Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. kötelet veszik elő vagy legjobb esetben a Ferenc József-hid turulmadarára másznak fel, ahonnan egy előkelő ugrással a Dunába vetik magukat. Itt még egy kérdést akarok emliteni. Tagadhatatlan, — aláhuzottan hangsúlyozom — hogy annak a kétségbeejtő magatartásnak, amelyet az öngyilkosságok terén tanúsítanak, oka elsősorban a nagy nyomorv a nagy nélkülözés, azonban itt más okok is forognak fenn, még pedig az erkölcsi züllöttség, amelyet az a Programm idéz elő, melyet én soha elfogadni nem tudok s amellyel atheizmust, istentagadást hirdetnek az urak, az anyagelvüséget, mert hiszen mindent az anyagban akarnak feltalálni. Ezzel a programmal, ezzel az agitációs munkával nagyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek a kétségbeesés pillanatában nem találnak más orvoslást a bajukra, mint az öngyilkosságra alkalmas revolvert, kötelet vagy a Dunát, Itt kell, hogy minden embernek megszólaljon a lelkiismerete, kell, hogy azok az urak, akik az anyagelvüség alapján állanak, akik az istentelenséget, vallástalanságot hirdetik» lássák be, mennyit ártanak ezzel az emberiségnek. Elrabolják az emberektől azt a vigaszt, amelyet az Istenben való hit. a remény jelent, azt a reményt, hogy valaha jobban lesz. Elrabolják azt az erőt, amellyel szembe tudnának szállani a nehézségekkel és le tudnák küzdeni azokat. Ennél a pontnál keresztényszocialista gondolat kerül előtérbe, az a kvalitásos Programm» amelyet mi hirdetünk: vissza Krisztushoz, vissza a kereszténységhez, mert a kereszténység nélkül az embereik nem tudják lelki egyensúlyukat visszaállitani, kereszténység nélkül még jobb gazdasági viszonyoik mellett sem lehet békét és nyugalmat teremteni. Tudom, erre holnap az lesz a válasz, hogy a kereszténység a paradicsomban a túlvilágon igér boldogságot. Ezzel a demagógiával azután hiába hadakozunk, hiába mondjuk, hogy ez ostoba hazugság, hogy ez az emberek ösztönére épitett csúnya demagógia. Nem igaz, hogy mi az embereiknek a túlvilágon akarunk csaik boldogságot biztositani, a paradicsomban, hanem igenis, mi szolgáltjuk az emberiség javát a földön is, itt is elő akarjuk mozdítani, de éhez hozzá kell tennem, hogy senkisem tud olyan társadalmi rendet teremteni, amelyben mindenki megelégedett és nyugodt volna. Ehhez azonban szükséges volna az az ea*ô\ amelyet a hit ad az emíbereknek. Én elképzelek egy olyan szociális államot, amelyben a szociális termelésből fakad a jólét. (Felkiáltások a jobbközépen: Például Sziov jetoroszország !) Nem most jó értelemben veszem ezt. Elképzelhetek egy olyan, államot, amely mindenkinek teljes jólétet és megélhetést biztosit. De még akkor is, mikor a legteljesebb jólétet biztositjáik az, embereknek, előfordulíhat egyszer az*, hogy véletlenül a legkedvesebb, a legjohban szeretett gyermek, férj, feleség vagy édesanya elhal é» kérdieim, hogy erre milyen orvosságot fognak az urak ajánlani? Itt nem tudnak vigasztalással jönni, nem tudnák erőt önteni abba az emberbe, csakis egyedül a keresztényi hit az, amely erőt ad, amely segíti és támogatja az etmhert, hogy nehéz sorsát ilyen eseteikben is el tudja viselni. Azért én azt aijánloni a t. Nemzetgyűlés egyes tagjainak figyelmébe: Lássák be, hogy csak rossz szolgálatot tesznek az embereknek és csak nehezítik az emberiság amúgy is sanyarú helyzetét azzal ha belőlük a hitet, a vallást, az Istenbe vetett hitet és reményt kiölik. Mi teljes energiánkkal ott leszünk magunk is mindenkor, hogy szociális alkotásokkal NAPLÓ. XLIII. évi május hó 19-én, szerdán. 309 segítsük az emberiséget és adjuk meg nekik a hitet és vallást. E kitérés után legyen szabad ismételnem, hogy az a nagy nyomor és so

!

