Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
A nemzetgyűlés 555. ütése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 385 ép oly fontosak kell, hogy legyenek mint ez a másik két tárca, akkor egyúttal kell, hogy azt is mondjam, hogy legalább annyival szerepeljen a népjóléti tárca, mint a belügyministerium tárcsája, amelynek előirányzata majdnem 100 millió pengőt tesz ki, tehát majdnem a duplája a népjóléti ministerium előirányzatának. így nem látom, hogy azt, amit a népjóléti minister ur itt beszédében volt szíves elmondani s amit a maga részéről elméletben helyesnek, jónak és kívánatosnak jelent ki, a gyakorlatban átültetve lenne. Az igen t. előadó ur volt szíves bemutatni, hogy például szociális téren, lakásépítés dolgában a népjóléti ministerium mennyivel kivan segíteni a bajokon. Ha ezzel szembeállítom azt a képet, amelyet a lakásviszonyokról Petrovácz t. képviselő ur itt tegnap bemutatott, akkor az» amit az előadó ur nekünk felsorolt, hogy mennyi építés és mennyi uj lakás teremtődött a népjóléti ministerium révén, csak egy cseppnek mondható a tengerben azzal szemben, amit itt a fővárosban fennálló lakásviszonyokról Petrovácz képviselő úrtól hallottunk. Ha még el is fogadjuk azt, amit a t. előadó ur és maga a népjóléti minister ur is mondott, hogy azért nem lehetett többet csinálni, mert az ország pénzügyi viszonyai nem engedtek meg többet, mondom, még akkor is, ha igy állítjuk is be a dolgot, nem lehet ez egy menlevél a népjóléti minister ur részére, mert neki arra kell törekednie s minden befolyását latba vetve lehetővé kell tennie, hogy ezen segíteni lehessen. S amint elő lehet teremteni a többi tárcáknál, de különösen az említett két tárcánál mindazokat a szükségleteket, melyek az állam rendjéhez, az állam feladataihoz szükségesek, épugy szociálpolitikai téren is meg kell teremteni ezt a lehetőséget ugyanazon szempontokból, amelyeket ugy az előadó ur, mint a t. minister ur itt a tegnapi nap folyamán elmondtak. A minister ur is felismerte azt a helyzetet, amely annak következtében kell, hogy előálljon, hogy szociális téren nem tesszük meg mindazt, amit meg kellene tennünk s amit más országokban sok helyen megtesznek ezen a téren abból a szempontból, hogy erős nemzedéket, egészséges utókort lehessen megteremteni, hogy talpra lehessen állítani minden eshetőségre egy erős s egy fejlődésképes nemzedéket. Nagy károkat idézünk elő az egész nép részére azzal, ha mostohán kezeljük ezt a kérdést (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ha ugy teszünk, mintha ez a népjóléti ministerium nem volna egyéb, mint egy szükséges rossz. Hiszen a minister ur maga olyan kritikát mondott saját .előirányzata felett, hogy nekünk megkönnyítette a munkát s hozzájárult ahhoz, hogy bennünket csak megerősítsen abban a hitben, hogy amit mi ebben a tekintetben mondlink, az mind igaz s csak azért nem tud rajta segíteni, mert egyrészt a pénzügyi helyzet nem engedi, másrészt az az előítélet,. amelynek például az előadó ur adott kifejezést, hogy még sokan vannak, (Dréhr Imre előadó: Azt mondtam, hogy ma már nincsenek!) akik a szociálpolitikát összetévesztik a szociáldemokráciával. Ez nagy baj és én azt hiszem, az a körülmény, hogy ebben az országban ilyen mostohán kezelik az állami berendezésnek ezt a részét, hozzájárul ahhoz hogy nagyon sokan vannak még, akik szociálpolitikával összetévesztik a szociáldemokráciát. (Propper Sándor: Csak a tudatlanok vagy a rosszakaratuak!) Igaz. amit a minister ur