Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
388 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. tudjuk, hogy azért, mert az építőiparban válság- van, ezt a válságot a munkáltatók arra használták fel, hogy a béreket egyoldalúan leszorítsák; ha tudjuk, hogy milyen bérek mellett dolgoznak a munkások, (Propper Sándor: Az kell a keresztényszocialistáknak!) akkor nem lehet rossz néven venni, hogy arra az esetre, ha az építőiparban fellendülés fog mutatkozni, ezeket a béreket oly nivóra kivánják emelni, hogy azokból megélhessenek a munkások. (Saly Endre: Csak a munkaadók küldhetnek körleveleket 1 ? — Petrováez Gyula: Ezt maga sem hiszi el!) Ezt a felszólítást nem lehet mindjárt lázitásnak, sztrájknak vagy bojkottnak nevezni, mert ha abban a körlevélben az van is, hogy felhívjuk a munkásságot a harcra, a harc még nem sztrájk, a harc örökké folyik munkások és munkáltatók között, ami egészen természetes. Nem lehet rossz néven venni azt sem, hogy a munkások megint azt kívánjálk. hogy állíttassák, helyre a bizalmiférfi-rendszer. Hiszen mindenütt, ahol a bizalmiférfi-rendszer megvan, pl. a nyomdászoknál a munkáltatók egyieinesen örülnek annak, hogy bizalmiférfiak vannak, mert ők nem akarnak minden egyes munkással érintkezni, hanem csakis a bizalmiférfiakkal, akik őrködnek a felett, hogy rend legyen a munkahelyeken. Ha Petrováez t. képviselőtársam ugy állitotta be a dolgot, hogy az értekezletek munka közben tartatnak meg", akkor ő rosszul van informálva, (Petrováez Gyula: Ezt nem is mondtam!) mert ezek az értekezletek mindig munka után tartatnak. Márpedig munka után csak szabad a munkásoknak értekezniök, ez csak nem lehet baj. Nem tudom, hogyan lehet ezt a munkások ellen felhozni! (Propper Sándor: Népgyülölők pártja: ezt kellett volna címül venni. — Haller József: Beszél olyasmiről, amit nem mondott Petrováez!) Petrováez kénviselő ur beszélt a Rokkant és Nyugdijegyletről is és azt a látszatot keltette, mintha adatai hitelesek volnának és mintha a Rokkant- éte Nyugdíjegylet nem tudom milyen bűnöket követett volna el. (Petrováez Gyula: Éhen hallatja a munkásokat! — Propper Sándor: Huszonkétmillió aranykoronája van hadikölesönben. Elvette tőlük az állam hadikölesönben a pénzt! — Zaj a szélsőbéloldalon. — Láng János: Én érdekelt is vagyok!) A; Rokkantegyletnek 100.000 tagja van és ebből 9000 rokkant. Ez a 9000 rokkant (Petrováez Gyula: Éhenhalásra van itélvei! — Malasits Géza: Adják vissza a hadikölcsönbe fektetett pénzt!) egy év alatt ötmilliárd korona segélyt kap. Ez a segély tényleg nem kielégítő. (Petrováez Gyula: 1-57 korona aranyban havonta. Tessék ebből a rokkantnak megélni. — Vanezák János: Mennyit ad az állam, a város?) A legmagasabb rokkantsegély, amelyet az egylet nyújt havi 1,004.000 korona, a legalacsonyabb 30.000 korona. Ez attól függ, hogy melyik osztályba tartozott az illető tag és hogy hány év óta fizetett már be. Eszerint variál a segély összege. Nem lehet tehát a kérdést csak ugy álltalánosságban elintézni, hanem figyelembe kell venni, hogy ez az egylet korhatárra való tekintet nélkül veszi fél a tagokat és így megtörténik, hogy alig 10 év óta fizeti be valaki a tagdíjat, máris igénybeveszi a rokkantsegélyt és hamarosan sokkal többet vesz ki, mint amennyit befizetett. De hogy politikai tekintetben ennek az egyesületnek szemrehányást tenni nem lehet, azt azzal akarom igazolni, hogy ennek az egyletnek kormánypárti képviselők is tagjai. Rá