k szenvedés, amely ma az emberiséget eltölti, arra kell, hogy késztasen bennünlket, hogy mindent elkövessünk a segítésre- Itt elsősorban arról a nagy munkanélküliségről akarok beszélni, amely ma az országban szedi áldozatait. Nem mondok számot, mert hiszen nem akarom, hogy valaki elkezdjen vitatkozni velem, hogy nem 40, de 50 ezer, azonban ezrével vannak emberek ebben az országban, akik sajlát hibájukon kívül nem tudnak munkaalkalmakhoz jutni, ezrével vannak olyan emberek, alkik amikor munkában voltak;, akikor is csak annyit kerestek, hogy csupán naprólnapra tudták eltartani magukat és családjukat, akik, ha elveszítették a munkaalkalmat, elveszítették a lehetőséget is ahhoz*, hogy magukat és családjukat eltartsák. Ezt a kérdést nem lehet azzal elintézni, hogy nemcsak Magyarországon vannak munkanélküliek. Jól tudom én azt, hogy nemcsak a legyőzött államokban, de a győztes államodban is nagy munkanélküliség uralkodik. Vigasztalásul talán még fel is hozhatnám azt, hogy amíg nálunk, ugy ahogy mégis javuló tendenciát mutat a munkanélküliség, — ez ugyan szomorú vigasztalás — addig vannak országok, amelyekben még rosszabb tendenciát mutat. Ausztriában, amelynek kormányzatára nagy befolyással vannak a szociáldemokraták, 230 ezer ma a munkanélküliek száma, holott egy esztendővel ezelőtt csak 150 ezer volt. Németországban egy évvel ezelőtt 270 ezer volt a munkanélküliek száma és ma 700 ezren felül ! van. Angliában 2,200.000—2,300.000 ember van munkanélkül. Nein vigasztalhatjuk magunkat azzal, mondom, hogy európai vonatkozású a munkanélküliség, mert viszont ezzel szemben tény az, hogy a munkanélküliek sorsa sehol sem olyan kétségbeejtő, mint épen Magyarországon. Mindenütt áll valamilyen szociális biztosítás mögöttük, valamilyen segélyben is támaszban részük van, ha munkanélküliekké válnak, csupán Magyarországon van az ugy, hogy amennyiben a mun'kás saját hibáján kívül munkanélkülivé lesz, semminemű támogatásban nem részesül. Épen azért nagy örömmel üdvözlöm a népjóléti minister urnák a munkahiány esetére szóló törvényjavaslat előkészítésénél eddig kifejtett és ezután kifejtendő tevékenységét. Óhajtom, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb a nemzetgyűlés elé kerüljön. Ma nem beszélek arról, hogy ez a törvényjavaslat milyen, annakidején lesz majd alkalmam véleményemet a javaslatról elmondani. Ma csak egy óhajom van és ez az, hogy ez a törvényjavaslat végre a nemzetgyűlés elé kerüljön. Azután majd a nemzetgyűlés 'bölcsessége törvényerőre fogja emelni ezt a javaslatot azt hiszem ugy, hogy ez az igazságnak megfelelő lesz és a teherviselés szempontjából is olyan lesz, hogy nem sújt egyeseket túlságosan, másokat viszont sehogy és azon'kivül találunk majd módot arra is, hogy annak a szociális feladatnak is, amelyet hivatva van szolgálni, megfeleljen ez a törvényjavaslat. Arra kérem a népjóléti minister urat, — vagy nein is annyira a minister urat, mert hiszen az ő felfogását ismerem és megTvagyok győződve róla, hogy ő ezt a törvényjavaslatot mindenáron a nemzetgyűlés elé akarja hozni és törvényerőre akarja emeltetni — hanem kérem a nemzetgyűlés minden tagját, hogy álljon a népjóléti minister ur mellé ezirányu törekvése