mondott, hogy ezen á téren a szoeáldemokrata pártnak igaza van, ha ezeket követeli és csak mi is adjunk neki igazat, ha neki igaza van. Hát mi szívesen adnánk neki igazat, ha igaza van, mert abban, hogy nies elegendő pénz, igaza van, azt mi is koncedáljuk. de nem látjuk a gyakorlatban az arra irányuló törekvést, hogy ezen a téren is lehessen a munkásság részére fokozatosan eredményeket elérni. Az előadó ur arra is utalt, hogy annak, hogy a munkáskérdés, mint szociális kérdés, ebben az ^-szagban csak nehezen tud előrehaladni, egyik akadálya az, hog-y megoszlik, nem egy ministerium az, amelynek hatáskörébe ennek a kérdésnek munkaügyi része tartozik, hanem megoszlik. Valószínűleg arra gondolt, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban is foglalkoznak szociális kérdésekkel. De én fel kell. hoa*y vessem, hogy nemcsak a kereskedelemügyi ministeriumban, de a földmivelésügyi ministeriumban is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, bár a földmivelésügyi ministeriumban csak a földmunkások kérdését gondozzák, természetesein már ugy, ahogy. Mondom, a belügyministeriumban is foglalkoznak munkáskérdéssel (Saly Endre: Ugy is néz az ki!) és én pl. fel akarom hozni azt, hogy amikor a szakszervezeti tanács egyszer kongresszust hívott egybe és meghívta a belügyministeriumot. a belügyministert is, hogy ezen a kongresszuson vegyen részt, vagy képviseltesse macáit, akkor a belügyniinister ugy intézkedett, hogy elküldte erre a kongresszusra Andrejka főkapitányhelyettes urat, mint vendéget. Amikor azon a kongresszuson a rendőrség am úgyis elég szép számban volt képviselve, a belügyministerium szintén egy rendőrtisztviselő személyében talált képviseletet. Ez megcsúfolása volt ennek a kongresszusuak, mert bocsánatot kérek, nem azért hívják meg a belügy ministert, hogy egy rendőrkapitányt küldjön oda és bizzon meg a képviseletével; r de mert nálunk, sajnos, a munkáskérdés jórészt rendőrkérdés — legalább eddig az volt, — ezért történt ez az intézkedés is és ez jellemzi az uralkodó osztálynak a munkáskérdésről való felfogását. Ha az egész munkáskérdést egy helyen központosítanék, akkor is azt mondom, hogy igy inkább volna lehetséges ennek a kérdésnek a kellő fontosságot tulajdonítani és ilyetén módon egyúttal valamit inkább lehetne tenni, mint a négy ágazatban megoszló helyzetben. Ha ezt keresztülvinni akarjuk és ha erre nézve a jóindulat megvan, akkor ez sikerül is. Én egyénileg nem veszem tagadásba, hogy a jelenlegi jóléti ministernél ez a jóindulat nem volna meg, ezt én nem állítom, már azért sem, mert erről níár volt szerencsém egyszer meggyőződni épen ilyen munkáskérdés megoldása alkalmával, amikor a nyomdai munkásoknak konfliktusuk támadt a munkáltatókkal és az a népjóléti minister intervenciójára a munkásság javára dőlt el; akkor is, de más alkalmakkor is tapasztaltuk már, hogy ami a hozzáértést illeti, ez teljesen megvan a népjóléti ministerben csak rendelkezésére kellene neki adni azokat az anyagi eszközöket, amelyek a munkáskérdés megoldásához szükségeltetnek. Ha ezt tőle megtagadják, akkor természetesen nem egyedül ő felel, hanem az egész kormányzat, a kormányzati rendszer felel, amely ma ezt nem engedi meg. De ha ez igy van, akkor azt kell mondanom, hogy az a kormányzati rendszer, amely ma uralkodik, nem áll feladata magaslatán, mert ha fontos a kormányzatnak a honvédelem, fontos a rend fentartása az országban, akkor épen olyan fontosnak kell lennie, ismétlem, a szociális berendezésnek is, 54*
