarok mutatni arra a nagy rendszer­telenségre is, amely gyermekvédelmünk terén fennáll ' T. Nemzetgyűlés! TJgv szociális, mint taka­rékossági szempontból már előre is hangsú­lyoznom kell itt: a népjóléti tárca egyik! leg­nagyobb és nemzeti szempontból is legfonto­sabb ügyosztályainak!, t. i. -al gyermekvédelmi ügyosztály kiépitésémakl szükségességét, amely művelettel kapcsolatban meg volna szüntethető az a nagy rendszertelenség, amelyet egész gyer­mekvédelmünk terén tapasztalunk s ami által rengeteg felesleges és hiábavaló költségektől kimélhetnők meg a társadalmat és államot egyaránt. Az én álláspontom az, hogy minden ilyem Ikiérdést lehetőleg intézményesen, az államnak; feellene megoiMania, nem a társadalomnak, de ha már egyelőre ezt az elvet teljesen nem is érvény esithetj ük a gyermekvédelem téréin, leg­alább veigyük revizió alá a társadalmi ily irányú egyesületek munkáját, teremtsük meg közöttük az összhangot és aztán hozzuk az ő munkájukat kellő harmóniába az állam által végzett ily irányú munkával. (Helyeslés.) Az a baj, hoigy az állami gyermekvédelem terén is még nagy rendszertelenséget találunk. Hiszen nemcsaik a népjóléti ministerium fog­lalkozik gyermlékvédelemmiel hanem a többi ministerium is, pl. a kereskedelemügyi tárca a tanonoüggyel, a pénzügy a dohánygyári böl­csődék ügyével, az igazságügy a Patronázskér­déssel, a földimiveMsügy a ménesbirtokon levő béres- és ösikósnevelő hadiárva-otthonokkal, a kultusz az. óvodákkal, a belügy a fiatalkorúak ügyével, a gyámüggyel, a háaaságonkivül szü­lettek védelmével stb.. sőt még egyes tárcláík keretén belül is foglalkoznak a különböző ügy­osztályok gyernueikvédelemmel, egymás mun­kájáról tudomást sem véve. Ha a különböző ministeriumokhól ezeket a különböző gyermek­védelmi ügyosztályokat, vagy legalább is azo­Kat a főbb ügycsoportokat, amelyek az általá­nos gyermekvédelemmel szerves összefüggés­ben állanak, a lehetőség szerint egy gyermek­védelmi központba, tehát a népjóléti minis­teriumba foglalnék össze, ezizel az egész> mun­kában tervszerű egyöntetűség alakulna ki és emellett rengeteg hiábavaló kiadást taikarit­hatnánk meg. (Helyeslés.) Ami pedig a társadalom ily irányú mun­káját illeti, erre mást mint a »dzsungel« el­nevezést nem alkalmazhatjuk, ha csak kissé tekintünk is bele ebbe és ha ezt csak kissé ob­jektive Ítéljük is meg. A lehető legszéttagol­tabb szervezetlenségben, egymás munkájáról nemcsak nem tudva, egymást nem támogatva és egymást ki nem egészitve, hanem nagyon sokszor egymás munkáját valósággal akadá­lyozva és keresztezve dolgoznak itt a legkülön­bözőbb alakulatok, egyesületek, avagy intéz­mények. Ez az oka aztán annak, hogy mig az egyik segélyre szorult sem az államtól, sem a társadalom egyik vagy másik gyermekvédelmi intézményétől segélyt egyáltalán nem kaphat, addig nagyon sok kevésbé szegény támoga­táshoz jut nemcsak az állami gyermekvédelem utján, hanem több társadalmi intézménynek veszi egyidőben igénybe a támogatását. (Ugy van! Ugy van!) Itt csak ugy lehet rendet te­remteni, ha az egész gyermekvédelem kom­plexumát egy kataszterbe foglaljuk össze, melynek megtörténte után egy országos köz­pont szabná meg azt, hogy milyen teendők me­lyik társadalmi intézményre vagy alakulatra bízassanak, gondoskodva arról, hogy ezek egy­mással teljes összhangban működjenek és mindegyik a neki kiosztott munkaterületen igyekezzék a lehetőt megtenni. (Helyeslés.) Ki kellene választani a társadalmi szervezetek közül azokat, amelyek eddigi munkájukkal eredményt értek el és meg kellene szüntetni, illetőleg össszevonni azt a száz és száz kisebb­nagyobb társadalmi alakulatot vagy egyesüle­tet, amelyek az eddigi utón haladva eredmé­nyes munkát ugy sem tudnának kifejteni. (Ugy van!) Az általános gyermekvédelem minden egyes részletében ott találjuk a legnagyobb rendszertelenséget. Hogy csak néhány példát emlitsek: az általános embervédelem alapját képező anya- és csecsemővédelemmel foglal­kozik elsősorban az Országos Stefánia Szövet­ség, de foglalkoznak ezzel a munkásbiztositó pénztárak is, az Országos Gyermekvédő Liga és a társadalmi egyesületek egész tömege a helyett, hogy ennek a kérdésnek megoldása is egy szervre bizatnék, egy központi adminisz­trációval. Ugyanez áll a hadiárva gondozásra nézve is. Hadiárvákat gondoznak: a népjóléti minis­terium, az Országos Gyermekvédő Liga és több kisebb-nagyobb társadalmi egyesület, a külön­féle alapitványok, intézetek stb., amelyek a hadiárvák gondozását egymásról nem tudva, egyöntetűség nélkül végzik. Ugyanigy állunk pl. a zülött gyermekek ; védelmével is. Foglalkoznak ezzel az állami gyermekmenhelyek, a Gyermekvédő Liga, a különböző patronázs-egyesületek és sok egyéb társadalmi és felekezeti alapon létesült egye­sület, melyeknek munkakörük pontosan meg­határozva, tennivalójuk kellőkép szétosztva

Next

/
Thumbnails
Contents