kell mutatnom arra körülményre, hogy ez az egyesület hazafiságának lett áldozata. Nem kevesebb, mint 22 millió aranykoronát hadikölcsönbe és koronajáradékba fektetett, ami megfelel 300 milliárd papirkoronán^k. (Klárik Ferenc: Vissza a pénzt!) Mit csinált ez a kormány? Békeidőben az akkori kormányok 10.000 koronával szubvencionálták az egyesületet. Ez a kormány még ezt a 10.000 koronát is megvonta tőle. A 22 millió korona után másfél millió papírkorona kamatot kap. Békeidőben ez az egyesület 2200 rokkantat tudott segélyezni évenként 500—500 koronával. Ma másfél millió korona kamatból nem egészen két rokkantat tud segélyezni. Ez a helyzet. Ha pedig Petrováez képviselőtársam rossz néven veszi ettől az, egyesülettől azt. hogy házakat vásárolt — amikor pedig békeidőben ennek az egyesületnek csak egy székháza volt, — erre azt felelem, hogy a 11 házat azért vásárolta, hogy mentse, amit menthet, mert ha takarékban hagyta volna a pénzét, vagyonát, akkor az elpusztult volna, elértéktelenedett volna. A házak értéke emelkedőfélben van; ez tehát a kisebbik baj, sőt egyáltalán nem baj, mert azt kell látnunk, hogy kellőképen gondoskodott a tagok vagyonáról. Nem mondhatok tehát mást, mint hogy Petrováez képviselő ur csak rosszhiszeműségből beszélt tegnap erről az egyletről. (Petrováez Gyula: És rosszhiszeműségből hal éhen az a szegény öreg munkás! — Klárik Ferenc: Tessék visszaadni a pénzt! — Petrováez Gyula: Kifacsarták, mint a citromot! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem a rokkantegyesület idézte elő a háborút. Ugy-e bár, ezek mind háborús következmények 1 ! De most 1926 január 1-ével a segélyeket felemelték. (Petrováez Gyula: Menynyire! — Kabók Lajos: 1,004.000 koronáig!) Havi 1004.000 koronáig. Akik tehát ma belépnek az egyesületbe, máris kedvezőbb helyzetet találnak. Akiknek az volt a szerencsétlenségük — mint pl. annak az épitőmunkásnak is, — hogy rövid várokazási idő után, 10 éy után már rokkantállományba ment, az természetesen nem kaphatja azt a segélyt, melyet az kap, aki 20 évig~ vagy annál tovább is befizetett. (Petrováez Gyula: De legalább megélni lehessen belőle !) A kormányhatóság maga is mondja, hogy ez az egyesület tartalékalapról is köteles gondoskodni. A hatóságok arra kötelezik, hogy matematikai alapon, ép ugy, mint a biztosi tó társaságok, tartalékoljanak, tehát nem lehet mindazt kifizetni segélyként a rokkantaknak, amit az egyesület az egyes esetekben bevételez. Mindezeket szükségesnek tartottani elmondani és miután a népjóléti minister ur iránt — amint az egész kormányzat iránt is, — nem viseltetem bizalommal, a költségvetést nem fogadom el. (Hehwslés a szélsőbaloldalon.) Enök: Szólásra következik Láng János képviselő ur. Láng János: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur akkor amikor a népjóléti tárcát elfogadásra ajánlotta azt mondta -hogy minden számottevő faktor most már be fogja látni, hogy milyen szükséges és fontos a népjóléti tárca, különösen szociális szempontból. Önkéntelenül eszembe jut hogy ezelőtt nem is olyan nagyon régen különféle kiszólások hangzottak el itt a nemzetgyűlés termében, amelyek állandóan aposztrofálták a népjóléti tárcát és azt mondották, hogy a népjóléti ministeriumot szükségtelennek tartják és kérik annak feloszlatását. Ezek az urak vagy ugy képzelték, hogy a népjóléti minisferium ügyköre egyáltalán nem fontos, az ügykörével foglalkozni nem a nemzet érdeke, vagy pedig ugy képzel-
